A közösségi tudomány, más szavakkal házi tudomány, önkéntes tudomány, civil tudomány (, rövidítve CS) olyan tudományos kutatás, amelyet részben vagy egészben amatőr (vagy nem hivatásos) tudósok végeznek. A közösségi tudomány felfogható mint „a nyilvánosság részvétele a tudományos kutatásban”, amelynek eredménye gyakran a tudományos kutatás előrelépése a tudományos közösségek kapacitásának javításával, valamint a tudományterületek nyilvánosság általi megértésének növelésével. jobbra|bélyegkép| A Logan Pass közelében található sziklák átvizsgálása hegyi kecskék után kutatva, Glacier Nemzeti Park Közösségi Tudomány Program keretében
Meghatározás Az Európai Bizottság Digitális Tudományos Egysége és a Socientize.eu 2013-ban kiadott „egy „Zöld könyv a közösségi tudományról” című dokumentumot, amely meghatározta a közösségi tudomány fogalmát, miszerint „a nyilvánosság részvétele a tudományos kutatási tevékenységekben, amikor az állampolgárok aktívan hozzájárulnak a tudományhoz szellemi erőfeszítéseikkel, a környezetük ismeretével, vagy eszközeikkel és erőforrásaikkal. A résztvevők kísérleti adatokat és létesítményeket biztosítanak a kutatók számára, új kérdéseket vetnek fel és új tudományos kultúrát hoznak létre.”
A közösségi tudományt magánszemélyek, csoportok vagy önkéntesek hálózatai végezhetik. A közösségi tudósok gyakran együttműködnek hivatásos tudósokkal a közös célok elérése érdekében. A nagy önkéntes hálózatok gyakran lehetővé teszik a tudósok számára, hogy olyan feladatokat hajtsanak végre, amelyek más eszközökkel túl drágák vagy időigényesek lennének.
Számos közösségi tudományos projekt szolgál oktatási és tájékoztatási célokat. Ezek a projektek formális tantermi környezethez vagy informális oktatási környezethez, például múzeumok számára készülhetnek.
A közösségi tudomány az elmúlt négy évtizedben fejlődött. A legújabb projektek nagyobb hangsúlyt fektetnek a tudományosan megalapozott gyakorlatokra és a közoktatás mérhető céljaira. A modern közösségi tudomány elsősorban abban különbözik történelmi formáitól, hogy részvételt biztosít a nyilvánosság számára, ezáltal nagyobb méreteket ölt. A technológiát a közösségi tudományos tevékenység legutóbbi robbanásának egyik fő mozgatórugójaként tartják számon. jobbra|bélyegkép| A Sauk-hegyen látható Cascades Butterfly Citizen Science Team tagjai 2020 februárjában a Timber Press (Workman Publishing Company) kiadta a The Field Guide to Citizen Science című gyakorlati útmutatót mindazok számára, akik érdeklődnek a közösségi tudfomány iránt.
Alternatív meghatározások A közösségi tudományának egyéb meghatározásait is javasolták. Például Bruce Lewenstein, a Cornell Egyetem Kommunikációs és S&TS részlege három lehetséges definíciót ír le:
A nem tudósok részvétele az egyedi tudományos protokollok szerinti adatgyűjtés folyamatában, valamint az adatok felhasználásának és értelmezésének folyamatában. A nem tudósok bevonása a technikai vagy tudományos elemeket hordozó politikai kérdések valódi döntéshozatalába. A kutatók bevonása a demokratikus és politikai folyamatba.
Egy 2014-es Mashable cikk a következőképpen definiálja a közösségi tudóst: „Bárki, aki idejével és erőforrásaival önként hozzájárul professzionális tudósokkal együttműködve a tudományos kutatáshoz.”
Előnyök és korlátok Az állampolgárok részvétele a tudományos projektekben a kíváncsiság és a tudomány jobb megértésének ösztönzési eszközévé vált, valamint példátlan kapcsolatot épít a professzionális tudósok és a nagyközönség között. A National Park Service által 2008-ban közzétett kutatási jelentésben Brett Amy Thelen és Rachel K. Thiet a szakirodalomban korábban közölt következő aggályokat említi az önkéntesek által generált adatok érvényességével kapcsolatban:
Egyes projektek nem alkalmasak az önkéntesek számára, például ha összetett kutatási módszereket alkalmaznak, vagy sok (gyakran ismétlődő) munkát igényelnek. Ha az önkéntesek nem rendelkeznek megfelelő képzettséggel a kutatási és ellenőrzési protokollok terén, fennáll az elfogult adatgyűjtés veszélye.
