A rendőrség száma 110 (eredeti cím: Polizeiruf 110) német nyelvű bűnügyi tévéfilmsorozat.
A rendőrség száma 110 egy német krimi sorozat, amely az NDK-ban indult a nyugatnémet Tetthely párjaként. Az első adás 1971. június 27-én volt. Kezdetben fekete-fehérben készültek az epizódok, a 14. rész (Arcok hajnalban) volt az első színes epizódja a sorozatnak. Az olyan nyugatnémet sorozatoktól eltérően, mint a Derrick és Az Öreg, A rendőrség száma 110 témája nem mindig volt a gyilkosság. Lopásról, rablásról, alkoholfogyasztásról, emberrablásról, csalásról, nemierőszakról és gyermekbántalmazásról is szó esett, gyakran moralizáló árnyalattal, amely elárulta az NDK cenzúrájának kezét. A német egyesítés után folytatták A rendőrség száma 110-et. A Tetthely után ez a legfontosabb krimisorozat, és minőségében és formatervezésében egyenértékű. Akárcsak a Tetthely, úgy A rendőrség száma 110-et is különböző városokban rendezik, saját nyomozócsoportokkal. Kezdetben megtörtént bűneseteket mutattak be.1972. 09. 13-i tv-újság, amiben az akkor még kísérleti csatornaként működő MTV2 műsorában írják le a sorozat első részét. Az epizódok már nem korlátozódnak az egykori NDK területére, hanem Lengyelországból, Bajorországból és Ausztriából is származnak.
Nem sokkal a sorozat kezdete előtt az állam- és pártfő, Erich Honecker panaszkodott az unalmas műsor miatt a berlini Adlershof stúdiótól, és több szórakozást követelt. A nyugati televíziós műsorok vonzerejét a szocialista állami rádió saját kínálata akarta csökkenteni. Tartalmilag kiegyensúlyozó volt, mert valójában a bűncselekmények ábrázolása és kezelése nem felelt meg az ideológiailag kívánt társadalomképnek. Ennek ellenére a sorozat szerzőinek, mint például Eberhard Görnernek sikerült olyan kritikus témákkal foglalkozniuk, amelyek egyébként meglehetősen tabunak számítottak az NDK-ban, és beillesztettek néhány ütést a vonalhoz hűségesek rovására.
Az újraegyesítés után a televíziós sorozat megállapodott a német televíziós környezetben. 2011-ben átlagosan 16 százalékos (medián: 14,7 százalék) piaci részesedést ért el a három éves és idősebb nézők célcsoportjában.
Története
Az NDK-ban (1971–1989)
Az NDK televízió által készített epizódokban nem volt állandó nyomozócsoport; az aktív kriminalisták összetétele nagyrészt véletlenszerű és minta nélküli volt. A közös elem azonban az volt, hogy azokban az epizódokban, amelyekben Fuchs vagy Hübner főhadnagy szerepelt, mindig ő volt a főnyomozó. A szakirodalom azt állítja, hogy ennek a folytonossági hiánynak az az oka, hogy az egyes színészeknek időnként nagyon időigényes egyéb elköteleződéseik voltak, mint például Peter Borgeltnek a Berlini Német Színházban. Ezért az epizódokat szándékosan úgy írták meg, hogy az egyes nyomozók nem feltétlenül rögzítettek, hanem könnyen felcserélhetők egymással. Emiatt a nyomozók magánélete ritkán volt része egy epizódnak.
A helyszínek az egész NDK-ban, a Balti-tengertől az Érchegységig terjedtek, függetlenül az érintett nyomozóktól. Az első 15 évben soha nem határozták meg kifejezetten vagy említik őket név szerint, de néha a körülményekből ki lehetett következtetni. Ez a szupraregionális nyomozócsoport konstellációja nem felelt meg az NDK kriminalista valóságának, legalábbis az egyszerű bűncselekmények esetében.
Társadalomkritika és cenzúra
A rendőrség száma 110 az NDK televízió egyik olyan műsora volt, amelyben nyíltan, bár nevelő jelleggel foglalkoztak a problémákkal és sérelmekkel. A rablásról és a gyilkosságról azzal a megszorítással lehetett beszámolni, hogy a nézőknek továbbra is az legyen az érzése, hogy egy stabil országban élnek. A német néprendőrség tökéletes felderítő munkája tehát egy kis propaganda volt.
Wolf Biermann 1976-os emigrációja után, amikor az NDK-s televízió nagyobb politikai irányítás alatt állt, a már legyártott epizódok egy részét meg kellett vágni, néhányat súlyosan, (például a Der Einzelgänger (magyarul: A magányos) című 64. rész, ami a sorozat több mint 60 perces epizódjaival ellentétben csak 48 perc hosszúságú, ami erős vágásra utal, valamint az AB vércsoport című 7. rész, ami csak 44 perc hosszúságú (ez utóbbi jelenleg a sorozat legrövidebb epizódja)).
