Móczár József (Kiskunfélegyháza, 1946. március 30. –), a közgazdaság-tudomány doktora, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritusa (2016).
Életpályája
Szülei: Móczár József Mátyás és Tóth Anna. Felesége: Ueda Masako (1984-1994; japán nemzetiségű). Gyermekei: Attila (1986) és Krisztián (1990).
Végig kitűnő eredménnyel tanult, majd érettségizett a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnáziumban, melyet a felvétele előtt néhány évvel korábban alapítottak a nagy múltú városi Tanítóképzőből az infrastruktúra és a teljes tanári kar megtartásával. Így egy csapásra az ország egyik legjobb gimnáziuma lett, kitűnő tanárokkal: például a klasszikus műveltséget biztosító egyik érettségi tantárgyát, a latint a fizikus Öveges professzor testvére tanította, de akkoriban még ott tanított a matematikus Makai Imre (később a Debreceni Egyetemen lett professzor), és az országos hírű Petőfi-kutató, Mezősi Károly is. Illésy István irodalomtanár rengeteg verset tudott kívülről, megszállottan szervezte az Irodalmi Kört. Matematikából és oroszból középiskolai megyei versenyeken vett részt eredményesen, csak úgy, mint a szavaló versenyeken és a városi műveltségi vetélkedőn. A gimnázium rendkívül magas oktatási színvonala és szellemi kultúrája meghatározó volt számára mind a későbbi tanulmányaiban, mind a tudományos karrierjében.
Egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, a terv-matematika szakon folytatta 1964-től, (jeles és kitűnő eredményekkel, az 1965-1966 és 1967-1968 tanévekben Népköztársasági Ösztöndíjjal), amely kis létszámú elitszak volt, szigorú felvételin kiválogatott hallgatókkal. amely a Sorbonon folyó francia indikatív tervezés képzését követte és amelyet kitűnő oktatási programmal László Imre és Krekó Béla professzor alapított 1960-ban. (1968-ban a szak már nem indult.) A szakon konzisztensen egymásra épülő matematikai, elektrotechnikai, számítástechnikai, logikai, filozófiai és közgazdasági tárgyak szerepeltek. A szak képzése rendkívül stabil és egymásra épülő tantárgyak oktatásával folyt kiváló oktatókkal, a tervezés mellett kiválóan megtanította a felsőbb fokú matematikát és a számítástechnikai alapokat.Móczár József (2019): Barabási-féle sikertörvények, hálózatok és közpénzek a magyar tudományban, Pénzügyi Szemle, Vol. 64. No. 1. pp. 111-126, Research Gate. A tanultak szintetizálását és magasabb szintre emelését számára Kornai János kétéves szakszemináriuma tette lehetővé, ahol hozzájuthattak olyan kiadványokhoz is a világ akkori vezető egyetemeiről, amelyek „lámpásként" szolgáltak ahhoz, hogy betekintést kapjanak a közgazdaság-tudomány Lajtán túli kutatási eredményeibe, a különböző iskolákban folyó legújabb kutatásokba.
A diploma megszerzését követően a MKKE Népgazdaság Tervezési Tanszékén, mint tanársegéd kezdett dolgozni, ahol a terv-matematika módszertani képzését követően a közgazdaságtan egy egészen új területén szerzett ismereteket. Ebben az időszakban László János tanszékvezető professzor kérésére szemináriumokat is kellett vezetnie Gazdaságpolitika és gazdaságirányítás című tárgyból, ami nagyban segítette, hogy a közgazdaság-tudományt társadalomtudománynak tekintse, a matematikai modelleket, az ökonometriai teszteket és a számítógépes szimulációkat pedig lényeges elemzési eszközöknek. Ebbe az irányba mutattak egyébként a nem egyetemi kutatói munkái is. Itt főleg az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetét kell megemlíteni, ahol a népgazdasági tervezés komplex programjainak kidolgozásában vett részt az 1970-es évek második felében. Ez a nemzetközi program arra irányult, hogy a különböző KGST országok akadémiai intézeteiből meghívott [1976-ban lefordította N. P. Fedorenko: Komplex népgazdasági tervezés c. könyvét, amelyet a KJK adott ki. ] kutatók új módszereket dolgozzanak ki a népgazdasági tervezés tökéletesítésére.Móczár József (1980): A népgazdaság tervezésének és irányításának tökéletesítése a KGST-országokban, Egyetemi Szemle, Vol. 2, No.2, pp. 149-151, JSTOR. A kutatásokat a moszkvai CEMI (Központi Közgazdasági Matematikai Intézet) koordinálta. Inspiráló szakmai élmény volt számára találkozni olyan szovjet akadémikusokkal, mint Valery L. Makarov vagy Vitaly V. Maiminas. A két területen folyó team-kutatás, egyrészt a gazdaságpolitika, másrészt a komplex programok kidolgozása nagyon jelentős volt pályáján, lényegében ekkor tanulta meg az empirikus elemzések fontosságát. (Erre kitűnő lehetősége nyílott a gyakorlatban is, 1979-ben, amikor mint AIESEC trainee két hónapot töltött Máltán, a Mid-Med Bankban.)
