bélyegkép|jobbra|Horgolt kézimunka terítő
A horgolás egy kelmekészítési módszer, amely során különböző anyagokból horgolótűvel textilterméket készítenek. A horgolás technikáját más anyagokra is alkalmazzák, mint pl. fa, fém, műanyag vagy bambusz.
A kötéstől eltérően, a legtöbb horgolási módszerrel mindig befejeznek egy hurkot, mielőtt megkezdenék a következőt. Kötéskor jellemzően több hurok is nyitva van egyszerre. Kivételek a tuniszi avagy afgán horgolás, illetve egy másik technika, ami a horgolótű mellett kötőtűt is használ.
Története
A horgolás a kötés után alakult ki; közös elődjük a nålebinding, melyet máig használnak hideg éghajlatú területeken, mint Skandinávia vagy a perui hegyvidék, kalapok, zoknik és más ruházati cikkek előállítására.Wills, Kerry (2007). The Close-Knit Circle: American Knitters Today. Greenwood Press. p. 7. . Retrieved 2008-01-06 A nålebinding szót csak 1970-ben vezették be; korábban ezt is horgolásnak nevezték, habár a ma horgolásként ismert technikával készült darabok nem korábbiak, mint a 19. század.Lis Paludan, Crochet: History & Technique, Interweave Press, Loveland CO, , p. 76 Ezzel szemben az i. e. 11. századból találtak kötéssel készült zoknikat Egyiptomban.Tissus d'Égypte: témoins du monde arabe, VIIIe. - XVe. siècles. Collection Bouvier, Exposition 1993-1994, Musée d'art et d'histoire à Genève. 1994, Institut du monde arabe à Paris. .
Horgolt ruhaanyagok legkorábbi leírását a Penélopé holland magazinból ismerjük 1823-ból. Ebben van utasítás a színre, stílusra, sőt anyagra is. A. B. Van Meerten, Penélopé, of, Maandwerk aan het vrouwelijk geslacht toegewijd, Amsterdam, 1824, pp. 90-94 Az első stílus egyszerű nyílt horgolás (crochet simple ajour), ami lánchorgolásos ívek hálózata. A második félig nyílt formából indul ki (demi jour), és a lánchorgolásos ívek váltakoznak ugyanolyan hosszú leemelt szemekkel, és csillaggal zárul, melynek technikája dupla horgolású (dubbelde hekelsteek).Sarah Hazell, 200 Crochet Stitches, Search Press, Kent, 2013, Az instrukciók leírják a kötőtű típusát, és dekoratív technikákat vezet be.
A horgolt ruhadarabokra először Elizabeth Grant (1797–1830) hivatkozott angolul úgy, mint shepherd's knitting a The Memoirs of a Highland Lady című cikkében, melyet 1812-ben írt, de csak 1898-ban jelent meg. Elizabeth Grant, The Memoirs of a Highland Lady, John Murray, London, 1898 p. 182. A Penélopé azonban már 1833-ban bemutatta a juhászkampót, és ajánlotta használatát horgolásra durvább fonallal. A. B. Van Meerten, Penélopé, of, Maandwerk aan het vrouwelijk geslacht toegewijd, Amsterdam, 1833, pp. 152
Az 1840-es években már számos könyv foglalkozott horgolással. Egy 1844-es könyv arról tudósított, hogy a horgolótű elefántcsontból, acélból vagy dobozfából készül, különféle méretekben. Miss Lambert, Hand-book of Needlework, New York City, 1842, p.92 Két évvel később ugyanaz a szerző skót parasztoktól származtatta, és leírta, hogy az utóbbi hetven évben divattá vált, és népszerűséget nyert más kötésfajtákkal szemben. Habár nevét a franciából eredezteti, Angliát jelzi fő központjának, ahol a legnagyobb tökéletességre jutott. Innen terjedt tovább Franciaországba és a német területekre, melyek tévesen tulajdonítják maguknak a feltalálását. Miss Lambert, My Crochet Sampler, London, 1844, pp. 9-10 1846-ban egy másik könyv tudósított az akkoriban szokásos brit és amerikai elnevezésekről.Nancy Nehring, Learn Slip Stitch Crochet, Annie's Attic, Berne IN, 2008, , p. 2 Mlle. Riego de la Branchardiere, Knitting, Crochet, and Netting, London, 1846, p.57
Szemben a britek állításaival, szilárd bizonyítékok állnak rendelkezésre a francia kapcsolatról. 1763-ban Diderot Enciklopédiája ír a kerek rámás hímzésről. A cikkhez tartozó ábrán a modern horgolótűhöz hasonló horgas tű látható, amivel a szövet peremén díszítő huroköltést végeztek. A szövettől elválasztva ez a horgolás alapvető elemévé vált. Az 1823-as Penélopé cikk szerint a ráma szükséges a horgoláshoz, és az 1840-es években az egyik első könyv is használt a rámához kapcsolódó elnevezést (tambour). 1847-ben a negyedik kiadása jelent meg, ugyanezzel a terminológiával.
