bélyegkép|263px|Puskás Tivadar és Ferenc emléktáblája a hajdani „József” telefonközpont épületén
Ditrói Puskás Tivadar (Pest, 1844. szeptember 17. – Budapest, 1893. március 16.)Budapest-belvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 57/1893. folyószám. mérnök, a telefonhírmondó feltalálója, Puskás Ferenc hadmérnök bátyja. A világ első tömegkommunikációs rendszerének, a telefonhírmondónak a feltalálója. A szócikk ezen változata a "Puskás Tivadar, legendák nélkül" (ISBN 978-615-02-1924-0) könyv alapján készült.
Élete Apai nagyapja (Györkefalva 1781.03.15 – Felsőbánya 1856.12.28), Felsőbánya választott polgármestere, majd Szatmár megyének volt előbb szenátora, később pallos-joggal rendelkező főbírója, tucatnyi aranybánya résztulajdonosa, dúsgazdag ember. Tivadar apai nagyanyja Urbaniczky Alojzia (1791-1829) volt. A főbíró a második házassága kapcsán a már felnőtt fiait az örökségük kézbe adása mellett eltanácsolta a szülői házból. Tivadar édesapja ditrói Puskás Ferenc Károly (1812–1866) az örökségével nagykereskedésbe kezdett, az árút gőzhajóval szállította Pestre és Bécsbe, majd részt vett az 1848-as szabadságharcban. 1849.05.02-án őrnagyi rangban a szabadkai telep parancsnokának nevezte ki a IV. hadmegyei parancsnokság. Ferenc Károly az 1848-as szabadságharc során elvesztette a vagyonát, a császári bosszú elől Oravicabányára menekült, és újból kezdte az életét, továbbra is kereskedett, de már belekóstolt az iparba és földeket is vásárolt. Tivadar édesanyja Agricola Mária (1824-1866). A szülők házassága 1844.02.02-án volt Linzben. Tivadar a szülei frigyéből első gyermekeként jött a világra. 1857-1858 és 1858-1859 tanévekben a bécsi Theresianumba hallgatója, a 4 évvel fiatalabb Ferenc öccse csak 1858-59-ben járt oda. Tivadar az 1859-62 tanévekben feltételezhetően, az 1862-63 tanévben bizonyíthatóan a Budai Királyi Egyetemi Főgimnázium tanulója. Az 1863-as évi ELTE Almanach szerint jogot hallgat, majd a család ismét Bécsbe költözött, így 1864-ban a Bécsi Egyetem jogi fakultásán folytatta tanulmányait. A második félévre (1865) már nem iratkozott be.
Édesapja ipari (Patens kocsikenőcs) és nagykereskedelmi vállalkozását a Bécs-Báziás vasútvonal ellehetetlenítette, 1864.03.25-i Wiener Zeitung tájékoztatja olvasóit, hogy Puskás Ferenc földbirtokos a Hotel Schröderben, Leopoldstadtban (Bécs 2. kerülete) lakik. Az 1865.05.12-i Wiener Zeitung, „Értékpapír amortizáció” cikkében értesíti az olvasókat, hogy Puskás Ferenc váltóit leértékelték. Ferenc Károly mindvégig Bécs belvárosában lakott, majd a kereskedelmi vállalkozása felszámolása után hazament Felsőbányára meghalni, ami december 12-én be is következett. Síremléke ott található.
Agricola Mária bő öt hónappal élte túl a férjét (1866.06.02). Tivadar nem volt jelen egyik szülője temetésén sem, mert a császári hadsereg, „Infanterie-Regiment König der Niederland Nr. 63” katonája volt. Az 1867.06.24-i Custozzai csata után „eltűnt” a katonai hatóságok szeme elől. 1868.05.30-án Antwerpenből Angliába , Londonba utazott a Dolphin nevű teherhajóval.
Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően megkezdődött a vasútépítés Erdély területén. A Magyar Keleti Vasút nyomvonalának első szakasza – Nagyvárad-Kolozsvár – állami beruházásban készült el, majd ezt követően átcsoportosították más célra az erre szánt pénzt. Emiatt a további pályaszakaszokra pályázatot írtak ki, úgynevezett kamattámogatási rendszerben. Ez azt jelentette, hogy a kivitelező vegyen fel hitelt, valósítsa meg a vasútat, üzemeltesse adott ideig, az üzemeltetés hasznából fizesse vissza a felvett hitelt, melynek kamatához az állam hozzájárul. Ez nem volt átgondolt finanszírozási megoldás, ugyanis a beruházás nem biztosította a kamattámogatás forrását. A pályázatot az 1841-ben alapított angol Waring Brothers cég nyert el, aki a megbízást haladéktalanul és titokban az Angol-Osztrák Bankra ruházta át, amivel egy csapásra megszabadult a finanszírozás terhétől és a pénzügyi kockázatoktól. Az angol cég a bankkal kivitelezési szerződést kötött, amely jogilag és műszakilag már eltért az eredeti pályázati elvárásoktól. A vasútépítő cég mindeközben magyarul is beszélő munkatársat keresett, Tivadar jelentkezett, és felvételt nyert. Az angol cég 1870-ben a helyszínen is megkezdte a munkát, majd 1871.03.27-én azt félbehagyva, továbbá tetemes adósságot hátra hagyva, felelősségre vonási lehetőség nélkül távozott hazánkból. Tevékenységét Barzíliában és Indiában folytatta.
Tivadar a munka vezetője volt, de munkavégzés körülményeiből adódóan ezt titokban tartotta. Az összes szállodai bejelentőn tolmácsként szerepel, ott is, ahol nem volt szükség tolmácsra.
Tivadar az angolok kivonulása után itthon maradt, és elindult a választásokon, a Királyhágón túli választókerület, Gyulafehérvár bal oldali jelöltjeként. Nem nyert, ezért karrierjét Bécsben folytatta. 1873-ban éhínség, kolera és államcsőd sújtotta a Monarchiát, a lakosság 15%-a belehalt az eseményekbe. Ekkor sokan Amerikába menekültek. 1874.12.06-án Tivadar még Bécsben, a III kerületben a Marokkanergasse Nr 22 alatt lakott, de hamarosan követte a többieket az Újvilágba, Amerikába.
Amerikába érkezésének időpontját még nem ismerjük. 1875-ben Colorado Territory területén földet szerzett, 1875.12.15-én honosították. Földje Park megye, Mosquito Mining District területén feküdt, ahol a Bécs Bányatársaság vadbányászatot folytatott az aranyban dús területen. Colorado Territory 1876.08.01-i csatlakozásával létrejött USA tagállam, Colorado State. Földhivatalától (General Land Office, Bureau of Land Management) bányakoncessziót kellett kérni annak, aki bányászkodni akart. Tivadar és társa első koncessziós kérvényének kelte 1876.08.07, a bánya neve Mother Loede, és a telér (Lode) hossza 1500 láb, úgy 450m. Jelenleg öt engedélyt ismerünk, az egyiken két telér szerepel.
Tivadar forgatta a pénzét, beruházási lehetőségeket keresett, Amerikában és Európában egyaránt. Az Edison Papers nevű archívumból tudjuk, hogy az US Rolling Stock Company adott neki referenciát az Edisonnal kötendő szerződésekhez.
Thomas Alva Edison 1876.03.26-28 között költözött a New Jersey államban lévő Menlo Parkba, ahol műhelyek építésébe kezdett. A szabadalmi díjak fizetése mellett ez anyagilag megterhelte. 1876.09.18-án Edison azt javasolta George Blissnek, a „Bliss és Charles Holland” féle szabadalom értékesítő társaságnak, hogy a telefon szabadalmakat adják el Európában. 1877.01.29-én a Western Union távíró társaság nyújtott Edisonnak pénzügyi támogatást, amely azonban kevésnek bizonyult. Ezt követően a szabadalomértékesítő társaság más pénzügyi konstrukcióban gondolkodott, amihez Puskás Tivadart javasolták, tekintettel arra, hogy korábbról már ismerték. Egy 1876.03.22-i keltű levélben Charles W. Batchelor, Edison közeli munkatársa, sokáig titkára, saját személyében is feltaláló társa, bizalmas megszólítást használt a Tivadarral folytatott levelezésben.
Tivadar 1877.12.13-án járt először Edisonnál a Menlo Parkban. 17-én aláír két megállapodást Edisonnal, ahol George Bliss is jelen volt, tanúként. Ebben Puskás Tivadar a későbbiekben kialakítandó beszélő telefon és a fonográf európai forgalmazásának jogát és a haszon 1/3-át a szabadalmi díjak fizetése fejében megkapta. A megállapodás a következő országokra terjedt ki: Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Németország, Franciaország és Belgium. Tivadar megfizette a 12.160 dolláros összeg második részét L. W. Serrell szabadalmi ügyvédnek, kinek címe: 76 Chambers Street, New York. Tivadar január 22-én járt Edisonnál utoljára az Edison Papers szerint.