Különösen az adatok pontosságának kérdése marad nyitva. John Losey, a Lost Ladybug közösségi tudományos projekt létrehozója azzal érvelt, hogy a közösségi tudományos adatok költséghatékonysága felülmúlhatja az adatminőséggel kapcsolatos aggályokat, ha megfelelő módon kezelik őket.
2016 decemberében M. Kosmala, A. Wiggins, A. Swanson és B. Simmons szerzők a Frontiers in Ecology and the Environment folyóiratban tanulmányt tettek közzé „Az adatok minőségének értékelése a közösségi tudományban” címmel. Az összefoglaló leírja, hogy az ökológiai és környezeti közösségi tudományos projektek milyen hatalmas potenciállal bírnak a tudomány előmozdításában. A közösségi tudományos projektek befolyásolhatják a szabályozást és támogathatják az erőforrás-menedzsmentet olyan adatkészletek előállításával, amelyeket egyébként nem lenne kifizetődő létrehozni. A „Dióhéjban” (3. oldal) részben négy következtetés szerepel. Ezek a következők:
A közösségi tudósok által létrehozott adatkészletek megbízhatóan magas minőségűek lehetnek, hasonlóan a szakemberek által készített adatokhoz. Az egyéni önkéntesek pontossága változó, a feladat nehézségétől és az önkéntes tapasztalatától függően. Számos módszer létezik a pontosság kellő szintre történő növelésére. A közösségi adatállományokban előforduló elfogultságok legtöbb típusa megtalálható a professzionálisan előállított adatkészletekben is, és azok az ismert statisztikai eszközök segítségével kezelhetők. A közösségi tudományos projektek bírálóinak meg kell vizsgálniuk az iterált projekttervezést, az önkéntesekre és adatelemzésekre vonatkozó szabályok szabványosságát és megfelelőségét, a metaadatok rögzítését és a pontosság értékelését.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a közösségi tudomány népszerűsödésével és beérésével a projekt sikereinek kulcsfontosságú mutatója az adatminőség iránti növekvő tudatosság lesz. Arra a következtetésre jutottak továbbá, hogy a közösségi tudomány általános eszközként fog megjelenni, amely segít „az egyébként megszerezhetetlen, magas színvonalú adatok gyűjtésében a szabályozás és az erőforrás-gazdálkodás, a természetvédelmi monitoring és az tudomány támogatása érdekében”.
Egy 2018-ban közzétett tanulmány összehasonlította a pillangóminta-nyilvántartások szakmailag kurált adatkészletének használatát egy közösségi program, az eButterfly négyéves adataival. Az eButterfly adatkészletet használták, mivel az a helyszínen alkalmazott szakértői ellenőrzési eljárás miatt jó minőségűnek bizonyult. Létezett egy történelmi, nagyrészt intézményi adatkészlet is, amely ugyanarra a földrajzi területre terjedt ki. A szerzők megjegyzik, hogy ebben az esetben közösségi adatok újabb és kiegészítő információkat nyújtanak a mintadatokhoz. Öt új fajról számoltak be a közösségi adatok alapján, és a kombinált, közösségi adatokat is tartalmazó adatkészletben a fajok több mint 80%-ánál javultak a földrajzi eloszlási információk.
Számos közelmúltbeli tanulmány kezdte feltárni a közösségi tudományos projektek pontosságát, és azt, hogy miként lehet előrejelezni a pontosságot olyan változók alapján, mint a gyakorlók szakértelme. Az egyik példa egy Edgar Santos-Fernandez és Kerrie Mengersen (British Ecological Society) által 2021-ben publikált tanulmány, amely a legújabb R és Stan kódokat használva értékelte a fajok Serengeti (Tanzánia) közösségi tudósok általi azonosításának pontosságát. Ez betekintést nyújtott az ilyen folyamatok lehetséges problémáiba, beleértve a „megkülönböztető és a találgatási viselkedést”. A kutatók megállapították, hogy a polgári tudósok képzettségi szintje és szaktudása alapján történő osztályozásának módszerei megkönnyíthetik az általuk végzett tanulmányok elemzését.
