Az opricsnyina IV. Iván által bevezetett állami intézkedés, ami 1565-től 1572-ig volt érvényben, azonban de jure 1584-ig fennállt. Az intézkedés a bojárok nagymértékű visszaszorításának különböző módszereivel élt, beleértve a nyilvános kivégzéseket, a föld- és vagyonelkobzásokat. Az opricsnyina jelentheti továbbá:Walter Leitsch. "Russo-Polish Confrontation" in Taras Hunczak, ed. "Russian Imperialism". Rutgers University Press. 1974, p.140 a hatezer opricsnyikból álló szervezetet, Oroszország első politikai rendőrségét, Oroszország azon területét, amit közvetlenül IV. Iván uralt, és ahol az opricsnyikok tevékenykedtek, valamint Oroszország történelmének ezen időszakát. Az opricsnyina szó, amit Iván az intézkedés elnevezésére használt, az orosz оприч (oprics, kivétel) szóból származik.
Okai 1558-ban IV. Iván cár elindította a livóniai háborút. Egy rövid életű koalíció, amelynek része volt Lengyelország, Litvánia és Svédország is, szintén beszállt a háborúba. Hosszú ideig elhúzódott (egészen 1583-ig) és nagyon drága lett; a krími tatárok, lengyel és litván betörések, éhínségek, egy kereskedelmi blokád és a háború költségei felemésztették Oroszországot.
1564-ben Andrej Kurbszkij Litvániába ment, és a litván sereget Oroszország ellen küldte, ezzel megsemmisítve Velikije Luki városát. Iván cár gyanakodni kezdett, hogy más arisztokraták is elárulják.R. Szkrinnikov, Ivan Grosny, M., Science, 1975, 93-96. o.
Vaszilij Kljucsevszkij és Sztyepan Veszelovszkij az opricsnyinát Iván paranoiájával magyarázták és elutasították a vele elérni kívánt nagyobb célok realitását.Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 123. Ugyanakkor Szergej Platonov szerint IV. Iván az opricsnyinát a növekvő bojárarisztokrácia megfékezése végett rendelte el.S.F. Platonov, Ivan the Terrible, ford. Joseph L. Wieczynski (Gulf Breeze, FL: Academic International Press, 1986), 101–102. Isabel de Madariaga az opricsnyinát Iván arra való kísérleteként magyarázza, hogy minden független társadalmi osztályt az autokrácia alá rendeljen.Isabel de Madariaga, Ivan the Terrible: First Tsar of Russia (London: Yale University Press, 2005), 364–365, 368–370.
Létrejötte 1564. december 3-án IV. Iván elzarándokolt Moszkvából. Noha a hasonló utak rutinszerűek voltak az uralkodók körében, Iván elhanyagolta a normális előkészületeket a távollétében való uralkodáshoz. Mi több, meglepően nagy testőrsége, jelentős számú bojár és a kincstár is követte.Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 107.
Egy hónap csend után Iván végül január 3-án két levelet állított ki Alekszandrova Szloboda-i erődjeiről. Az első a városi elithez szólt: sikkasztással és árulással vádolta. További vádak érintették a papságot és hogy védik a megvádolt bojárokat. Végeredményben Iván bejelentette lemondását, és Szimeon Bekbulatovicsot kiáltotta ki Oroszország nagyhercegének. A második levél Moszkva népéhez szólt: kijelentette, hogy „nem dühös” népére. A bojárduma nem tudott Szloboda és Moszkva közt megosztva Iván távollétében kormányozni, félt a moszkvaiak haragjától.Isabel De Madariaga, Ivan the Terrible: First Tsar of Russia (London: Yale University Press, 2005), 176–178; Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 112–113.
Egy bojárküldött elment Alekszandrova Szlobodába, hogy felkérje Ivánt: térjen vissza a trónra.
