Darvasi István (Debrecen, 1920. augusztus 13. – Budapest, 1994. július 29.) magyar újságíró, publicista, szerkesztő, politikus, 1968-tól 1984-ig a Magyar Hírlap alapító főszerkesztője, 1963 és 1985 között országgyűlési képviselő.
Élete Darvasi Sándor és Steiner Paula gyermekeként született zsidó családban. Apja magántisztviselő és kisiparos volt. Érettségi után lakatosnak tanult, majd a debreceni kefegyárban kezdett dolgozni segédmunkásként. 1939-ben az illegális kommunista párt tagja lett, ezért 1940-ben letartóztatták, majd szabadulása után munkaszolgálatra vitték. Innen megszökött és Lengyelországba ment, ahol részt vett a partizánok tevékenységében. A második világháború után belépett a Magyar Kommunista Pártba, később az MDP és az MSZMP tagja lett. A Politikai Rendészeti Osztályhoz irányították, majd a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályának munkatársa lett, végül az Államvédelmi Hatóság tisztje volt, őrnagyi rendfokozatot viselt. 1950-ben indoklás nélkül elbocsátották, ezt követően a Belkereskedelmi Minisztérium munkatársa lett, majd 1951-től a Magyar Távirati Irodánál dolgozott a külpolitikai szerkesztőség helyettes vezetőjeként. Az 1956-os forradalom idején Lengyelországból tudósított, majd hazatérte után nem vett részt az MTI dolgozóinak sztrájkjában.
Szirmai István közeli munkatársaként 1957 tavaszától a Minisztertanács Tájékoztató Hivatalának elnökhelyettese, 1958-tól pedig az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály helyettes vezetője volt. A Fehér Könyvek szerkesztőbizottságának is tagja lett. Több külföldi útjára elkísérte Kádár Jánost, akinek rögtönzött beszédeit rendezte sajtó alá. 1963. február 24-től 1985. április 19-ig országgyűlési képviselő volt, előbb a Hazafias Népfront budapesti listájáról jutott a parlamentbe, majd 1967-től Budapest 18. számú egyéni választókerületét, 1975-től Budapest 19. számú egyéni választókerületét képviselte. Az Interparlamentáris Unió és alelnöke és az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja volt. E tisztségében 1977 augusztusában Huszár István és Nagy János társaságában fogadta Budapesten Joe Biden amerikai szenátort, az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnökét. 1968-ban a Minisztertanács napilapjaként alapított Magyar Hírlap főszerkesztője lett, egészen 1984-es nyugdíjazásáig vezette az újságot. 1994-ben hunyt el Budapesten.
Díjai, elismerései
Jugoszláv Zászlórend vállszalaggal (1965)Magyar Közlöny, 1965. június 4. (32. szám) Munka Érdemrend arany fokozata (1968)Magyar Közlöny, 1968. április 9. (30. szám) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980)Magyar Közlöny, 1980. augusztus 7. (61. szám) Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1984)Magyar Közlöny, 1984. július 8. (28. szám) Aranytoll (1988)
Jegyzetek
Kategória:1920-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Debreceniek Kategória:A Magyar Hírlap (1968–2022) vezetői, újságírói Kategória:MKP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Országgyűlési képviselők (1963–1967) Kategória:Országgyűlési képviselők (1967–1971) Kategória:Országgyűlési képviselők (1971–1975) Kategória:Országgyűlési képviselők (1975–1980) Kategória:Országgyűlési képviselők (1980–1985) Kategória:Aranytoll díjasok Kategória:Magyar napilapszerkesztők