Lina Wertmüller, teljes születési nevén Arcangela Felice Assunta Wertmüller von Elgg Spanol von Braueich (Róma, 1928. augusztus 14. – Róma, 2021. december 9.) olasz filmrendező, író, forgatókönyvíró, több társadalomkritikus film alkotója. 1975-ös Pasqualino Settebellezze / Seven Beauties című filmdrámáját több Oscar-díjra jelölték, őt magát 1977-ben első női rendezőként jelölték a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjra. 2019-ben Oscar-életműdíjat kapott.

Élete Származása Katolikus családba született. Édesapja Federico Wertmüller von Elgg Spanol von Braueich ügyvéd Palazzo San Gervasióból származott, Rómában praktizált. Apjának ősei régi svájci nemesi családból származtak. Édesanyja, Maria Santamaria-Maurizio római ügyvédcsalád leánya volt.

Pályafutása Szülei akarata ellenére 1945-ben jelentkezett a római Accademia d’arte drammatica „Pietro Scharoff” nevű színiakadémiára, és 1951-ben oklevelet szerzett. Még abban az évben megalapította a Harlequin színtársulatot, írt néhány saját színdarabot, és európai körútra indult. Rómába visszatérve újságíróként, színésznőként, színpadi díszlettervezőként, rendezőasszisztensként dolgozott, történeteket és forgatókönyveket írt. Egy bábszínház társulatában is dolgozott. Jó barátságba került Marcello Mastroiannival és feleségével, Flora Carabella színésznővel. A színészházaspár kapcsolatain keresztül Wertmüller bekerült a filmgyártásba. 1962-ben Federico Fellini rendező asszisztense lett, és közreműködött a 8½ c. film forgatásában.

A következő évben, 1963-ban Wertmüller megrendezte első saját filmjét, I basilischi („A baziliszkuszok”) címmel. Ő maga írta a film alaptörténetét és forgatókönyvét is. A film néhány fiatalember kilátástalan életét mutatja be az elszegényedett Dél-Olaszországban. Ezeket a társadalmi körülményeket később több más filmjében is alapul vette. 1965-66-ban két zenés vígjátékot készített Rita Pavone („a szúnyog”) főszereplésével (Rita, a szúnyog és Ne ingereljétek a mamát!). Nagy rendezők keze alá dolgozott, több sikeres film forgatókönyvét részben vagy egészében ő írta. Így közreműködött Sergio Sollima rendező Az erőszak városa c. filmjének megírásában (1970, Charles Bronson főszereplésével), és részben ő írta Franco Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című életrajzi filmjének forgatókönyvét (1972).

Következő filmjei mérsékelt sikert hoztak, csak 1972-ben tudott áttörést elérni. Négy filmből álló sorozatot készített Giancarlo Giannini főszereplésével. Ennek negyedik filmje, az 1975-ös Pasqualino Settebellezze („Hét szépség”). Címét egy 12. századi perzsa költő, Nizámi „A hét szépség” (más fordításban „A hét arckép”) című költemény-ciklusa ihlette. Főszereplője a szegény nápolyi családban felnőtt Pasqualino Frafuso (Giancarlo Giannini), akit a nyomorból csalás, árulás, erkölcstelenség, testi-lelki önfeladás, megalázkodás révén próbál kitörni. A film nemzetközi sikert aratott. A kritikusok Pasqualino karakterét Hugo von Hofmannsthal „Akárki”-jéhez (Jedermann) hasonlították. A filmet négy Oscar-díjra jelölték, de egyet sem ítéltek oda. 1977-ben Wertmüllert első női rendezőként jelölték a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjra.

bélyegkép|jobbra|Wertmüller portréja, Augusto De Luca fotográfus alkotása (1987)

A későbbi években színes és sokoldalú alkotásokkal jelentkezett. Több, figyelemre méltó társadalomkritikus filmet is készített, de a „Hét szépség” sikerét nem tudta megismételni. 2019-ben Oscar-életműdíjat kapott.

Politikai nézetei Wertmüller filmjei tükrözik alkotójuk erős szociális és baloldali elkötelezettségét. Filmjeinek főszereplői legtöbbször kommunisták vagy feministák. A történetek középpontjában gyakran súlyos politikai vagy társadalmi-gazdasági konfliktusok állnak, amelyek a szereplők sorsát kényszerpályára viszik, a nézőket gondolkodásra, állásfoglalásra ösztökélik. Filmjei mégsem egyszerűen didaktikusak, hanem Wertmüller személyes tapasztalatait, társadalom-értelmezését alakítják látványos képsorokká. Wertmüller kedveli a hosszú, leíró jellegű címadást, filmjeinek eredeti olasz nyelvű címei gyakran igen hosszúak, ezt a vonást Wertmüller egyik „kézjegyének” tekintik.

Egyik nagy figyelmet keltett 1974-es filmje, nemzetközi rövid címén Swept Away („Elsodródva”), eredeti olasz címén Travolti da un insolito destino nell’azzurro mare d’agosto (kb. „Szokatlan sorsforduló által elsodorva, augusztusban, az azúrkék tengeren”). A történet főszereplője egy gazdag gyáriparos-feleség (Mariangela Melato), aki egy földközi-tengeri kirándulás során átmenetileg egy elszigetelt zátonyra vetődik szolgájával, egy kommunista érzelmű, durva és mácsó matrózzal (Giancarlo Giannini) együtt, akivel megtalálja a szerelmi beteljesedést, a férfi erőszakos és hímsoviniszta viselkedése mellett. Ebből a filmből 2002-ben Guy Ritchie amerikai remake-et készített Hullámhegy (Swept Away) címmel, az új film forgatókönyvét Wertmüller írta.