Az NDK-s időkben forgatott epizódok mind a 153 forgatókönyvét előzetesen jóvá kellett hagyni. Többek között az olyan hanyag üdvözléseket, mint a "Hé, főnök", kijavították és visszautasították azzal a megjegyzéssel, hogy nem Főnöknek, hanem őrnagy elvtársnak hívják. Ráadásul a néprendőröket sem engedték túl kedvezőtlenül ábrázolni, például azzal, hogy nem dohányoznak. A néprendőrség teljes körű támogatást nyújtott a forgatás során a technikai eszközökkel és a személyzettel, és szükség esetén bilincseket, de rendőri Wartburgokat, helikoptereket vagy személyszállítókat is biztosított.
Gyakran előforduló motívum – különösen az elkövetői oldalon – az alkoholfogyasztás volt, amely az NDK-korszakban jelentős társadalmi problémát jelentett, de a médiában általában csak nagyon enyhén foglalkoztak vele. Az alkoholt a bűnözés kifejlődéséhez hozzájáruló tényezőként mutatták be, de soha nem használták kifogásként.
Az 1988-as A keresztrejtvény-eset című epizód az NDK történetének egyik leghíresebb bűnügyét, a hétéves Lars Bense 1981-ben Halle-Neustadtban történt szexuális meggyilkolását dolgozza fel, amely Keresztrejtvény-gyilkosságként vált ismertté.
Főcímek
A sorozatnak több főcímváltozata is volt 1989-ig. Az első filmekben a nyitórész elején a 110-es segélyhívó számot tárcsázó telefon látható; akkor látunk egy műveleti központot, ahol egy férfi fogadja a segélyhívást. Ezt követik egy rendőrautóról és egy szimatoló kutyáról készült felvételek, és példaként mutatják be a rendőrség oknyomozó munkáját. A későbbi nyitórészekkel ellentétben itt a "Polizeiruf 110" (A rendőrség száma 110) címét írták ki, és név szerint sorolták fel a nyomozókat alakító színészeket. Néhány epizód után a zenét lecserélték, de a felvételeket továbbra is felhasználták.
1973-ban az első színes epizódtól (Arcok hajnalban) egy új nyitórész is megjelent Hartmut Behrsing zenéjével. Kezdetben több mentőjármű hagyja el a főhadiszállást. Ezt követik Arndt, Fuchs, Hübner és Subras nyomozók akció közbeni felvételei. A nyitórészek egy részét a következő fekete-fehér epizódokban is felhasználták, és 1980-ig voltak láthatók. A sorozat címét már nem adják meg teljes egészében, csak a 110-es számjegyeket lehet látni.
1981-ben egy új főcímzenét vezettek be, amelyet szintén Hartmut Behrsing komponált, és minimális változtatásokkal a sorozat végéig megmaradt a DFF-nél. A nyitó jelenet több, kék lámpával közlekedő segélyszállító járművel kezdődik. Különböző szekvenciák következnek, amelyekben a nyomozók láthatók munkában. Az elején Bergmann főhadnagy látható Arndt, Fuchs és Hübner mellett; a későbbi epizódokban Grawe és Zimmermann. A crossover "Testvérek között" epizód kivételével ismét csak a 110-es számok jelennek meg.
A fordulópont (1989–1991)
Valószínűleg egyetlen sorozathoz hasonlóan A rendőrség száma 110 is az újraegyesítésének idejét tükrözi, bár csak három rész (Testvérek között, A párbaj és a Thanner új munkája) utal közvetlenül az eseményekre. A változtatásokat a legtöbb esetben észrevétlenül építették be a filmekbe: például a (Tod durch elektrischen Strom (magyarul: Halál elektromos áram által) című 141. részben egy pártszlogen lóg ferdén a falon, továbbá az NDK fővárosában a preferált lakásépítést kritizálják. A Zerstörte Hoffnung (magyarul: Megsemmisült remény) című 145. részben Hübner azt válaszolja két tanárnak, hogy "biztosan el tudja képzelni, hogy az ember csak a képességei és nem a hozzáállása alapján vállalhat szakmát" – ez a kijelentés csak Erich Honecker leváltása után vált lehetségessé. Szóba került az „asszociatív bűnözés”, a jobboldali szélsőségesség és a német újraegyesítés utáni társadalmi problémák is. Egyes filmekben azonban az ábrázolt cselekmény már nem illett az akkori NDK-s helyzethez. Ezért a cselekmény időpontját olykor úgy mutatták be, hogy a történet az NDK-ban játszódik a kommunizmus bukása előtt (Halál elektromos áram által című rész). A gyors társadalmi változások miatt az új filmek cselekményei akkoriban olykor anakronisztikusnak és elavultnak tűntek, alig néhány héttel a forgatás után, amikor először vetítették őket.
