Vidmár Erzsébet [névváltozat: Vidmár Erzsi, Widmár Erzsébet] (Pest, 1856. október 24. – Manhattan, New York, 1944. április 29.),Familysearch honlap, New York, New York City Municipal Deaths, 1795-1949 előbb mezzoszoprán, majd koloratúrszoprán énekesnő.
Családja Vidmár/Widmár Jakab olasz gabona-nagykereskedő és Lévay (Maresch) Katalin gyermeke, Vidmár Katalin koloratúrszoprán énekesnő húga volt.
Pályafutása
A Színi Tanoda elvégzése után 1877 végén Bécsben, Mathilde Marchesi világhírű mezzoszoprán énekesnőnél képezte tovább magát. Első szerződését a budapesti Népszínháznál kötötte, s először 1876 áprilisában lépett fel „A háromcsőrű kacsa” (Le Canard à trois becs, 1870) háromfelvonásos vígoperában Margit szerepébenJules Moinaux (1815–1895) (szerző), Émile Jonas (1827–1905) (zeneszerző), Latabár Endre (fordító). Jó visszhangot kapott első színpadra lépésekor: „A háromcsőrű kacsában mutatta be magát pénteken Vidmár Erzsi kisasszony, a népszínház újon szerződtetett operett-énekesnője s a színészeti tanoda pályavégzett növendéke. Osteval tengernagy nejét játszotta s midőn megjelent, a közönség tapsokkal fogadta. Virágbokrétát is kapott buzdításul. Csinos alakja, iskolázott, elég erős mezzoszoprán hangja van s csak az első felvonásban látszott meg rajta, hogy kezdő. Kissé szaporán mondta el a jól betanult szöveget, bátortalan volt mozgásában, de a második és harmadik felvonásban már élénken beszélt, énekelt és mozgott. A »kotkodácsoló-dal«-ért megtapsolták, nemkülönben a »delejes párdal« után is, melyet Kápolnaival énekelt. Első föllépése mindenesetre biztató.”Fővárosi Lapok 1876. július 16. 161. szám
Vizsgaelőadása 1876 júniusában volt a Nemzeti Színházban,…a színészeti tanoda vizsgáit, melynél nagy hiba Paulaitól, hogy a növendékeket csak egyes nagyobb darabok kicsiny jelenéseiben mutatta be, s így határozott véleményt tehetségeikről alig alkothatunk magunknak. Tóth Imre és Benedek Lajos, valamint Békési Irma a drámában, Heim Róza és Vidmár Erzsi pedig az operában vonták magukra leginkább a szép számmal egybegyűlt közönség figyelmét. Kihívták különben majdnem mindenik szereplőt, sőt Paulai tanár urat is. Divat-Nefelejts, 1876. június 25. 26. szám s később is elismerően írt róla a színikritika a további általa játszott szerepeiben.„Ugyanez alkalommal mutatta be magát Vidmár Erzsi kisasszony soubrette szerepben. A fiatal énekesnő, ki tavaly a színészeti tanoda operai-osztályának volt tehetséges növendéke, tehetséget és otthonosságot árult el a színpadon is. Első felléptével a »Háromcsőrü kacsá«-ban iskolázott csengő hangja, ezúttal pedig jellemző játéka szerzett számára zajos tapsokat. A fiatal énekesnő annyi gyakorlottságot, jóízű kedélyt, játékban, énekben egyenlő biztosságot tanúsított, hogy gratulálni lehet Rákosi urnak ez aquizicióhoz.” Magyarország és a Nagyvilág, 1876. július 23. 30. szám Oklevelének megszerzési évét több forrás 1876-ra, más források és adatbázisok 1877-re teszik, az bizonyos, hogy 1876 második felében már a Népszínház szerződött énekese volt. Legtöbbször Charles Lecocq hősnőit alakította: „Kis doktor” (Le Pompon, bemutató: 1876. november 18.; Henri Chivot és Alfred Duru szövege), „Angot asszony leánya” (La Fille de Mme Angot, Louis-François Clairville, Victor Koning és Paul Siraudin szövegkönyve, 1873), „Kosiki” (William Busnach és Armand Liorat szövegkönyve, 1876, Blaha Lujzával váltakozva) adta elő. Léo Delibes: „Pétaud király udvara” (La Cour du roi Pétaud, 1869). Búcsúelőadása Lecocq: „Kis menyecske” (La petite mariée, Eugène Leterrier és Albert Vanloo szövegkönyve, 1875) című operettje volt, amelynek címszereplőjét 1877. október 9-én játszotta Magyarországon.