IV. Iván elfogadta visszatérését, azon feltétellel, hogy megbüntethet embereket jogi kereteken kívül is árulásért. Kijelentette, hogy kivégeztetheti az árulókat és elkobozhatja földjeiket a bojárduma vagy az egyház közbenjárása nélkül. Hogy vizsgálatait folytassa, Iván létrehozta az opricsnyinát (eredeti jelentésében nemes özvegyre hagyott, a gyermekektől elkülönített föld). rubel adót is begyűjtött, hogy az opricsnyinát finanszírozza.Isabel de Madariaga, Ivan the Terrible, 179–80
Megszervezése Az opricsnyina külön terület volt Oroszország határain belül, többnyire északon, a korábbi Novgorodi Köztársaság határain belül. Ez a régió tartalmazta az állam több pénzügyi központját, beleértve Sztaraja Russza sóvidékét és a főbb vásárvárosokat. Iván teljhatalmat gyakorlott az opricsnyina felett. A bojárok irányították a zemscsnyinát („közterület”), az állam másik részét. 1568-ig az opricsnyina sok adminisztrációs intézményben függött a zemscsnyinától. Csak mikor a zemscsnyina és az opricsnyina közti konfliktus a csúcsra ért, akkor hozott létre önálló intézményeket Iván az opricsnyinában.Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 109–111, 140.
Létrehozta személyi testőrségét, az opricsnyikokat. Eredetileg ezer főből állt. Alekszej Baszmanov és Afanaszij Vjazemszkij felügyelték a toborzást. A zemscsnyinától vagy annak közigazgatásától független nemesek és vidékiek jogosultak voltak Iván új őrségébe.Isabel De Madariaga, Ivan the Terrible: First Tsar of Russia (London: Yale University Press, 2005), 182-183; Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 112–113. Henri Troyat kiemelte az opricsnyina újoncainak alacsony származását.Henri Troyat, Ivan the Terrible, ford. E.P. Dutton (London: Phoenix Press, 2001), 129–130. Ugyanakkor Vlagyimir Kobrin történész vitatta, hogy az alacsonyabb osztályok felé fordulás később fejlődést okozott az opricsnyina korában. Sok korai opricsnyik közeli kapcsolatban volt Oroszország hercegi és bojár klánjaival.Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 113.
Az opricsnyina alatti területfelosztások tömeges áttelepüléshez vezettek. Mikor a zemscsnyinai nemesek tulajdona az opricsnyina területére esett, az opricsnyikok elkobozták földjeiket, s a tulajdonosokat a zemscsnyina területére kényszerítették. Az opricsnyina területe elsősorban szolgálati birtokokat tartalmazott. Alekszandr Zimin és Sztyepan Veszelovszkij szerint ez a felosztás az örökös földbirtokosságot nagyrészt érintetlenül hagyta. Ugyanakkor Platonov és mások szerint az áttelepülés célja a földbirtokos nemesség hatalmának aláaknázása volt. Pavlov szerint a zemscsnyinai szolgálók az opricsnyináról az örökbirtokokra történő áttelepülése súlyos csapás volt a hercegi osztálynak. Az örökbirtokok felosztása az elit befolyását lecsökkentette ama területen, ahol születtek.Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 143-145; S.F. Platonov, Ivan the Terrible, ford. Joseph L. Wieczynski (Gulf Breeze, FL: Academic International Press, 1986), 130. A leginkább érintett Szuzdal területe volt, mely birtokosai 80%-át elvesztette.Isabel de Madariaga, Ivan the Terrible, page 182
Az opricsnyikok társadalmi és gazdasági előnyöket élveztek az opricsnyinában. Míg a zemscsnyinai bojárok mind az örök-, mind a szolgálati földet elvesztették, az opricsnyikok megtartották a zemscsnyinai örökbirtokot. Mi több, Iván az opricsnyinának adta a zemscsnyinai nemesekre kirótt adók egy részét. Az opricsnyikok Ivánnak hűségükkel tartoztak, nem örökséggel vagy szerződésekkel.
Tevékenysége bélyegkép|balra|300px|Vaszilij Kudjakov: Az opricsnyikok és a bojárok Az üldözések első hulláma elsősorban Oroszország hercegi klánjait érintette, különösen Szuzdal befolyásos családjait. Iván az összeesküvés megkérdőjelezhető vádjaira alapozva a bojár klánok vezető tagjait kivégeztette, száműzette vagy megkínoztatta. 1566-ban az opricsnyina nyolc központi kerületre bővült. Az ott élő nemesből 570 lett opricsnyik, a többit elüldözték. Nekik el kellett menniük a zemscsnyinába a tél közepén, ráadásul a nekik segítő parasztokat kivégezték.Isabel de Madariaga, Ivan the Terrible, 183. oldal Egyszer Iván visszahívott bizonyos számú nemest Moszkvába. A cár még a zemscsnyinában élő nemeseket is meghívta a Zemszkij Szoborra a livóniai háborúról. Iván feltette a kérdést, hogy Oroszországnak fel kell adnia a lív területeket a győztes Litvánia számára, vagy fenn kell tartania az erőfeszítést, hogy a régiót meghódítsa? A testület elfogadta a háborús intézkedéseket és vészhelyzeti adókat vezetett be a kimerülő kincstár megtámogatására.
