bélyegkép|jobbra|250px|A Köztársaság (ma II. János Pál pápa) tér 26., a volt MDP-pártház, egykori MSZP-székház 2010-benLebontják a pártbizottság egykori Köztársaság téri székházát
A Köztársaság téri (ma II. János Pál pápa tér) pártház ostroma 1956. október 30-án a forradalom egyik kiemelkedő eseménye volt. Kozák Gyula szociológus szerint a pártház megtámadásának motivációja elsősorban az október 25-én a parlament épülete előtt történt sortűz és kegyetlen mészárlás volt, másodsorban a felkelők célja a régi hatalomnak a valóságos és szimbolikus megszüntetése, az őrség fegyvereinek megszerzése, a pártházat védő ávósok és a börtönök keresése volt.Kozák Gyula: Szent csőcselék , rev.hu
A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) budapesti pártbizottságának székházát a felkelők csak komoly fegyveres összetűzés közepette foglalták el. Közvetlenül a támadás előtt a pártház őrségét ellátó államvédelmis karhatalmisták az uniformisukat rendőr egyenruhára váltották át.Szakolczai Attila: A Köztársaság téri csata nyitánya , betekinto.hu Az ostrom után az elfogott államvédelmis katonákkal szemben az épület előtt súlyos erőszakoskodásokra, kegyetlenkedésekre, lincselésekre került sor, majd ezekről a nyugati tudósítók által készített felvételek bejárták a világsajtót. Ezek a negatív események árnyat vetettek a magyar forradalom és szabadságharc tisztaságára, és annak leverése után hivatkozási alapul szolgáltak a megtorlások keménységére. A mérvadó történészi értelmezések ugyan kitérnek az 1956-os forradalom negatívnak ítélt eseményeire is, amelyeket azonban jobbára csak a torzított, kádárista interpretációkból és forrásokból ismer a történelemtudomány.Standeisky Éva: Ötvenhat - értelmezések , docplayer.hu
Előzmények A forradalom első napjaiban a Magyar Rádió, majd a fegyvert gyártó üzemeket, a fegyverraktárak, katonai és rendőri objektumok ostroma során a felkelők széles tömegei jutottak fegyverhez. A hatalom rendkívüli intézkedéseket tett a végveszélybe került kommunista hatalom, a "proletárdiktatúra" megmentésére. Katonai egységeket rendeltek a fővárosba, segítségül hívtak szovjet katonai alakulatokat is. Megalakult az MDP Központi Vezetőség Katonai Bizottsága, hogy a hatalom minél gyorsabban és hatékonyabban leverje a „lázadást”.
A Budapesti Pártbizottság első titkára Kovács István volt, aki a Katonai Bizottság egyik vezetőjeként ezekben a napokban a Honvédelmi Minisztériumban tartózkodott. A népszerűtlen, keményvonalas Kovács Istvánt október 29-én jobbnak látták leváltani, és Köböl Józsefet állították a helyére.Eörsi László: A Budapesti Pártközpont a forradalom kitörésekor, beszelo.c3.hu A Köztársaság téri kommunista pártházat október 24-étől ténylegesen Mező Imre, a Központi Vezetőség tagja, a pártbizottság harmadtitkára vezette.
Mezőék a pártházba hívták a kerületi párttitkárok révén a megbízható kádereket, régi kommunistákat is, hogy szembeszálljanak az általuk ellenforradalomnak tartott eseményekkel és „fegyvert adjanak a megbízható munkások kezébe.” Emellett még október 23-án este Orbán Miklós ezredes, az ÁVH belső karhatalmi csapatainak parancsnoka még az este 48 főnyi erősítést vezényelt oda kézifegyverekkel a Szamuely laktanyából az objektum védelmére. A két szakaszt hat tiszthelyettesből és negyven államvédelmi sorkatonából („kék ávósok”) sebtében állították össze, Tompa Károly hadnagy és Várkonyi György alhadnagy parancsnokságával.
Azokban a napokban a budapesti pártvezetés, pártmunkások, illetve néhány nap múlva biztonságos helynek gondolva a székházat néhányuk családja tartózkodott az épületben. Hamarosan a Néphadsereg tisztjeinek egy csoportja is a székházba került, akik az MDP Katonai Bizottságának határozata alapján a felkelők lefegyverzésére megalakítandó munkásmilíciák szervezésével voltak megbízva. Összesen mintegy 150 személy volt az épületben.