Ezután külföldre szerződött, előbb Milánóba, Londonba, itteni sikerei után pedig 1880-ban Dél-Amerikában vállalt operaturnét, Buenos Airesben és Santa Fében aratta legnagyobb sikereit.Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona (Budapest, 1999) 402. oldal
Főbb szerepei: Gaetano Donizetti kétfelvonásos operájának Borgia Lucreziája, Verdi A trubadúrjának Leonorája, ugyancsak Verdi Rigolettójában Gilda szerepe, Charles Gounod Faustjában Margaréta szerepe stb.
Montevideoban települt le, és Carlos E. Boutonhoz ment feleségül, ekkor a színpadtól visszavonult.
Szerepei pályája kezdetén Erkel Ferenc: Brankovics (Apród szerep), 1874/1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)Ellenőr, 1874. május 20. 138. szám Eugène Scribe és Casimir Delavigne, Daniel Auber zenéje, ford. Ormay Ferenc: A kőműves (Zobeide, Irma társa szerep), 1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)Fővárosi Lapok 1875. augusztus 26. 194. szám Giuseppe Verdi: A végzet hatalma, Francesco Maria Piave szövegkönyve alapján, (Curra, Leonora komornája szerep), 1875, Nemzeti Színház (még operaszakos hallgatóként)Pesti Napló, 1875. november 9. 256. szám Daniel Auber: A fekete dominó (Ursula szerepe), 1875, Várszínház, (még operaszakos hallgatóként)Ellenőr, 1875. december 5. 336. szám Szigligeti Ede: Nagyapó, zenés népszínmű 3 felvonásban. Zenéjét szerezte Doppler Károly. Népszínház.Ellenőr, 1876. július 16. 194. szám Charles Lecocq: Angot asszony leánya, 1876. (Angot Clairette szerepe). Népszínház.Fővárosi Lapok 1876. július 25. 168. szám Charles Lecocq: A kis menyecske, 1876. Népszínház.„A kis menyecskét Vidmár Erzsi kisasszony elég ügyesen ábrázolta s jól is énekelt, úgyhogy nyílt jelenetben is tapsolták, sőt a »csalogány-dal«-t meg is ismételtették.” Fővárosi Lapok 1876. szeptember 23. 218. szám Tinódi Lajos:Írói konzorcium, mely mögött több szerző rejtőzött, aktuális darabokat írtak a Népszínház számára. Lásd Szinyei: Magyar írók élete és munkái. A harctéren. (Alkalmi tarkaság, melyet a színlap elméssége »eredeti tudósításnak« nevez. ... Egy szerb kisasszony, Darinka – Vidmár Erzsi – magyar dalt énekel benne), 1876. november. Népszínház.Fővárosi Lapok 1876. november 5. 254. szám Charles Lecocq: A kis doktor, 1876. Népszínház. (Fioretta szerepe).Fővárosi Lapok 1876. november 21. 267. szám Tinódi Lajos: A tündérhaj. Zenés bohózat. (Mariska, varróleány szerepe), 1877. Népszínház.Magyarország és a Nagyvilág, 1877. január 28. 4. szám Richard Genée: A kapitány kisasszony. Vígopera 3 felvonásban. Eredeti cím: Der Seekadett. Szövegkönyv: Zell, FriedrichValódi nevén Camillo Walzel (1829-1895), Genée Richard (zeneszerző), Rákosi Jenő (fordító). 1877. Népszínház. (Mária Franciska, Portugália királynéja szerep) Ellenőr, 1877. január 13. 12. szám Léo Delibes: Pétaud király udvara. (Girandola szerepe). 1877. Népszínház.Fővárosi Lapok 1877. február 25. 45. szám Charles Lecocq: Kosiki. (Soldosnéval felváltva Kosiki szerepe), 1877. Népszínház.Ellenőr, 1877. április 10. 98. szám
Jegyzetek
Források Magyar színművészeti lexikon : A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája / szerkesztő Schöpflin Aladár. Budapest, Színészegyesület, 1929-1931. 4. kötet, 457. oldal Enyedi Sándor: Rivalda nélkül. A határon túli magyar színjátszás kislexikona (Budapest, 1999) 402. oldal
Kategória:1856-ban született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:Magyar emigránsok Uruguayban Kategória:Magyar emigránsok az Amerikai Egyesült Államokban