Magánélete Férje, a nápolyi születésű Enrico Job (1934–2008) díszlettervező–berendező volt. 1965-ben házasodtak össze. Egy leánygyermeket fogadtak örökbe, Maria Zulima Jobot, aki 1991-ben született Marseille-ben. Gyermekszínészként szerepelt anyjának késői filmjeiben. Enrico Job, aki Wertmüller számos filmjének hátterét, díszleteit és tárgyi kellékeit megtervezte és megalkotta, 2008. március 4-én elhunyt.

Filmes munkái 1963: I basilischi: rendező, forgatókönyvíró 1964–1965: Il giornalino di Gian Burrasca, tévésorozat: rendező 1965: Questa volta parliamo di uomini: író, rendező 1966: Rita, a szúnyog (Rita la zanzara): író, rendező 1967: Ne ingereljétek a mamát! (Non stuzzicate la zanzara): író, rendező 1968: Il mio corpo per un poker: rendező, forgatókönyvíró 1969: Les chemins de Katmandou, André Cayatte filmje: forgatókönyvíró 1970: Az erőszak városa (Città violenta), Sergio Sollima filmje: forgatókönyvíró 1972: Quando le donne persero la coda, Pasquale Festa Campanile filmje: író 1972: Napfivér, Holdnővér (Fratello sole, sorella luna): társ-forgatókönyvíró 1972: Véres út (Nessuno deve sapere), tévésorozat: társ-forgatókönyvíró 1972: Mimi, a becsületében sértett vasmunkás (Mimì metallurgico ferito nell’onore): rendező, forgatókönyvíró 1973: Az anarchia és a szerelem filmje (Film d’amore e d’anarchia): író, rendező 1974: A jó annyi, mint a rossz (Tutto a posto e niente in ordine): író, rendező 1975: Swept Away (Travolti da un insolito destino nell’azzurro mare d’agosto): író, rendező 1975: Pasqualino Settebellezze / Seven Beauties: író, rendező, producer 1978: Világvége közös ágyunkban (La fine del mondo nel nostro solito letto in una notte piena di pioggia): író, rendező 1978: Véres föld (Fatto di sangue fra due uomini per causa di una vedova): író, rendező 1981: E una domenica sera di novembre (tévé-dokumentumfilm): rendező 1983: Scherzo del destino in agguato dietro l’angolo come un brigante da strada: író, rendező 1984: Sotto… stto… strapazzato da anomala passione: író, rendező 1985: Camorra – A nápolyi kapcsolat (Un complicato intrigo di donne, vicoli e delitti): író, rendező 1986: Notte d’estate con profilo greco, occhi a mandorla e odore di basilico: író, rendező 1987: Imago urbis (tévé-dokumentumfilm): társrendező 1989: A titkos tizedik (Il decimo clandestino): rendező, forgatókönyvíró 1989: In una notte di chiaro di luna: író, rendező 1989: 12 olasz város – 12 olasz filmrendező (12 registi per 12 città), Bari epizód: rendező 1990: Szombat, vasárnap és hétfő (Sabato, domenica e lunedì): rendező, forgatókönyvíró 1992: Io speriamo che me la cavo: rendező 1996: Ninfa plebea: rendező, forgatókönyvíró 1996: Egy autószerelő és egy fodrásznő politikai és szerelmi csatározásai (Metalmeccanico e parrucchiera in un turbine di sesso e di politica): rendező, forgatókönyvíró 1999: Ferdinánd és Karolina (Ferdinando e Carolina): rendező, forgatókönyvíró 2001: Francesca és Nunziata (Francesca e Nunziata), tévéfilm: rendező, forgatókönyvíró 2002: Hullámhegy (Swept Away), az 1975-ös Wertmüller-film Guy Ritchie-féle remake-je: forgatókönyvíró 2004: Túl sok románc (Peperoni ripieni e pesci in faccia): rendező, forgatókönyvíró 2009: Mannaggia alla miseria!: rendező, forgatókönyvíró 2010: Carmen (televíziós operafilm): rendező 2013: Benvenuto Presidente! – színész: oligarcha-szerep 2014: Roma, Napoli, Venezia… in un crescendo rossiniano (zenés dokumentumfilm): író, rendező 2015: Dietro gli occhiali bianchi, önéletrajzi dokumentumfilm: önmaga 2016: Víz és cukor – Carlo Di Palma, az élet színei (Acqua e zucchero: Carlo Di Palma, i colori della vita): színész

Kiadott művei Olaszul Essere o avere. Ma per essere devo avere la testa di Alvise su un piatto d’argento, Milano, Rizzoli, 1981. Iris e lo sceicco, ovvero Sceicchi e femministe, ovvero Storia d’evasione e d’oriente, Milo Manara illusztrációival, Torino, Nuova Eri, 1988. Avrei voluto uno zio esibizionista, Milano, Mondadori, 1990. Alì Baba e il destino giocatore spericolato e spesso baro, Napoli, Guida, 1992. Arcangela Felice Assunta Job Wertmüller von Elgg Espanol von Brauchich cioè Lina Wertmüller, Milano, Frassinelli, 2006. (önéletrajz & CD Wertmüller által szerzett dalokkal) Tutto a posto e niente in ordine, Lina Wertmüller, Mondadori, 2012. (önéletrajz)

Jegyzetek

További információ

Kategória:1928-ban született személyek Kategória:2021-ben elhunyt személyek Kategória:Olasz színésznők Kategória:Olasz filmrendezők Kategória:Olasz forgatókönyvírók Kategória:Rómaiak Kategória:Nevet változtatott olasz személyek Kategória:Oscar-életműdíjjal kitüntetett személyek