Peter Wessel Zapffe norvég metafizikus, író, ügyvéd és hegymászó. Leginkább az emberi létről alkotott, filozófiailag pesszimista és fatalista nézeteiről ismert, mely elméleteit Arthur Schopenhauer német filozófus ihlette. Határozott híve a születésellenességnek. Az emberi élet hibájával kapcsolatos gondolatait az Utolsó Messiás (Den sidste Messias, 1933) című esszéjében taglalja. Ez a mű egy rövidített változata a legismertebb, On the Tragic (Om det tragiske, 1941) című filozófiai értekezésének.
Filozófiai munkája Zapffe nézetei szerint az emberek egy olyan túlfejlett képességgel születnek (megértés, önismeret), amely nem illeszkedik a természet rendszerébe. Az ember azon vágya, hogy igazolást találjon olyan ügyekben, mint élet és halál, nem elégíthető ki, ezért az emberiségnek egy olyan igénye van, amelyet a természet nem tud teljesíteni. Ezt az elméletet követve a tragédia tehát az, hogy az emberek minden idejüket azzal töltik, hogy elnémítsák a lelkiismeretüket, elkerüljék, hogy az életről, létezésről kelljen gondolkodniuk. Az emberi lény következésképpen paradoxon.
Az Utolsó Messiás című művében Zapffe négy fő védekezési mechanizmust ír le, melyekkel az emberiség ezt a paradoxont próbálja elkerülni:
Az elszigetelődés folyamán az egyén önkényesen kizárja tudatából az összes zavaró vagy bomlasztó gondolatot és érzést. A lehorgonyzás akkor történik, amikor az egyén a tudatosság laza keretein belül pontokat jelöl ki, vagy e laza keretek köré falakat épít. A lehorgonyási mechanizmus olyan értéket vagy ideált nyújt az embereknek, amelyekre állandóan figyelnek. Zapffe a lehorgonyzás elvét a társadalomra is alkalmazta, és kijelentette, hogy Isten, az egyház, az állam, az erkölcs, a sors, az élet törvényei, az emberek, a jövő, példák a kollektív elsődleges lehorgonyzásra.
Az elterelésről akkor van szó, amikor valaki a kritikus határokra korlátozza a figyelmét, amit érzések, benyomások tartanak fogva. Az elterelés során az egyén minden energiáját egy feladatra vagy ötletre összpontosítja, hogy ne kelljen önmagával foglalkoznia. A szublimáció által az energiát a negatív irányulásból a pozitív felé összpontosítja. Az egyének magukba fordulnak, és esztétikai szempontból szemlélik életüket (pl. írók, költők, festők). Zapffe maga is rámutatott arra, hogy elkészített művei is e szublimáció termékei voltak.
Egyéb érdeklődése és munkái Zapffe aktív hegymászó volt, és nagyon korán érdeklődni kezdett a környezetvédelem iránt, ám ez nem a természet védelmének szándékából, hanem a természetbe való emberi beavatkozás elutasításából fakadt.
Zapffe sok humoros novellát írt a hegymászásról és más természetbeli kalandról.
Magánélete Zapffe 1935-ben feleségül vette Bergljot Espolin Johnsent, akivel 1941-ben elváltak. 1952-ben Berit Riis Christensent vette feleségül, akivel 1990-ben bekövetkezett haláláig együtt maradtak. Berit 2008 májusában hunyt el. Zapffe szándékosan nem vállalt gyermeket. Élethosszig tartó barátságban volt Arne Næss norvég filozófussal és hegymászó társával.
Jegyzetek
Források
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Emil Cioran Egzisztencializmus Nihilizmus Születésellenesség
Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:Filozófusok Kategória:Norvég költők, írók Kategória:Hegymászók