Barta Éva (Budapest, 1916. április 8. – Budapest, 1994. március 15.) ötvös, keramikus, ékszerkészítő, Fekete Nagy Béla festő, grafikus felesége.
Pályafutása
Barta Ernő (1878–1956) festő, grafikus és Csörsz (Goldberger) Ella lánya volt. 1933-ban az Iparművészeti Iskola; 1934 és 1938 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, mesterei Benkhard Ágost és Szőnyi István voltak. 1938-ban Párizsba ment, ahol kerámiával foglalkozott, majd 1939-ben Budapesten hozta létre saját műhelyét, ahol többnyire ékszereket készített. A második világháború alatt férjével schutzpassokat készítettek, hogy ezzel segítsenek az üldözötteknek, többek között Barta Éva családjának is. A hamis okmányoknak köszönhetően nagyjából 1000–1200 zsidó életet mentettek meg. Férje, Fekete Nagy Béla posztumusz megkapta a Jad Vasem Világ Igaza kitüntetését. Műveihez zománcot, féldrágakövet, nemesfémeket használt, alkotásait amorf, természeti formák uralják. Tagja volt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának. A háború után Barta Éva műszaki rajzoló lett, de kerámiaműhelyüket a XII. kerületi Vöröskő utcában tovább működtették. Két közös gyermekük született: Fekete Mihály (1947), később idegenforgalmi szakember, és Fekete László (1949) keramikus.
Kiállításai
Egyéni kiállítások 1961 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1975 • Bartók Művelődési Ház, Szeged [Preiser Klárával] 1976 • Műcsarnok, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások 1958 • Világkiállítás, Brüsszel 1972 • Országos Ékszerkiállítás, Csók Galéria, Budapest • Öltözködés, Ernst Múzeum, Budapest.
Díjai, elismerései Iparművészeti Vállalat ékszerpályázatának I. díja (1959) Érdemes művész (1977) Kiváló művész (1985)
Jegyzetek
Források Artportal
Kategória:Magyar ötvösművészek Kategória:Magyar keramikusok Kategória:1916-ban született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:A holokauszt magyar túlélői