A téren három szovjet tank is állomásozott a pártház védelmében. Az ÁVH-s fegyveresek ezek biztonságában ki-kicsaptak az épületből és a Köztársaság téren áthaladó felkelőket, sőt fegyvertelen járókelőket is megfélemlítettek, rájuk lőttek és megkergették őket, több embert letartóztattak és fogva tartottak, némelyiküket meg is kínozták, majd gépkocsival a Mosonyi úti rendőrkapitányságra szállították őket. Az ÁVH-sok által begyűjtött embereket ott azonban elengedték, mert időközben a rendőrség átállt a forradalmi kormány oldalára. Az ÁVH ezen utolsó góca tevékenységének hamar híre ment a városban. Amikor október 29-én a szovjet tankok kivonultak a városból, így a térről is, az épület külső védelem nélkül maradt. A pártház ÁVH-s katonái azonban ennek ellenére tovább folytatták provokatív tevékenységüket, és a kormány által hivatalosan kinevezett nemzetőröket tartóztattak le a téren. Ráadásul Nagy Imre miniszterelnök kormánya az ÁVH-t október 28-án feloszlatta, tehát a szervezet ekkor már teljes mértékben illegális volt. 250px|bélyegkép|jobbra|Az MDP Budapesti Pártbizottságának székháza az Erkel színház mellől nézve A pártház védelmét a bentiek többszöri kérése ellenére sem erősítették meg. Egyes összeesküvés-elméletek szerint a még hatalmon lévő belügyi vezetőknek azonban a szovjet KGB vezetőivel egyeztetve, minden bizonnyal érdekében állt a pártházban lévők védtelenül hagyása, és az, hogy a másnapi események megtörténhessenek, hogy minél zavarosabbá válhasson a helyzet Magyarországon, és ez is okot szolgáltasson a Szovjetunió katonai beavatkozására.Lásd: Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza
A csatát megelőző pártházbeli események nemcsak az ÁVH-sok tevékenységében merültek ki. Gosztonyi Péter történész szerint a házban tartózkodó keményvonalas pártvezetők megunták a Katonai Bizottság tétlenkedését és drasztikus lépésre szánták el magukat. Rákosi ezen feltétlen hívei katonai puccsra készültek Nagy Imre kormánya ellen. Ez a tevékenységük még a pártvezetés reformkommunista része számára is titkos volt.„Október 27-én Hazai Jenő vezérőrnaggyal és Czinege Lajos MDP KB osztályvezetővel (szintén él Magyarországon) és Fehér Lajossal egyetemben kidolgozták egy katonai diktatúra kikiáltásának tervét. …» 28-án már sok fegyverünk volt. Elhatároztuk, hogy a budapesti pártbizottság székházában felállítunk egy katonai csoportot… Az ország különböző területeinek fegyverraktáraiból három helyre irányítottam a szállítmányt, a katonailag biztosított laktanyákban.« Földes László: A második vonalban, Budapest 1984. 242-243. oldal ” – Lásd: Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza Feltehető, hogy a házbeli tisztek is részt vettek ebben a tevékenységben, noha a pártházban tartózkodók egy része nem volt rákosista (köztük Mező Imre sem).
Az ostrom
Október 30-án délelőtt, nem sokkal 10 óra előtt, egy fegyveres nemzetőrcsapat behatolt az épületbe, felszólítva a karhatalmista védőket, hogy adják meg illetve igazolják magukat, de ekkor az épület belsejéből is lőni kezdtek és kézigránátot dobtak a nemzetőrökre. Ekkor egy sebesült társukat hátrahagyva, a felkelő csoport kimenekült, de néhány rendőr és karhatalmista is együtt futott ki az épületből. Ekkor a kaput őrző három rendőr és két államvédelmi katona átállt a felkelők oldalára, de néhány perccel később az egyik sorkatonát agyonlőtték.Szakolczai Attila: Népköztársaság tér , rev.hu A történtek miatt délelőtt a nemzetőrök, katonák és rendőrök spontán szerveződő csoportjai a tér bokrai és fái fedezékéből megkezdték a pártház ostromát, és a védők az ablakokból távcsöves puskáikkal viszonozták a folyamatos tüzet. Az ostrom inkább szórványosan, oda-vissza lövöldözésszerűen, mint szervezetten folyt; a pártház a kézifegyverek ellen kiválóan védhető objektumok közé tartozott. A felkelők később repeszgránáttal lőtték az épületet, és ez a védőknek is nagyobb veszteséget okozott. Mindkét oldalon sok volt a halott. A támadók dühét fokozta az is, hogy a sebesültjeiket begyűjtő mentősökre, ápolókra különösen ádáz golyózápor zúdult, így 4 ápoló halálát okozták az orvlövészek. Az a hír terjengett, hogy a pártház épülete alatt egy börtön van, ahol még mindig megkínzott politikai foglyok vannak, illetve ahová a téren ezekben a napokban elfogott nemzetőrök kerültek. 