thumb|right|220px|Centike (Centunculus minimus) A csepplenes (Centunculo-Radioletum linoidis Krippel 1959) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a csepplenesek (Radiolenion linoidis (Rivas-Goday 1961) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.
Elterjedése, előfordulása
Igen ritka, szubatlanti jellegű természetes pionír társulás. Tipikusnak tekinthető állományai az Őrségben és Somogyban, valamint a Dráva mentén nőnek.
Termőhelye, szerkezete
Kevésbé kötött talajokon fejlődik ki: főleg homokon, ritkábban homokos löszön. a leggyakrabban szántott, vizenyős területek pangó vizes ekebarázdáiban.
Nyílt társulás ritkásan növő növényekkel, mindössze 20% körüli összborítással.
Karakterfajai
A magyarországi állományok fajösszetétele közvetlen rokonáéhoz, az iszapmoháséhez (Centunculo-Anthoceretum punctati) hasonló; lényeges florisztikai különbség utóbbiban az Anthoceros punctatus becősmoha előfordulása.
Megjelenését az apró termetű kétszikűek határozzák meg:
centike (Centunculus minimus), apró csepplen (Radiola linoides), a társulás (al)csoport névadója, heverő orbáncfű (Hypericum humifusum), törpe iszaprojt (Limosella aquatica),Botanikai fórum: törpe iszaprojt henye tócsahúr (Lythrum portula), lápi mocsárhúr (Callitriche palustris).
Sokszor számottevőek, akár dominánsak is lehetnek: a törpekákák (Eleocharis acicularis, E. palustris), a szittyók (Juncus spp.), varangyszittyó (Juncus bufonius), fejecses szittyók (Juncus capitatus)
A lepusztult felszíneken kialakuló efemer csepplentársulást rövid időn belül a taposott ruderális gyomnövényze (Plantaginetea) társulásai válthatják fel olyan karakterfajokkal, mint: madárkeserűfű (Polygonum arenastrum), indás pimpó (Potentilla reptans) libapimpó (Potentilla anserina), réti szittyó (Juncus compressus), egynyári perje (Poa annua).
Ezek hamar megjelennek a ritkás növényzetben, majd egyre inkább eluralják a felszínt.
Jegyzetek
Források
Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
Kategória:Magyarország növénytársulásai