A juhászkampó erősen kúpos alakja megkönnyíti a vaköltések létrehozását, de megnehezíti azoknak a pálcáknak a létrehozását, melyek több hurok létrehozását igénylik. Ennek segítésére lelapították a horgot. A hengeres formát a rámázó tűknek tartották fenn. A két forma a 19. század végére összeolvadt, de a lapított horog egészen a második világháború végéig megmaradt.
A korai könyvek instrukciói szerint a horgolás típusának megfelelően kellett váltogatni a horgolótűket. Az angol nyelvben a két fő típus megnevezése máig jelzi, hogy a kétféle technika különböző eredetű. A technikák egyesítése, valamint a pásztorkötés eredete nem bizonyított.
A pásztorkötést helyi horgolási hagyományok önállóan használják. A mellékelt ábrán levő eszközök ma is használatosak. A hosszabb, lapított dizájnt korábban is használták kanalak és villák gyártására.
Írországban a 19. században éhínség tört ki (1845–1849). Alternatív kenyérkeresetként az írek a horgoláshoz fordultak.Irish Crochet Lace Exhibit Catalog Lacis Museum of Lace and Textiles. 2005. Szövetkezeteket hoztak létre, ahol felnőttek és gyerekek, férfiak és nők együtt horgoltak. Iskolákat hoztak létre, ahol horgolást tanítottak; tanárokat is képeztek, és küldtek szét egész Írországban, hogy minél többen megtanulhassák a horgolást. Amikor az írek kivándoroltak Amerikába szerencsét próbálni, akkor magukkal vitték a horgolást is, amit ott is folytattak. Az ír horgolt csipke feltalálását Mademoiselle Riego de la Blanchardiere-nek tulajdonítják, aki az első mintakönyvet kiadta 1846-ban. Az ír csipke népszerűvé vált Európában és Amerikában, egészen a második világháborúig.Art That Saved the Irish From Starvation by Zelda Bronstein. Berkeley Daily Planet, April 19, 2005.
Modern horgolás
A viktoriánus kor után a horgolás kifakult. Az élénk színek helyét a fehér és a pasztellszínek vették át. Ezzel együtt a technika bonyolultabbá vált, kifinomultabb mintázatok és bonyolultabb minták jellemzőek az Edward-korszakra. Csúcsát 1910 és 1920 között érte el. Az első világháború éreztette a hatását: utána a minták száma kevesebb lett, a technikák egyszerűsödtek.
Az 1940-es évektől kezdve inkább otthoni, saját célra kezdtek el horgolni, különösen az Amerikai Egyesült Államokban. Visszatértek az élénk színek, a felhasznált fonal is vastagodott; ezzel együtt egyre több tervet publikáltak, és a korábbi terveket is újragondolták. A felhasználás célja is kibővült. Népszerűségének csúcsát az 1960-as, 1970-es évekre érte el.
Habár azóta a horgolás visszaszorult, a 21. század elején megnőtt az érdeklődés a csináld magad és a kézimunkák iránt. A fonalak minősége javult, és egyre több típusból és színből lehet választani. A mintakönyvek száma is egyre nő. Egyre több könyvből lehet tanulni különféle technikákat. Az alapvető módszerek mellett könyvekből vagy tanfolyamokon lehet tanulni Filet horgolást, tuniszi horgolást, tapétahorgolást, seprűnyél horgolást, hajtű csipkét, cro-horgolást, és ír horgolást is.
Használt eszközök és anyagok
A horgoláshoz szükséges eszköz a horgolótű, anyaga többnyire fonal vagy cérna. A fonal típusa, súlya különböző lehet, amit figyelembe kell venni a minták követésekor. A munkamenetet megkönnyíthetik különböző más eszközök, melyek segítenek a hurkok, pálcák számlálásában, a horgolt anyag lemérésében vagy kapcsolódó kiegészítők elkészítésében, például a szegélyek díszítésében vagy pomponok létrehozásában. A horgolt szövetet mérőszalaggal lehet lemérni, és ugyanez segíthet a pálcák számlálásában.