Etikai kérdések Különböző tanulmányok jelentek meg a közösségi tudomány etikájáról, ideértve a szellemi tulajdonhoz és a projekt tervezéséhez kapcsolódó aspektusokat . A Cornell Ornitology Lab laboratóriumában működő Citizen Science Association (CSA) és a berlini Museum für Naturkunde székhelyű Európai Citizen Science Association (ECSA) etikai és alapelvekkel foglalkozó munkacsoportokkal rendelkezik.
2015 szeptemberében az Európai Citizen Science Association (ECSA) közzétette a Közösségi tudomány tíz alapelvét, amelyeket az ECSA "A legjobb gyakorlatok megosztása és kapacitásépítés" munkacsoportja dolgozott ki a londoni Természettudományi Múzeum vezetésével, az egyesület számos tagjának közreműködésével.
A közösségi tudományos projektek aktívan bevonják az állampolgárokat olyan tudományos törekvésekbe, amelyek új ismereteket vagy megértést generálnak. A polgárok közreműködőként, együttműködőként vagy projektvezetőként léphetnek fel, és jelentős szerepet tölthetnek be a projektben. A közösségi tudományos projekteknek valódi tudományos eredménye van, például egy kutatási kérdés megválaszolása vagy a természetvédelmi intézkedések, az irányítási döntések vagy a környezetvédelmi politika elősegítése. A részvétel mind a hivatásos tudósok, mind a közösségi tudósok számára előnyökkel jár. Az előnyök közé tartozhat a kutatási eredmények publikálása, a tanulási lehetőségek, a személyes elégedettség, a társadalomra gyakorolt pozitív hatások, küldetéstudat a tudományos bizonyítékokhoz való hozzájárulás révén, pl. helyi, nemzeti és nemzetközi problémák kezelése, és ezen keresztül a szabályozás befolyásolásának lehetősége. A közösségi tudósok, részt vehetnek a tudományos folyamat több szakaszában. Ez magában foglalhatja a kutatási kérdés kidolgozását, a módszer tervezését, az adatok összegyűjtését és elemzését, valamint az eredmények közlését. A közösségi tudósok visszajelzéseket kapnak a projektről. Például arról, hogy miként használják fel adataikat, valamint a kutatási, politikai vagy társadalmi eredményekről. A közösségi tudomány a korlátaival és az elfogultságaival együtt kutatási megközelítésnek tekinthető, amelyeket figyelembe kell venni és ellenőrizni kell. A hagyományos kutatási megközelítésektől eltérően azonban a közösségi tudomány lehetőséget nyújt a nyilvánosság nagyobb mértékű bevonására és a tudomány demokratizálására. A közösségi tudományos projektek és metaadatok nyilvánosan hozzáférhetővé válnak, és ahol lehetséges, az eredményeket nyílt hozzáférésű formátumban teszik közzé. Adatmegosztás történhet a projekt során vagy azt követően, kivéve, ha ezt biztonsági vagy adatvédelmi aggályok akadályozzák. A közösségi tudósok elismerést kapnak a projekt eredményeiben és a publikációkban. A közösségi tudományos programokat tudományos eredményeik, adatminőségük, résztvevői tapasztalataik és szélesebb társadalmi vagy politikai hatásuk alapján értékelik. A polgári tudományos projektek vezetői figyelembe veszik a szerzői jogokkal, a szellemi tulajdonjogokkal, az adatmegosztási megállapodásokkal, a titoktartással, a hozzárendeléssel és a tevékenységek környezeti hatásával kapcsolatos jogi és etikai kérdéseket.
Gazdasági érték Világszerte növekszik a közösségi tudományban való részvétel. A Marc Kuchner és Kristen Erickson által 2018 júliusában összeállított, az első öt közösségi tudományos közösség listája összesen 3,75 millió résztvevőt mutat, bár valószínűleg jelentős átfedés van a közösségek között.
Kapcsolatok az oktatással és az egyetemekkel Számos tanulmány jelent meg, amelyek megvizsgálják a közösségi tudomány helyét az oktatásban (pl.C. Doyle; R. David; Y.Li; M. Luczak-Roesch; D. Anderson; C.M Pearson (30 June 2019). Using the Web for Science in the Classroom: Online Citizen Science Participation in Teaching and Learning. doi:10.1145/3292522.3326022. ISBN 978-1-4503-6202-3. S2CID 195777103. Retrieved 30 July 2019.). A taneszközök tartalmazhatnak könyveket, tevékenységterveket vagy óravázlatokat (pl.). Néhány példa a tanulmányokra: