Az 808s & Heartbreak Kanye West amerikai rapper és producer negyedik stúdióalbuma, amely 2008. november 24-én jelent meg a Def Jam Recordings és a Roc-A-Fella Records kiadókon keresztül. West 2008 szeptemberében és októberében vette fel az albumot a Glenwood Studiosban, Burbankben (Kalifornia) és az Avex Studiosban (Honolulu, Hawaii), No I.D. és Jeff Bhasker producerek segítségével. A lemezen vendégelőadóként szerepelt Kid Cudi, Young Jeezy, Mr Hudson és Lil Wayne.
Tekintve, hogy West életének egyik legnehezebb időszakában született, az 808s & Heartbreak nagy változást hozott korábbi rapalbumaihoz képest. Hangzása elektronikusabb volt, West az Auto-Tune hangkorrekciós program segítségével énekelt, hogy a hangja jobban illjen az elektronikus zenei alapokhoz. Az utómunkálatokban is elhagyta a hiphopban megszokott elemeket a minimalista hangzásért, amelyet főként a Roland TR-808 dobgéppel ért el. Az album fő témái a szívfájdalom, a hírnév és a veszteség, melyet többek között Alexis Phiferrel való szakítása, illetve anyja, Donda West halála ihletett.
Az 808s & Heartbreak első helyen debütált a Billboard 200-on több, mint 450 ezer eladott példánnyal az első héten. Ugyan a nagyközönség nem fogadta rögtön jól az albumot, a zenei kritikusok pozitívan értékelték a lemezt, több év végi listán is magas pozíciót foglalt el. Négy kislemez jelent meg az albumról, amelyek közül az egyik a Love Lockdown volt, West legmagasabb Billboard Hot 100 debütálása. A Heartless szintén nagy sikernek örvendett. Kritikai sikerének ellenére az 52. Grammy-gálán nem nyert el jelölést az album, csak az Amazing című dal, a Legjobb duó vagy csapat által előadott rapteljesítmény kategóriában.
Kiadása óta az 808s & Heartbreak nagy befolyással volt a hiphop, a pop és az R&B műfajokra és azoknak fejlődésére, úttörője volt az emo rap kialakulásának. Korábban nem volt elfogadott a hiphopban, hogy az előadó ilyen formában az érzéseiről beszéljen, ezt a tabut tudta West megszüntetni az 808s & Heartbreakkel. A lemez helyet kapott a Rolling Stone Minden idők 40 legúttörőbb albuma listáján, és 244. helyen végzett a Minden idők 500 legjobb albuma listán. 2013-ra több mint 1,7 millió példány kelt el belőle az Egyesült Államokban, és 2020-ra tripla platina minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA).
Háttér A Graduation 2007-es megjelenése után West élete teljesen megváltozott. November 10-én elhunyt édesanyja, Donda West, egy plasztikai műtéttel kapcsolatos komplikáció következtében. Hónapokkal később szakított menyasszonyával, Alexis Phiferrel hat év együttlét után, amely 2002-ben kezdődött. Ugyanebben az időszakban nehezére esett hozzászokni a sikerhez, amit korábbi albumai hoztak neki. Gyakran kritizálta őt a média. Veszteségei és a számára szokatlan egyedüllét vezetett az 808s & Heartbreak album elkészítéséhez „ez az album terapeutikus volt – a csúcson lenni magányos.”„Az 808s több, egy időben elszenvedett veszteségből született – mint amikor elvesztesz egy kart, egy lábat, és meg kell találnod, hogy hogyan tudod túltenni magad rajta.”
– Kanye West (2008)West elmondása szerint úgy gondolta, hogy érzéseit nem tudja teljesen kifejezni a rappelésen keresztül, amelynek szerinte voltak határai. Ebben az időszakban a pop nem volt a legkedveltebb kortárs műfaj, de West kifejezte csodálatát a legsikeresebb popsztárok felé. Később azt mondta, hogy szerette volna, ha az általa kitalált stílust pop-artnak („művészi popnak”) nevezték volna. Elmondta, hogy tudja, hogy létezik egy képzőművészeti ágazat ugyanezzel a névvel, de szerette volna létrehozni annak zenei megfelelőjét. „Nevezzétek popnak vagy művészi popnak, mindkettő megfelel.”
Felvételek balra|bélyegkép|West (középen) a stúdióban korábbi mentorával, No I.D.-val (balra) 2008-ban Az albumot három hét alatt vették föl 2008 szeptemberében és októberében a burbanki Glenwood Studiosban és a honolului Avex Recording Studiosban.808s & Heartbreak (Media notes). Kanye West. Roc-A-Fella Records. 2008. Az „808” a címben utalás a Roland TR-808 dobgépre, amely az egyik legtöbbet használt hangszer volt az albumon. Inspirálva az 1980-as évek szintipop és elektropop előadói által, mint Phil Collins, Gary Numan, TJ Swan és Boy George, West úgy érezte, hogy a hangszer alkalmas volt érzések kifejezésére. West szerint az album hangzása bemutatja a lelkiállapotát ebben az időszakban. A rapper ezek mellett azt nyilatkozta, hogy az, hogy Hawaii körzetszáma 808, teljesen véletlen volt, mivel már tudta, hogy mi lesz az album címe, mire ezt a tudomására hozták volna, viszont ez csak megerősítette abban, hogy be kell fejeznie ezt a lemezt. Mike Dean producer szerint West az album zenei oldalát tekintve szembe akart állni a hagyományos hiphopalapokkal, inkább a törzsi dobok hangjára koncentrálva. bélyegkép|A Roland TR-808, amely az album egyik fő hangszere volt West az album hangzásának érdemét részben Kid Cudinak adja, akit nem sokkal az album készítése előtt szerződtetett le GOOD Music kiadójához. West a rapper nagy rajongója lett, főleg a Day ’n’ Nite kislemezének megjelenését követően, miután megkapta a zenész A Kid Named Cudi című mixtape-jét. West meglepte Cudit azzal, hogy elhívta Hawaiira, hogy dolgozzon vele az albumon. Együtt végezték a munkálatokat, míg olyan filmek, mint a Harmadik típusú találkozások játszódtak lenémítva a háttérben. Végül négy dalt írt Cudi az albumon, amelyek közül az első a Heartless refrénje volt. West a következőt mondta róla a Rolling Stone-nak: „Ahogy ír, az tiszta, természetes és fontos. Ez fontosabb, mint a slágerlisták.” No I.D., aki producer volt az albumon, és West korábbi mentora, elmondta, hogy az album néhány dala eredetileg Jay-Z The Blueprint 3 (2009) lemezére íródott: „Mikor a Heartlessen dolgoztunk, megállt, és mondta, hogy »Nem«, én meg így »Mi nem?«, »Szó sem lehet róla! Ez az én felvételem« [...] én meg így ott álltam, hogy »Befejezhetjük a srác albumát?«, ő meg erre azt válaszolta, hogy »Nem. Készítek egy albumot.«”
West énekhangján az Auto-Tune programot használták, hogy kialakítsák az album hangzását. Már használta korábban a programot 2004-es The College Dropout debütáló albumán, a Jesus Walks és a Never Let Me Down dalokon, de 2008-ig nem vette igénybe újra. „Lil Wayne Lollipop remixein és Young Jeezy Put Onján dolgoztunk, és teljesen szerelmes lett az Auto-Tune-ba”, mondta Mike Dean producer. A munkálatok vége felé West T-Paint kérte fel, hogy segítsen megtanítani őt a program használatára. West elmondta, hogy imádta használni az Auto-Tune-t, és hogy a legszórakoztatóbb része volt a munkálatoknak. Ahhoz hasonlította a program használatát és az Auto-Tune-ról létező közvéleményt, mint amikor gyerekként szerette a pink színt addig, amíg valaki azt nem mondta neki, hogy csak a melegek viselnek rózsaszínt, kiemelve, hogy a társadalom milyen könnyen el tudja venni az ember önértékelését és magabiztosságát. Később elmondta, hogy nagyon szerette a programmal kialakított hangzást, és szembe akarta állítani a japándobok és a kórusokban éneklő szerzetesek hangzásával.
Young Jeezy közreműködött az Amazing dalon, míg a See You in My Nightmares egy duett Lil Wayne-nel. Esthero kanadai énekes és dalszerző több különböző dalon is közreműködött énekhangjával, és három dalt szerzett Westtel együtt.
Zene és dalszöveg Az 808s & Heartbreak eltávolodik West korábbi hiphopalbumaitól. A The Independent szerint West elhagyta hiphophangzását a dobgépeken alapuló elektropop kedvéért. Scott Plagenhoef (Pitchfork) az albumot „önelemező, minimalista elektropop” lemezként kategorizálta, míg Kirk Walker Graves (33⅓) szerint avantgárd elektropop. Brian Hiatt (Rolling Stone) véleménye szerint pedig egy „kedvetlen kerülőút a depresszív elektropopba”, míg a magazin egy másik szerzője „önelemző szintipop album”-nak nevezte. Arsh Bains (36 Chapters) szerint az elektropop és a szintipop műfajai csak egyikei voltak azoknak, amelyekbe az albumot kategorizálhatták volna. Andrew Sacher (BrooklynVegan) pedig azt írta, hogy közelebb állt egy experimentális R&B albumhoz, mint egy rapalbumhoz, míg Alex Garofalo (International Business Times) is a korábbiként írta le stílusát.
