Michnay László (Békéscsaba, 1893. július 28. – Szingapúr, 1965. október 30.) adventista lelkész, egyházelnök, a Szabadegyházak Tanácsa főtitkára.
Élete Korai évei A szarvasi evangélikus tanítóképzőben végezte tanulmányait. Fiatalemberként két, Szatmár megyei nyomorúságos kis községben, Szatmárcsekén és Kölcsén tanítóskodott.Szigeti J.: Egy Peterdi Andor versről és Michnay László emlékéről, Theologiai Szemle (1966)
A háború kitörése után, 1914-ben mint önkéntes vonult be és a frontra került. A századforduló nacionalizmusából itt, a lövészárok mocskában ábrándult ki. Több évre fogságba esett. Ezalatt megtanult oroszul és a későbbiekben (40-es évek) nyelvtudását fel tudta használni, hogy embereket mentsen meg a katonai atrocitásoktól. Megismerkedett a munkásmozgalommal és egyben csalódott a hivatalos egyházban. Hazakerült és otthon, mint tanító, először községi, majd a járási, végül a megyei direktórium tagja volt.
A két háború között A Tanácsköztársaság bukása után az elcsapott egyházi tanító az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, amikor bujkálása közben befogadták és rejtegették a békéscsabai adventisták. Végighallgatta Zeiner Alajos próféciamagyarázatát és elfogadta Jézust a személyes megváltójának. 1920-ban megkeresztelkedett és csatlakozott az adventista egyházhoz.
Először könyvevangélistaként dolgozott Békéscsabán, Békésen, Hódmezővásárhelyen, Szegeden. Rátermettségét látva az egyház a németországi lelkészképzőbe küldte. 1920 decemberétől 11 hónapig a Friedensau-i adventista lelkészképzőben tanult, majd vizsgái után 1921 decemberétől, mint segédlelkész dolgozott Rákospalotán, Budapesten, Kiskunfélegyházán stb.
1921-ben nősült (felesége: Bach Jolán). A házasságából tíz év alatt nyolc gyermek született, de közülük kettő már pár hónaposan meghalt.Erdélyi László: Egy ember az embertelenségben,
1925-ben lelkésszé szentelték, majd 1926-tól a Közép-Magyar Egyesület egyházterület vezetője, 1930–1934 között a Kelet-Magyar, majd 1934–1936 között a Tiszántúli Egyházterület vezetője volt; ekkor Miskolcon lakott.
1936 őszén a magyarországi adventista egyház elnökévé választották. Elnöksége alatt fellendült az egyház addig is jelentős karitatív munkája. 1937-ben Tápiószelén, majd 1938-ban Vattán nyitotta meg kapuit az egyház „öregek Otthona”.
A II. világháború Az egyik élharcosa lett az üldözött és 1939-től betiltott kisegyházak vallásszabadságának. Miután az adventisták összejöveteleit is betiltották, az egyház 1941 januárjában névváltozással: a Bibliakövetők Felekezete név felvételével szerveződött, így sikerült ideiglenesen, korlátozott legális lehetőséget biztosítani az istentiszteletek megtartásához.Theologiai Szemle, 1973 / 11-12. szám / Hazai Szemle
Elutasította az akkori hamis elméleteket, miszerint Isten bünteti a zsidó népet – aminek alapján voltak, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül álltak a „büntetés-végrehajtók” soraiba. 1943 októberében prédikációsorozatiban tiltakozott a zsidóüldözés ellen. Bátran mondta a szószékről: „Arra szólítalak fel benneteket keresztény testvéreim, hogy a most divatos zsidóüldözésben ne vegyetek részt. Krisztus Urunkat akkor szolgáljátok hűen és igazán, ha a zsidókat, mint felebarátaitokat nem gyűlölitek, nem üldözitek, sőt a mi Urunk Jézus akarata szerint a megvédésükre siettek.”
Véleményét, ha kellett, újságokban is közzétette. Szembeszállt Kolosváry-Borcsa Mihállyal is, aki a hírhedt „fajvédő gondolat” élharcosa volt.
A fajgyűlölet dühöngése idején, a budapesti Székely Bertalan utcában, – ahol az adventista egyház székhelye volt, – menekültszállást létesített, és élete és családja kockáztatása révén mintegy 18 üldözött zsidót rejtegetett, köztük Várnai Zseni költőnőt és férjét, Peterdi Andort.Erdélyi László: Megtalálni helyemet Isten nagy világrendjében (2004) A vezetésével az egyház különböző helyszíneken több mint 60 zsidó ember életét mentette meg.
Részben az ő kezdeményezésére gyűltek össze első tanácskozásukra az üldözött kisegyházak, baptisták, metodisták, adventisták, szabadkeresztyének, ókatolikusok képviselői 1944 októberében a Szabad Egyházak Tanácsának megalakítására. Hazánkban ez az egyik legrégebbi ökumenikus szervezet.
A II. világháború után 1953-ig volt az adventista egyház elnöke, majd 1958-tól 1960-ig, teljes nyugalomba vonulásáig a Szabadegyházak Tanácsának ügyvezető titkára.Rajki Zoltán: A H. N. Adventista Egyház története Magyarországon 1945–1958 között
1964-ben az a megtiszteltetés érte, hogy megkapta a faültetés jogát a jeruzsálemi Yad Vashem parkban. Ez viszont már nem valósult meg, hanem évekkel később a hozzátartozói ültették el a fát a parkban.
1965-ben Ausztráliába indult, hogy az ott élő két lányát meglátogassa. Útközben, Szingapúrban hunyt el, 72 évesen. Testét innen szállították tovább Sydneybe, végső nyughelyére.
Díjai A Világ Igaza-díj 1964-ben."Egyházi mentések" (Wallenberg.hu)Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
Emlékezete 2006-ban egy emléktáblát avattak fel a tiszteletére a budapesti Székely Bertalan u. 13. szám alatt, ahol egykor a legtöbb menekültet bújtatta.
Művei Művei, többnyire brosúrák: Mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?; Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala, Bp., 1930 Imádkozzunk! Felolvasások az imahétre; Gyarmati-Bősz Ny., Bp., 1942 A boldogság titka; Gyarmati-Bősz Ny., Bp., A világ orvosa; Gyarmati-Bősz Ny., Bp., Egyetlen segítő; Gyarmati-Bősz Ny., Bp., Hozzád kiáltunk, Uram!; Gyarmati-Bősz Ny., Bp., 1943 Rövid bibliaórák; H. N. Adventisták felekezete, Bp., 1947
Kapcsolódó cikkek A hetednapi adventisták története
Hivatkozások
További információk Egy ember az embertelenségben. Emlékirat Michnay Lászlóról; szerk. Erdélyi László; Dunamelléki Egyházterület, Bp., 2006 Ékember – Michnay László és társai emlékére (youtube)
Kategória:1893-ban született személyek Kategória:1965-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar adventista lelkészek Kategória:Magyar teológusok Kategória:Világ Igaza