A fonal alapanyaga is változatosabbá vált. A hagyományos növényi, állati eredetű fonalak és műszál mellett kapható bambuszból, banánnövényből, qiviutból készült fonalak is. További lehetőség az újrahasznosítás, melynek keretében haladó és tapasztalt horgolók kísérleteznek új textúrákkal; így adva új életet műanyag zsákoknak, pólóknak, lepedőknek, szalagoknak, VCR vagy kazetta szalagoknak.
A horgolótű
Közkedveltségét egyrészt annak köszönheti, hogy egyetlen könnyen kezelhető, hordozható eszköze a horgolótű. másrészt, hogy az elkészítés egyszerűsége mellett rendkívüli változatosságot enged meg. A tű vastagsága alkalmazkodik a cérna ill. fonal vastagságához. Vékony, finom cérnához vékony acéltűt (0,4-3,5 mm), vastagabb gyapjúfonálhoz csont, fa horgolótűt használnak (2,5–19 mm). További alapanyagok: műanyag, bambusz vagy alumínium (2,5–19 mm). A méretezést a horog határozza meg; a horgoló több hurkot is tehet a pálcára a kívánt méret elérésére. A használó alapanyag szerint is válogathat a horgolótűk között, esztétikai szempontok, az anyag tapintása és a fonal csúszása alapján. Meghatározó lehet az ízületi gyulladás is. A fát és a bambuszt részesíthetik előnyben meleg tapintásuk vagy a környezetvédelem miatt. A kézműves horgolótűk alapanyaga általában fa, és néha gyöngyök vagy féldrágakövek díszítik.
A tuniszi horgoláshoz használt horgolótűk horga hosszú, és másik végükön megállíthatók. Vannak kétvégű horgolótűk is, melyek mindkét végén horog van. Ezeknek az az előnyük, hogy a két végük párhuzamosan használható, ugyanazon a munkadarabon belül, váltakozó színekkel. A cro-horgolás kihasználja ezt a lehetőséget. Ez a tuniszi horgoláshoz hasonló technika, ami az afgán horgoláshoz is hasonlít. Azonban ezzel a technikával rugalmasabb, puhább szövet hozható létre.
Van olyan technika is, amihez a horgolótű mellett hajtű szövőszéket is használnak csipkés és hosszú pálcák létrehozására.
Anyaga
Anyaga a cérna, a horgoló fonal, a selyem, a műselyem, a fémszál, raffia vagy a rendkívül sokfajta formájú, minőségű, színű és vastagságú sima, csomós, bolyhos gyapjúfonal, ezt a horgas végű horgolótű segítségével hurkolják össze térítővé, ruhává, csipkévé stb.
A fonalat általában gombolyagokban, matringokban lehet megvásárolni. Tartozik hozzá egy címke is, ami leírja a tulajdonságait, mint súly, hossz, színkód, festés, alapanyag, javasolt tűméret, mosási instrukciók. A címkét javasolt megőrizni a későbbiekre, különösen ha további gombolyagokat kell vásárolni. Egyes horgolók szeretik az utánpótlást ugyanabból a festésből vásárolni, mivel akkor a színek pontosan egyeznek. A kifinomult színlátású horgolót zavarhatja, ha az újonnan vásárolt fonal színe egy kicsit különbözik az addigi szövettől, és a munkadarabon egy új sávot képez. Ha egy boltban már nem kapható fonal ugyanabból a festésből, akkor más boltokban vagy online lehet még találni belőle.
A fonal vastagsága meghatározza, hogy hány pálca, illetve sor szükséges egy adott minta adott területű darabjának elkészítéséhez. Behatárolja a horgolótű méretét is: a vastagabb fonalak vastagabb, a vékonyabbak vékonyabb tűt igényelnek. Vékony tűvel ugyan sűrűbb lesz a horgolás, ám nehezebb, és egy bizonyos arányon túl nem is lehetséges. Vastagabb tűvel szellősebb a munkadarab, ám egy bizonyos arányon túl már túlságosan is laza. Vastagabb fonallal egy munkadarab hamarabb befejezhető, viszont finomabb részletek létrehozására alkalmatlan. A szabvány hat különböző fonalvastagságot definiál, de a vastagság megadható WPI-ben is. Az egységhosszra számított tömeg mértékegysége tex vagy denier, a tömegegységre számított hossz mértékegysége a metrikus finomsági szám (Nm).
A horgolás megkezdése előtt a sodrott kötegekből gombolyagokat kell képezni. Ha matringból kezdenek el horgolni, akkor a fonal könnyen összegabalyodik. Elvégezhető kézzel, vagy segédeszközzel.