A nagymacska kifejezéssel illetik a Panthera nem öt tagját, azaz a tigrist, az oroszlánt, a jaguárt, a leopárdot és a hópárducot, továbbá a nem a Panthera nembe tartozó gepárdot és pumát. Az utóbbi három fajt leszámítva mindegyik képes üvöltő hangot kiadni.
A méreteik közötti nagy különbségek ellenére a különböző macskafélék nagyon hasonló felépítéssel és viselkedéssel bírnak az egy gepárdot leszámítva, mely jelentősen különbözik a nagymacskáktól és a kisebb macskáktól. Minden macskaféle húsevő és némelyikük hatékony csúcsragadozó.Balme, G. (2005). Counting Cats . Africa Geographic 13: 36−43. Őshonosak Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, a leopárd élőhelye Oroszország európai részére is kiterjed.
Fajok Család: Felidae Alcsalád: Euplerinae Nem: Cryptoprocta Fossza, Cryptoprocta ferox Alcsalád: Pantherinae Nem: Neofelis Ködfoltos párduc, Neofelis nebulosa Nem: Panthera Tigris, Panthera tigris Oroszlán, Panthera leo Jaguár, Panthera onca Leopárd, Panthera pardus Hópárduc, Panthera uncia Alcsalád: Felinae Nem: Acinonyx Gepárd, Acinonyx jubatus Nem: Puma Puma Puma concolor Jaguarundi, P. yaguarondi Nem: Leptailurus Szervál, Leptailurus serval Nem: Linx Hiúz, Lynx lynx Nem: Caracal Karakál, Caracal caracal
Evolúció A becslések szerint a legtöbb nagymacska ősei a felinae (kismacskaformák) alcsaládtól nagyjából 6,37 millió évvel ezelőtt váltak külön. A felinae alcsalád többnyire kis és közepes méretű macskákból áll (köztük a házimacskákkal), de néhány nagyobb macskaféle is van köztük, mint a puma és a gepárd.Wozencraft, W. C. (2005). "Acinonyx jubatus". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. (eds.). Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. pp. 532–545. . OCLC 62265494
Egy 2010-ben a Molecular Phylogenetics and Evolution lapban publikált tanulmány betekintést nyújtott a nagymacskák közötti pontos evolúciós kapcsolatokra. A tanulmány feltárta, hogy a hópárducok és a tigrisek testvér fajok, míg az oroszlán, a leopárd és a jaguár jóval közelebb állnak egymáshoz. A tigris és a hópárduc nagyjából őse 3,9 Ma-mal ezelőtt vált külön a többi nagymacskáktól. A tigris ezután egy külön fajjá fejlődött a pliocén vége felé, nagyjából 3,2 Ma-mal ezelőtt. Az oroszlán, a leopárd és a jaguár őse 4,3–3,8 Ma-mal ezelőtt vált külön a többi nagymacskától. 3,6–2,5 Ma között a jaguár őse vált külön az oroszlántól és a leopárdtól, míg az oroszlán és a leopárd ősei nagyjából 2 Ma-mal ezelőtt váltak külön. A legrégebbi nagymacska-fosszíliát, a Tibet délnyugati részén talált Panthera blytheae-t 4.1−5.95 Ma-mal ezelőttire datálják.
Leírásuk és képességeik Üvöltés Az üvöltésre való képességet a meghosszabbodott és speciálisan adaptált gége valamint a nyelvcsont teszik lehetővé. A gége a csontok során lógó nyelvcsonthoz csatlakozik. Ez a sor csont, melyről a nyelvcsont lóg, (angol megnevezéssel) a tympanohyal, stylohyal, epihyal, és a ceratohyal. Ezek az alsó állkapocsban és a koponyában foglalnak helyet. A gégében hangképző ráncok (vocal folds) vannak, melyek struktúrája lehetővé teszi a szalagok olyan hosszúságúra való elnyújtását, hogy az állatok üvöltő hangot adhassanak ki. Ez a szövet vastag kollagénből és elasztikus rostból áll, ami egyre sűrűsödik az epithelial mucosal felhám-nyálkahártya barázdájához (epithelial mucosal lining) érve. Ez a nagy párna redőződéskor egy alacsony természetes frekvenciát képez, ami gége porcfalait megremegteti. A vibrálás kezdetekor a hang a magastól az alacsony légellenállás felé halad és ez okozza az üvöltő hangot.