A következő mérföldkőhöz akkor érkezett el a pályáján, amikor a Neumann-modellel és a turnpike-elmélettel foglalkozó cikkeit 1980-ban közölte a Szigma és az Egyetemi Szemle, aminek köszönhetően lehetősége nyílt megpályázni a japán állami ösztöndíjat. Az ösztöndíj keretében a soron következő két évet (1981–1983) az Oszakai Egyetem mellett működő világhírű ISER kutatóintézetben töltötte, ahol olyan világhírű professzoroktól tanulhatott, mint Jinkichi Tsukui, Masanao Aoki, vagy a japán matematikai közgazdaságtan megalapítója, Takuma Yasui. (Az első félévben intenzív japán nyelvi képzésen vett részt az Osaka Gaikoku Daigaku Egyetemen Oszakai Külföldi Nyelvek Egyeteme), , amelyet sikeres nyelvvizsgával zárt.) A diákkori álma valóra vált, de a tanulási lehetőség óriási kihívásként nehezedett rá. Japánban rá kellett döbbennie, hogy – amellett, hogy a terv-matematika szak képzését a mai napig nagyon jónak tartja – rendkívül keveset tanultak a nyugati közgazdasági iskolák elméleteiről és matematikai módszereiről. Látva ezt a hiányosságot, az intézeti könyvtárban töltötte napjait kemény tanulással, miközben Jinkichi Tsukui, Kem-Ichi Inada és Kiyoshi Kuga professzorokkal intenzíven konzultált, részt vett Masanao Aoki professzor irányításelméleti PhD kurzusán, átjárt a Kyotoi Egyetemre Masahiko Aoki professzorhoz, felkereste Hiroshi Atsumi professzort is a Tsukuba Egyetemen. E konzultációk mellett az is rendkívül ösztönző volt számára, hogy John Hicks vagy David Gale (az ISER jóval korábbi vendégprofesszorainak) ceruzás bejegyzéseit tartalmazó könyvtári könyvekből tanulhatott. A nemzetközi kitekintést az biztosította számára, hogy az intézetben kutatószemináriumokon kéthetente neves amerikai és európai egyetemekről érkező professzorok ismertették a legújabb kutatási eredményeiket. Az igényesség, ami Japánban „megfertőzte", végig kísérte az egész eddigi pályáján, noha jól tudta, hogy a túlzott igényesség, csak úgy, mint a túlképzettség sem jó minden helyzetben és minden időben.
1991-ben az Oszakai Egyetem ISER Intézete meghívta kutató vendégprofesszornak. Amikor kiérkezett, felvette a kapcsolatot az itthon is jól ismert matematikus-közgazdásszal, Hukukane Nikaido professzorral, aki akkor már a statikus helyett dinamikus kutatásokat folytatott. Nikaido hatására váltott a dinamika és az evolúció kutatására: az egyéves vendégprofesszori állása alatt a newtoni, a klasszikus és a kvantum dinamikát és a káosz elméletek alkalmazását kutatta a dinamikus közgazdasági modellekben. Eredményeit rangos nemzetközi folyóiratok publikáltákMóczár, J. (1991): Irreducible balanced and unbalanced growth paths (Business cycles and structural changes), Structural Change and Economic Dynamics, No. 2. pp: 159-176. és 1994-ben benyújtott ’hakase ronbunra’ az Oszakai Egyetem közgazdasági PhD-fokozatot adományozott számára. Disszertációja kibővített változatávalMóczár, J. (1995): Cyclical or turnpike growth: capital accumulation choices in some reducible von neumann models, Society and Economy in Central and Eastern Europe, Vol.17. No.4. pp: 32-191, JSTOR, Research Gate. az elsők között habilitált 1994-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, a mai BCE egyik elődjén, és még ugyanebben az évben megkapta az egyetemi tanári (full professor) kinevezését.