Az Allianz für Knete (magyarul: Szövetség a tésztáért) című 145. résztől a nyomozók a nyugatnémet köztisztviselőinek megfelelő új besorolást kaptak, és a közelgő esetleges közszolgálati kinevezést gyakrabban emlegetik az alárendelt kitételekben (pl.: Todesfall im Park (magyarul : Halál a parkban című rész)).
Az Untern Brüdern (magyarul: Testvérek között) című 142. részben most először játszik kulcsszerepet két nyugatnémet (Tetthely) felügyelő, de továbbra is a rendőrségi nyomozók kezében van a gyeplő, és önálló döntéseket hoznak a területükön. A film azonban nem nélkülözi a kliséket: Fuchs teljesen részeg, amikor Nyugatra érkezik – ami egyáltalán nem jellemző rá –, és testvéri csókot küld Schimanskinak és Thannernek (az NDK-ban ez teljesen szokatlan volt). Schimanski az NDK-t is "zónaként" emlegeti. Ebben a filmben a rendőrség a bűnözőket határozottan megkülönbözteti a Stasi alkalmazottaitól. A Stasi Dörfler ezredese (Ulrich Thein) a régi NDK-t képviseli, amelyet a megújulás markában tartanak Fuchs alakjában. A Párbajban is ott van ez az egyértelmű elhatárolás (Beck és Böhme Stasi Reuter ezredes ellen), aminek az a célja, hogy lehetővé tegye a rendőri megbízottak számára az egységes Németország felé való átállást. A Stasi által 1989 őszén hozott intézkedéseket élesen bírálta Beck. Azt is bemutatja, hogyan kell a rendőrségnek – Beck formájában – alkalmazkodnia az új időkhöz és az állampolgári jogok új megértéséhez. Lehet, hogy pl. B. A tanúkat többé nem egyszerűen „biztosítják”; a nyomozóknak most személyesen kell meglátogatniuk őket („… hogyan kell így működnünk?”). A Das Duell (magyarul: A párbaj) című 143. rész azon kevés filmek egyike, amelyben az 1989 őszi eseményeket a demokratizálódott NDK szemszögéből dolgozzák fel.
A Thanners neuer Job (magyarul: Thanner új munkája) című 153. rész először nyújt pánnémet nézetet. Thannerrel az NDK nyomozói egy nyugatnémet feletteshez jutnak, aki azonban nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. A régi NDK-t a régi felsőbbrendű Fuchs példájával kezelik, aki a Testvérek közöttben még ábrázolhatta a progresszív NDK-t. Már nem ő a munkacsoport vezetője, és a fiatalkorú bűnözők felett már nincs hatalma, hanem megalázzák őt. A film végén némán lemondott, tudván hogy az új államban feleslegessé vált.
Az újraegyesítés éveiben A rendőrség száma 110 részek főcíme ismét többször módosult: 1989-től a címadó zenét némileg megváltoztatta Hartmut Behrsing. Ez a verzió megmaradt, amikor 1991-ben egy teljesen új főcímet hoztak létre. A divatnak megfelelően szinte teljesen eltűntek az NDK-ra jellemző dolgok: csak a Német Szövetségi Köztársaságból származó autókat látni, és minden NDK-szimbólumot eltávolítottak. A főcímeket azonban nem használták fel következetesen, így a régi folyamatosan felbukkant. Egyes esetekben a régi főcímeket új képekkel kombinálták az adott epizódokból, és a Népi Rendőrségi helikopterből modernebb nyugatnémet helikopterrel, vagy más jelenetekkel helyettesítették.
1991 óta
Amikor az NDK-s DFF 1991. december 31-én megszűnt, a sorozat folytatása kezdetben kérdéses volt, mivel a sorozat nyugatnémet megfelelőjéhez, a Tetthelyhez továbbra is készültek új epizódok. 1993-ban azonban a régi A rendőrség száma 110 országos sikere miatt a sorozatot másfél év szünet után újjáélesztették. Kezdetben az új MDR és ORB, valamint az NDR, ARD műsorszolgáltatók gyártották, amelyek felváltották a DFF-et. Az ORB filmeket eredetileg az SFB-vel együtt gyártották. Az első 1993-as adás óta a sugárzás általában vasárnaponként zajlik, felváltva a Tetthelyel.