Az oroszlán gégéje a leghosszabb és emiatt az ő üvöltése a legerősebb, ami kedvező viszonyok mellett 8–10 km-re is elhallatszik. A Panthera nem mind az öt ma élő tagja rendelkezik ezzel a meghosszabbodott nyelvcsonttal, de a hópárduc a gégéjének eltérő felépítése miatt nem tud üvöltő hangot kiadni. A családjának üvöltő hangot kiadni képes tagjaival szemben a hópárducnál hiányzik a fibro-elasztikus szövetből álló nagy párna, ami a nagy hangképző ráncokhoz szükséges.
Testsúly A nagymacskák fajainak testsúlya nagy különbséget mutat. A felnőtt egyedek közül a legkönnyebbeknek a hópárducok számítanak a 22–55 kg közötti súlyukkal, egyes példányok azonban a 75 kg-ot is elérhetik.
A hím oroszlánok jellemzően 150-249,5 kg, a nőstények 110–182 kg között, míg a hím tigrisek 100–306 kg, a nőstény tigrisek 75–167 kg között nyomnak. Különösen nehéz súlyú, vadon élő hím oroszlánok és hím tigrisek esetében a 306 kg-ot meghaladó testsúlyt is feljegyeztek, a fogvatartott állatok általában 1000 font (454 kg) körüli testsúlyúak.
Az oroszlán és a tigris egymás között képes a szaporodásra. Az oroszlán apával és tigris anyával rendelkező utódot angol nyelvben „liger” a megnevezése és ezek az állatok nagyobbra nőnek, mint a szülő fajok. A 'Nook' nevű példány az 550 kg-ot is meghaladta.
Kapcsolatuk az emberrel Fajmegőrzés Az állatmenhelyek olyan menedéket biztosítanak az állatoknak, ahol védett környezetükben természetes életüket élhetik. Ezek a menhelyek rendszerint azok a szervezetek, melyek otthont nyújtanak azoknak a nagymacskáknak, melyekről a gazdáik nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni. Azonban a „menhely” szó egy szervezet nevében önmagában nem jelent garanciát arra, hogy az egy valóban menedéket nyújtó állatmenhely. Az Egyesült Államok Halászati és Vadvédelmi Szolgálata (United States Fish and Wildlife Service, FWS) által rendes menhelyként való elismeréséhez és a nagymacskák szövetségi államok közötti szállításának tilalma alóli mentességhez a szervezeteknek a következő feltételeknek kell megfelelniük:Captive Wildlife Safety Act - What Big Cat Owners Need to Know , U.S. Fish and Wildlife Service, Office of Law Enforcement. Nonprofit szervezetnek kell lenniük, mely mentes az adókötelezettség alól az Internal Revenue Code 501(a) szekciójának értelmében) Nem vehet részt a nagymacskák kereskedelmében, beleértve az utódaikat, testrészeiket és a belőlük készült termékeket Nem tenyészthetik a nagymacskákat Nem engedélyezhetik a közvetlen kapcsolatot a nagymacskák és a közönség között a létesítményeikben Fel kell jegyezzék az állatok közötti nemi érintkezéseket Lehetővé kell tenniük a létesítményeik, feljegyzéseik és állataik megszemlélését észszerű időpontokban, különféle szabályozások vonatkoznak a nagymacskák tartására. Ausztriában nagymacskákat csak erre minősített állatkertek birtokolhatnak, melyeket egy zoológus vagy egy állatorvos felügyel. A követelmények kiterjednek a fogvatartás körülményeire, az etetésre és a rendszeres mozgásra. Oroszország és Dél-Afrika szabályozza a területén őshonos nagymacskák magántulajdonba vételét. Egyes országok tiltják a nagymacskák bármiféle magántulajdonlását, így például Dánia, Thaiföld és India.
