thumb|left|222px|Cycloporus papillosus belső szervei
Az ágasbelű örvényféregalakúak (SokszorosbelűekBrehm: Az Állatok világa. I. kötet. NEGYEDIK REND: Sokszorosbelűek (Polycladida) (Polycladida) a laposférgek (Platyhelminthes) közé sorolt örvényférgek (Turbellaria) altörzsében a valódi örvényférgek (Rhabditophora) osztályának egyik rendje két alrend összesen 21 családjával és egy alrendbe nem sorolt, kihalt nemmel (Platydendron).
Származásuk, elterjedésük
Megjelenésük, felépítésük
A nagy, erőteljesen lapított testű örvényférgek közé tartoznak. Egyesek akár 15 cm hosszúra is megnőhetnek, és emellett meglehetősen szélesek is (amitől alakjuk a vízbe hullott levelekére emlékeztet). Sok fajuk áttetsző, főként a trópusi fajok élénk színűek. Egész testüket csillók borítják (Urania)
Egyes taxonoknak (pl. a Planoceridae család fajainak) valódi, páros tapogatója van; mások (pl. a Pseudocerotidae család tagjai) felhajló testszéleikből ugyancsak páros áltapogatókat hoztak létre (Állatrendszertan).
Rendszerint sok szemük van a test elülső részén. Ezek: csoportokba állnak össze vagy
egy sorban, az állat hossztengelyében, illetve
két sorban, a test két peremén
helyezkednek el (Urania).
Garatjuk összetett (pharynx compositus) és redőzött (plicatus) típusú. Bélrendszerük csövei a garat végében kialakult központi gyomorból indulnak és többszörösen szétágaznak számos diverticulummal. Az egyes csövek a perifériákon összeolvadhatnak, és ezzel egyfajta hálózattá nőhetnek össze (Állatrendszertan). Néhány faj belének elágazásai kicsiny pórusok formájában a külvilágba nyílnak (Urania).
Petesejtjeik endolecitálisak. A szívótárcsások (Cotylea) neve arra utal, hogy testük hátulsó részén, a női ivarnyílás mögött szívókorongjuk van (Urania).
Életmódjuk, élőhelyük
Döntő többségük tengeri. Jellemzően a parti (litorális), ill. sekélytengeri (szublitorális) zónában élnek a tengerfenéken (száz méternél nem lejjebb); gyakran a korallzátonyokon. Csak néhány fajuk marad felnőtt korában is szabadon úszó.
Egyes fajok más állatok (pl. csalánozók, puhatestűek, rákok, tüskésbőrűek) ektokommenzalistái (tehát azok kültakaróján laknak, és osztoznak velük a táplálékon). Így például kígyókarú csillagok ektokommenzalistája a Notoplana comes. Vannak közöttük élősködők is, mint például a kagylóparazita örvényférgek (Stylochus spp.).
Szaporodásuk
Hímnősek. Petéikben nagyon kevés a szikanyag, ezért egyedfejlődésük többnyire közvetett, planktotróf típusú. Ez azt jelenti, hogy a zigótából először egy eléggé egyszerű szervezetű álca, az ún. lobofóra lárva: Müller-féle lárva (jellemzően ilyen a tapadókorongosoké) vagy Götte-féle lárvaA Götte-féle lárváknak 4, a Müller-féléknek 8 csillós lebenye van.
bújik ki. Ez lebenyeinek erős csillóival szabadon úszik, mielőtt megtelepedne. Jegyzetek
Források
Állatrendszertan: Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Állatrendszertan I.: bazális csoportok (Non-Bilateria) és ősszájúak (Protostomia). Egyetemi jegyzet. Szeged, 2020. p. 88–89.
Urania Állatvilág I. Alsóbbrendű állatok. Második, változatlan kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 136–137. old.
Kategória:Állatrendek