A 808s & Heartbreak zenéjében fontos szerepe van az elektronikus elemeknek, a virtuális szintézisnek, a Roland TR-808 dobgépnek (amelyről az album nevét is kapta) és az autotune-olt vokáloknak. Az albumon sokat használják az úgynevezett „step input sequencing” folyamatot, amelyben egy előre megadott számú hangjegyre (azaz stepre) osztják a dalt. Minden egyes stephez hozzá lehet adni egy hangjegyet vagy más értéket, amelyet az előadó akar. Ezt a doboknál és a szintetizátorokon található basszusoknál használták ki. Ez a folyamat az 1980-as évek analóg eszközeinek köszönhető, amelyek 16 hangjegyre voltak korlátozva, és nagyon népszerűek voltak az időszakban. Az albumon végzett produceri munka nagyon merev és egyszerű, ahogy azt a tömör dobok, hosszan elhúzódó vonósok, búgó szintetizátorok és sötét, komor zongorajáték is mutatja. Andy Kellman (AllMusic) szerint „több dal is ugyanannyira cáfolhatatlanul egyezik a zord post-punk albumokkal, mint a New Order Movement és a The Cure Pornography lemeze, mint a kortárs rappel és R&B-vel.” Ezen zenei elemek segítenek kialakítani egy lemondó, kétségbeesett, levert hangulatot, amelyek követik az album témáját. Nathan Rabin (The A.V. Club) az album zenéjét úgy írta le, hogy „bemutatja a különbséget T-Pain autotune R&B-je és a 80-as évek legmagányosabb, fagyos, elektronikus, atmoszférikus új hullámos zenéje között.” Trist McCall (NJ.com) szerint pedig a lemez „leépítette a modern artpopot egészen az ikonikus gyökereihez – zenei alapok, karizmatikus személyiségek, kézzel válogatott melódiák és számítógép segítette vokálok.”
West éneklését laposnak, szinte nem melodikusként karakterizálták, amely „kiemeli a saját kiborgszerű közönyét.” Andre Grant (HipHopDX) azt írta, hogy „ahhoz, hogy megküzdjön ezzel a metsző melankóliával, kiöntötte érzelmeit egy autotune R&B-albumba”, amely megosztotta a hiphopot. Stephen Marche kanadai szerző szerint West „az autotune felületes zenei trükkjeit használta, egy programot, amelyet az egyéniség megölésére találtak ki, és készített vele egy kísértetiesen személyes albumot.”
West szövegeinek nagy része egy múltbeli szeretőnek szól. Robert Christgau szerint az 808s & Heartbreak egy „rövid, szomorú és önző... szakító album,” míg Plagenhoef úgy találta, hogy „telve van fájdalommal, megbánással, és még egy tipikus Kanye West-albumnál is több önelemzés van benne.” A Heartlessen West arra, ahogy volt szeretője bánt vele, a „leghidegebb ismert történet”-ként (szövegben: the coldest story ever told) hivatkozik, míg a RoboCopon egy „elkényeztetett L. A.-lány”-ként (spoiled little L.A. girl), az 1990-as Tortúra film gonoszához hasonlóan. A Paranoidon Westet a szerető, aki „nem a megfelelő dolgok miatt aggódik” (worries about the wrong things) eltolja magától bizalmatlan gondolkodásával. Az önelemző Love Lockdownon West egy sikertelen romantikus kapcsolat utáni időszakot írja le.
Más témák mellett a Welcome to Heartbreaken az egzisztenciális válságot is kielemzi West, amelyben karaktere érzelemmentesen elmondja, ahogy egy repülőn ült egy mögötte ülő nevető családdal. A dal panaszkodik a múltban meghozott döntéseiről és azoknak áráról, illetve a népszerűségben és a luxusban élt életében megjelenő ürességről. A Coldest Winteren elhunyt anyjáról ír. A dalban feldolgozta a Tears for Fears Memories Fade (1983) című dalát. Christgau szerint a záró Pinocchio Story az „egyetlen dal arról, hogy valójában mi is húzza le Westet: nem barátnőjének elvesztése, hanem anyjának halála, amely egy plasztikai műtét miatt történt, amelyet nem túl mélyen West biztosan saját népszerűségéhez köt”.
Albumborító