Ebben az intervallumban, tehát 1877.12.13 – 1878.01.22 között Tivadar az Edison Papers szerint részt vett a különféle fejlesztésű telefonok próbáin, amelyek gyenge hangminősége során utalt Tivadar a telefonközpontra, amely akkoriban közismert volt a befektetők előtt. Ugyanis 1877. május 17-én, 18-án és 19-én este tartott New York-i előadásain Bell vázolta és ékesszólóan támogatta a telefonközpont még fejlesztésre váró használatát. (Boston Electrical Handbook, 126.oldal).
Tivadar ezt követően Franciaországba utazott, 1878.03.11-én bemutatta a készülékeket a francia Akadémiának, 29-én pedig már a párizsi társadalmi elitnek. 1878.04.20-tól a párizsi világkiállításon is bemutatta a készüléket, végül 1878.07.07-én megszerezte a francia szabadalmat. 1879.06.26-án megkezdte működését az első francia telefonközpont Párizsban.
A telefon nagy üzlet volt, Bell és Edison érdekeltségein kívül mások is megjelentek, mint például Frederic Allan Gower amerikai vállalkozó, aki Párizs, Lyon, Marsailles, Bordeaux, Lille és Nantes városokra megszerezte a koncessziót, miközben a szabadalom Tivadar zsebében lapult. Végül konszenzus született, létrejött a The United Telephone Company 500.000 font értékben, amelyből 200.000 font a Bell Company, 115.000 font az Edison Company tulajdonrésze volt, a többi különféle pénzügyi befektetőké. Ezt 1880.12.10-től Société Generále de Téléphones néven jegyezték be. Ennek a cégnek lett Tivadar az egyik igazgatója.
Közben, 1878.10.15-én, New Yorkban, Tivadar barátja és üzlettársa, Edward W. Saportas, a "gyapotkirály", megalapította az Edison Electric Light Companyt. A cég elnöke Norvin Green, a Western Union elnöke lett. Az Angliai cég igazgatója Puskás Tivadar. 1882.02.18-án Tivadart beválasztják a Société Industrielle et Commercialle Edison igazgató tanácsába, a céget 1.500.000 frank tőkével bejegyezték. Megállapodnak a Compagnie Continentale társasággal. Tivadar a Kontinentális Edison Társaság (világítás) igazgatósági tagja lett.
Megemlítendő, a párizsi időszak két eseménye. A telefon fejlesztések készülék szintű eredménye a mikrofon és a hangszóró. Ezek, mint önálló készülékek nyilvánvalóan más felhasználást is nyerhettek. A párizsi világkiállításon Tivadar engedélyével és hathatós anyagi támogatásával bemutatásra került egy magyarul dalműtelefonnak nevezett eszköz, jóllehet semmi telefon nem volt a dalműtelefonban. Ez Clément Ader francia autodidakta ember 1881.06.21-én szabadalmaztatott találmánya volt, és a világ első sztereó, nagy hanghűségű, térhatású berendezését valósította meg. A bemutatón a francia Nagyopera előadását hallhatta a közönség az amerikai pavilon erre kijelölt fülhallgatóin keresztül, egyszerre 16-an. A dalműtelefon francia neve théatrophone. 1890-től megalakult Párizsban a Théatrophone Társaság, Angliában az Electrophone, amely a központot műszakilag más megoldással megvalósítva, de azonos céllal hasznosította a szórakoztató berendezést. Hazánkban ez a berendezés nem terjedt el, ámbár 1882.02.04-én Budapesten az Operaház és a Pesti Vigadó között volt egy ilyen „sztereó” közvetítés Tivadar öccse jóvoltából. Ez volt a világon a második felhasználói eset, a szabadalom ugyanis nyitott volt, csak a jó minőségű mikrofonokat és a fülhallgatókat kellett megvásárolni.
A másik – nem műszaki—esemény, hogy Tivadar meghívta Párizsba a prágai tiszti iskolát végzett huszárfőhadnagy öccsét, Ferenc Ignácot, ahol a telefonüzletbe kiképzést kapott a főhadnagy úr. Nem ok nélkül. A fivérek elhatározták, hogy Magyarországra is telepítenek telefon hálózatot. A Magyar Királyság ugyanis nem szerepelt a nyugati befektetők térképén, de még a hazai pénzvilág sem akart invesztálni a telefonba, így annak finanszírozását és a jogi hátterét Tivadar biztosította. Ferenc Ignác pedig megvalósította az első magyarországi telefonközpontot, amely Párizs, London, Zürich és Berlin után ötödikként lépett üzembe Európában. Ezzel Ferenc Ignác világvárosi rangra emelte Budapestet.