De a Zemszkij Szobor benyújtott az opricsnyina végéről is egy petíciót. A cár az opricsnyinában fennálló terror megújításával válaszolt: a petíció benyújtóinak és a tiltakozás állítólagos vezetőinek azonnali letartóztatását rendelte el. A további vizsgálatok szerint Iván Fjodorov, a zemscsnyinai duma vezetője akarta Iván cárt megbuktatni. Fjodorovot eltávolították az ülésről és rá nemsokára kivégezték.Isabel De Madariaga, Ivan the Terrible: First Tsar of Russia (London: Yale University Press, 2005), 202-208, 231-232; Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 130-134.
XIV. Erik svéd király 1568-as megbuktatása és Iván második feleségének 1569-es halála elmélyítette Iván paranoiáit. Figyelme Novgorod felé fordult: Oroszország második legnagyobb városában nagy szolgálati nemesség élt, akik kapcsolatban álltak néhány moszkvai elítélt bojárcsaláddal. A város III. Iván uralma alatti kifosztása ellenére Novgorod politikai szervezettsége független maradt Oroszország központi közigazgatásától. Továbbá a város északkeleti befolyása növekedett, ahogy a város szembenézett a litván határral szembeni katonai előretöréssel. Izborszk Litvániának árulással való történő feladása is azt okozta, hogy Iván megkérdőjelezte a határtelepülések hűségét.
IV. Iván egy opricsnyik csapatával egyhavi hadjáratot indított Novgorod ellen (novgorodi mészárlás). Az opricsnyikok kifosztották a várost, és minden osztály körében kivégzéseket rendeztek. Mivel a livóniai háború jelentősen megcsapolta az állam erőforrásait, Iván az egyházi és a kereskedelmi személyeket különös kegyetlenséggel támadta. Novgorod után az opricsnyikok a szomszédos kereskedőváros, Pszkov felé indultak. A várossal viszonylag kegyesen bántak. Az opricsnyikok korlátozott mennyiségű kivégzést hajtottak végre, és alapvetően az egyházi vagyon elkobzására összpontosítottak. Egy beszámoló szerint Pszkovi Nikolasz Szalosz, Krisztus bolondja megjósolta Iván bukását, s ez motiválta a mélyen vallásos cárt a város megkímélésére. Egy másik elmélet szerint Iván nem érezte szükségét annak, hogy Pszkovban is vérengzést hajtsanak végre, mert korábban kifosztották a várost az izborszki árulás miatt. A második fosztogatás okaIsabel De Madariaga, Ivan the Terrible: First Tsar of Russia (London: Yale University Press, 2005), 242-250; Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 147-152. valószínűleg az állam rossz anyagi helyzete és a háborús kincstár helyzetének javítása volt.
Ahogy Moszkvába visszatért, IV. Iván folytatta, amit elkezdett. A büntetések az opricsnyina vezetésére irányultak. A cár már visszautasította a Baszmanov- és Vjazemszkij-közreműködést a novgorodi tevékenységben. Visszatértekor Iván mindkettejüket bebörtönözte, ahol rövidesen meghaltak. Iván Pavlov az opricsnyikok magasabb szintjei ellen fordulását a köztük lévő egyre több alacsonyabb származásúval kapcsolja össze. Iván az opricsnyikok közti növekvő elégedetlenségre reagálhatott a Novgoroddal való rossz bánásmód után. Továbbá az osztályok közti eltérések az alacsonyabb rangú opricsnyikokat a magasabb rangúak ellen hangolhatták. Mivel Iván a régebbi opricsnyikokat gyanúsította, az alacsonyabb származású újoncok az új büntetési formákat alkalmazhatták, befolyásukat növelendő az opricsnyina hierarchiájában.Isabel De Madariaga, Ivan the Terrible: First Tsar of Russia (London: Yale University Press, 2005), 255-260; Andrej Pavlov és Maureen Perrie, Ivan the Terrible (London: Pearson Education Limited, 2003), 155–156, 161–162.
Megszűnte