Oltványi Gáspár (Szeged, 1844. január 5. – Budapest, 1904. június 25.) római katolikus lelkipásztor, Oltványi Pál prépost testvéröccse.
Életútja
1866, július 20-án áldozópappá szenteltetett. Segédlelkész volt öt évig Bogároson (Torontál megye), Csákován (Temes megye), Eleméren, Hidegkúton, Dettán, Nagyszentmiklóson; 1871-1882-ig Földeákon adminisztrátor, azután Kubinban (Temes megye), Glogon (Torontál megye) és Oppován hasonló minőségben hét évig működött. 1891-ben apácai (Csanád megye) lelkésszé neveztetett ki, ahol 1897-ben súlyos betegsége miatt nyugalomba vonult és később Budapesten élt.
Költeményei, ódái a Magyar Államban (1903), ennek melléklapjában, a Szépirodalmi Kertben, és az Alkotmányban jelentek meg; álnév alatt a Bolond Istókban, Herkó Páterben s a spanyol Herko Pater c. humorisztikus lapokban is jelentek meg dolgozatai.
Művei Oda don Pedro Calderon de la Barca tiszteletére. Bécs, 1881. (A lissaboni akadémia által hirdetett nemzetközi pályázaton nagy arany érmet nyert). A nagy lutri, vagy az igérvényjáték. Budapest, 1889. (Népiratkák 19. 2. kiadás). Az árvák atyja. Budapest, 1889. (2. kiadás Budapest, 1893. Népiratkák 23.). A pórul járt irigy. Budapest, 1889. (Népiratkák 24. 2. kiadás).
Források
Magyar Katolikus Lexikon
További információk Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Szegediek Kategória:1844-ben született személyek Kategória:1904-ben elhunyt személyek