Ezt követően továbbra is a dinamika volt a fő kutatási iránya, cikkeket, tanulmányokat írt, majd az 1996/97-es tanévet a Fulbright ösztöndíj elnyerésével Los Angelesben a University of Southern California vendégprofesszoraként töltötte, ahol Richard Day professzorral folytattak kutatásokat. Az Egyesült Államokban töltött akadémiai évhez és a Fulbright ösztöndíjhoz kitűnő alapot szolgáltattak 1993-ban és 1994-ben a rövidebb idejű külföldi ösztöndíjak: a Tempus és a Giovanni Agnelli ösztöndíjakkal 2-3 hónapot töltött Groningenben, Leuvenben, Velencében, Sienában valamint Bécsben, szintén azokkal a professzorokkal (R. H. Goodwin, F. Hahn, L. Punzo, H. Nüsse, A. Medio stb.) dolgozott, akik a dinamika területén kutattak és írták az akkor mainstreamnek számító tanulmányaikat.
A 2000-es éveket a Budapesti Corvinus Egyetem professzoraként oktatással és az 1999-ben elnyert Széchenyi Professzori Ösztöndíj támogatásával intenzív kutatással töltötte, eredményeit az Akadémiai Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent, „Fejezetek a modern közgazdaság-tudományból” című 600 oldalas könyvében publikálta.Czeglédi, P. (2009): Fejezetek a modern közgazdaság-tudományból (Chapters from Modern Economic Science), Acta Oeconomica, Vol. 59. No. 1 (March), 103-107, JSTOR. A könyv alapul szolgált az Akadémiai Doktori Értekezéséhez; 2011-ben megszerezte az MTA-Doktora tudományos fokozatot. 2016 óta a Budapesti Corvinus Egyetem emeritus professzora; ma is aktívan kutat és oktat, miközben rangos folyóiratokban és könyvekben publikált.Móczár, J. (2019): Arrow-Debreu Model of General Equilibrium and Kornai’s Critique in the Light of Neoclassical Economics, Journal of Banking, Finance, and Sustainable Development, Vol. 1. No.1. pp: 43-68Móczár, J. (2020): Nöther’s Theorem and the Lie Symmetries in the Goodwin Model, In: Szidarovszky, F. - G. I. Bischi (eds): Games and Dynamics in Economics, Springer Nature Singapore Pte. Ltd.
Munkássága
Az oktatási feladatait, mind a kutató munkáját a szakmai érdeklődési köre határozta meg. Az 1970-es években Input-output elemzés és Dinamikus közgazdasági modellek tantárgyi megjelöléssel önálló féléves kurzusokat állított össze, oktatási segédanyagokat készített az előadásaihoz, szemináriumokat vezetett a Gazdaságirányítás és gazdaságpolitika című alaptárgyból. Több éven keresztül oktatta a Népgazdasági tervezés, az Analízis, a Lineáris algebra és az Operációkutatás c. tárgyakat az MKKE szegedi kihelyezett tagozatán. Szakmai érdeklődése és munkássága a 80-as évek végétől egyre inkább a dinamikus makroökonómia, azon belül is a lineáris és a nemlineáris dinamikus közgazdasági modellek, a ciklus és a turnpike, a nem egyensúlyi állapot, a bifurkáció és a komplex dinamika (káosz) kérdéseire összpontosult. Ezt jelzik a korábbi önálló egyetemi kurzusainak ilyen irányú kiterjesztései is, nevezetesen a Bevezetés a közgazdasági dinamikába és az Alkalmazott makroökonómia c. tárgyak meghirdetése, valamint az ebben a témában 1992-ben benyújtott és elfogadott OTKA pályázata is.
A 2000-es években kidolgozta a Dinamikus makroökonómia és a Dinamikus optimalizációs modellek c. tárgyakat, amelyek a variációszámítás, funkcionálanalízis és a dinamikus programozás módszerein alapulnak. Tananyagaiban központi helyen a Ramsey – Neumann – Haavelmo hármas áll, akiknek eredményei meghatározzák a modern közgazdaságtudomány elméleti kérdéseit is. Kutatási tevékenysége szorosan kapcsolódott oktatási területéhez. Ebben meghatározó volt az itthoni rendkívül magas színvonalú képzés a terv-matematika szakon, de jelentős segítséget jelentettek a külföldi ösztöndíjas tanulmányútjai is. 1981–1983 években Japánban az Oszakai Egyetem kutató intézetében, az ISER-ben a hosszú távú egyensúlyi gazdasági növekedés (turnpike) matematikai modelljeit tanulmányozta Jinkichi Tsukui professzor irányításával.