Fenyegetettségük A Panthera nemhez tartozó fajok mindegyike valamilyen szinten veszélyeztetettként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség által összeállított kihalással fenyegetett fajok vörös listáján: az oroszlán,Bauer, H., Packer, C., Funston, P.F., Henschel, P. & Nowell, K. 2016. Panthera leo (errata version published in 2017). The IUCN Red List of Threatened Species 2016: e.T15951A115130419. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2016-3.RLTS.T15951A107265605.en. Downloaded on 20 April 2021 a leopárd,Stein, A.B., Athreya, V., Gerngross, P., Balme, G., Henschel, P., Karanth, U., Miquelle, D., Rostro-Garcia, S., Kamler, J.F., Laguardia, A., Khorozyan, I. & Ghoddousi, A. 2020. Panthera pardus (amended version of 2019 assessment). The IUCN Red List of Threatened Species 2020: e.T15954A163991139. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2020-1.RLTS.T15954A163991139.en. Downloaded on 20 April 2021. és a hópárducMcCarthy, T., Mallon, D., Jackson, R., Zahler, P. & McCarthy, K. 2017. Panthera uncia. The IUCN Red List of Threatened Species 2017: e.T22732A50664030. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2017-2.RLTS.T22732A50664030.en. Downloaded on 20 April 2021. a sebezhető fajok között szerepel;Goodrich, J., Lynam, A., Miquelle, D., Wibisono, H., Kawanishi, K., Pattanavibool, A., Htun, S., Tempa, T., Karki, J., Jhala, Y. & Karanth, U. 2015. Panthera tigris. The IUCN Red List of Threatened Species 2015: e.T15955A50659951. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2015-2.RLTS.T15955A50659951.en. Downloaded on 20 April 2021. a jaguár mérsékelten veszélyeztetett fajként van kategorizálva.Quigley, H., Foster, R., Petracca, L., Payan, E., Salom, R. & Harmsen, B. 2017. Panthera onca (errata version published in 2018). The IUCN Red List of Threatened Species 2017: e.T15953A123791436. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2017-3.RLTS.T15953A50658693.en. Downloaded on 20 April 2021. A gepárdok szintén sebezhető fajnak számítanak,Durant, S., Mitchell, N., Ipavec, A. & Groom, R. 2015. Acinonyx jubatus. The IUCN Red List of Threatened Species 2015: e.T219A50649567. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2015-4.RLTS.T219A50649567.en. Downloaded on 20 April 2021. és a puma nem fenyegetett fajnak számít.Nielsen, C., Thompson, D., Kelly, M. & Lopez-Gonzalez, C.A. 2015. Puma concolor (errata version published in 2016). The IUCN Red List of Threatened Species 2015: e.T18868A97216466. https://dx.doi.org/10.2305/IUCN.UK.2015-4.RLTS.T18868A50663436.en. Downloaded on 20 April 2021. Mindegyik fajnak vannak olyan populációik, melyeknek csökken az egyedlétszáma. A legfőbb fenyegetések a nagymacskák számára földrajzi hely szerint változnak, de főleg az élőhelyük pusztulása (leszűkülése) és az orvvadászat tartozik ide. Afrikában sok nagymacskát vadásznak le a nomád állattartók vagy a kormányzatok ’problémás állatokat kontrolláló’ alkalmazottai. Léteznek szigorúan őrzött területek, melyek afrikai leopárdok, oroszlánok és gepárdok nagy és ritkán látható populációinak nyújtanak menedéket, mint például a botswanai Chobe, a kenyai Maszáj Mara és a tanzániai Szerengeti Nemzeti Park. Ezeken a területeken kívül a vadászat jelenti a legnagyobb veszélyt a nagy ragadozókra.
Az Egyesült Államok 19 államában tiltott nagymacskákat tulajdonolni más veszélyes, egzotikus állatokat háziállatként tartani. A vadállattartási biztonsági törvény (Captive Wildlife Safety Act) tiltja ezen állatok eladását és szállítását a szövetségi államok között. A törvény első formájában 2003. december 19-én lépett hatályba. Az egyes nagymacskafélék egyre növekvő kereskedelméből fakadó egyes problémák kezelésére a törvényt 2007. szeptember 17-én szigorították. A szabályozásban megemlített nagymacska-fajok az oroszlán, a tigris, a leopárd, a hópárduc, a foltos leopárd, a gepárd, a jaguár, a puma és ezen fajok keverékei (liger, tigon stb.). A magántulajdonba vételük nem tiltott, de a törvény tiltja a szállításukat, eladásukat vagy megvásárlásukat más szövetségi államból vagy külföldről. Habár ezek a szabályozások látszólag szilárd jogi kereteket biztosítanak a nagymacskák kereskedelmére vonatkozóan, a WWF-hez hasonló nemzetközi szervezetek az Egyesült Államokat sürgetik ezen törvények további szigorítására. A WWF aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az amerikai szabályozásban lévő gyengeségek akaratlanul is segíti a tigrisek testrészeinek fekete piaci forgalmának növekedését.America’s 5,000 Backyard Tigers a Ticking Time Bomb, WWF Says , David Braun, National Geographic, News Watch, October 21, 2010.A nagymacskák tartására vonatkozó magyar törvények, szabályok rövid ismertetésével kiegészítendő. Esetleg azzal, hogy milyen nagymacskákat mely magyarországi állatkertekben lehet megtekinteni.
Megjegyzések
Jegyzetek
Fordítás
További olvasmányok
További információk
People Not Poaching: The Communities and IWT Learning Platform
Kapcsolódó szócikkek Megafauna Csúcsragadozók
Kategória:Macskafélék