250px|bélyegkép|jobbra|Köztársaság tér, az MDP Budapesti Pártbizottságának székháza A védők parancsnoka, Mező Imre és társai egész nap segítséget kértek, követeltek telefonon, köztük személyesen Nagy Imrét is hívták, de Nagy Imre nem volt hajlandó tudomásul venni a segítségkérést és a baljós előjeleket. Csak délután érkezett a pártház védelmére öt honvédségi magyar harckocsi, amelyek közül három azonban nem fordult az ostromlók ellen, hanem magát az épületet kezdték lőni, mivel azt, már előzőleg kiérkezett számukra idegen harckocsi, kb.10 percenként lőtte, így a pártházat gondolták támadandó célpontnak. Ezt a tankot előzőleg a corvinisták küldtek oda Pongrátz Gergely parancsára. A másik kettő harckocsi, (amelyek vidéki honvédek vezetése alatt álltak és nem ismerték pontosan a helyszínt térkép szerint se), reménykedve abban, hogy társaik tévedésből lövik a védendő objektumot, elhagyta a teret, bízva abban, hogy az átállók követik őket. Nem így történt. Ekkor Mező Imre, valamint Asztalos János és Papp József honvéd ezredesek fehér zászlóval elindult kifelé az épületből. Mindhármukat lelőtték, de haláluk körülményei vitatottak.Elbukott, mégis győztes. A köztársaság téri csata. Tulipán Éva történésszel beszélget Szentpály Juhász Miklós. Magyar Katolikus Rádió, 11:30.-12:00. Az ostromlók ezután fegyverrel behatoltak az épületbe. Mező Imre halálos sebet kapott, majd napokkal később a kórházban meghalt, de két tiszt társát a helyszínen meglincselték: fejjel lefelé felakasztották, holttestüket meggyalázták.
250px|bélyegkép|balra|Mentőautó a Köztársaság téren a csatát követően Az ÁVH-s sorkatonák egy csoportja még mindig ellenállt, őket a behatolók tűzharc után vagy megölték, vagy elfogták. Többségüket a helyszínen kivégezték, bár megadták magukat. A kivégzésekről külföldi tudósítások is beszámoltak, ezekről filmek és fényképfelvételek készültek. A védők másik része és az épületben levő belügyi és pártvezetők ill. ezek családtagjaik, mintegy 100 ember a szomszédos házak udvarán át valahogyan távozni tudott, és így megmenekültek.
Végkifejlet, számadatok A Budapesti Pártbizottság védői közül összesen 25-en estek el (a pártközpont 4 munkatársa, 3 honvédtiszt, 18 karhatalmista, közülük 17 sorkatona). Többen súlyos, maradandó sérülést szenvedtek.
A történész kutatók 15-20 főre becsülik az életüket vesztett támadók számát. Levéltári adatok szerint több mint 50 sebesültet helyeztek el közülük kórházakban. Összesen 5-600 fő vehetett részt az ostromban, majd a tömeg a pártház eleste után többezresre duzzadt.
A csata áldozata lett Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match tudósítója is, akit több lövés ért. Ő a Péterfy Sándor utcai kórházban halt meg november 7-én.
A népítélet áldozatait meggyalázták: megcsonkították, köpdösték, rugdosták, pénzt, párttagsági könyvet dugtak a szájukba. A pártházból a használható eszközöket, pokrócokat, a ruhaneműket, az írógépeket, a szőnyegeket, a függönyöket, az edényeket elszállították a felkelő csoportok bázisaira. Egyes fegyveresek az épületben a páncélszekrényekbe belelőttek, fejszével feszegették az ajtókat, fosztogattak. A Budapesti Pártbizottság védelmében elesettek névsora (25 fő): Mező Imre, Asztalos János, Szabó Lajos, Schulcz László, Albert György, Bata Ferenc, Elek László, Frank Ferenc, Gajdán Imre, Gyurgyovics Sándor, Katona Gyula, Kálmán István, Kállai Éva, Papp József, Lakatos Péter, Várkonyi György, Kárpáti István, Kókai László, Kuba János, Kucsera Zoltán, Nagy János, Szabó Ferenc, Szanyi Nagy István, Szepesi Róbert, Vaszil József.Hollós Ervin-Lajtai Vera: Köztársaság tér 1956, 5. oldal
A lincselés