bélyegkép|Luxemburg, a név-adó A Radio Luxembourg kereskedelmi rádió volt, amely, idővel digitális formában, 2010-ig sugározta adását. A legtöbb nem angol nyelvterületen RTL (Radio Television Luxembourg) néven ismert.
A Radio Luxembourg angol nyelvű szolgáltatása 1933-ban indult, az Egyesült Királyságba és Írországba sugárzó, egyik legkorábbi, kereskedelmi rádióállomásként. Lehetőséget talált a brit jogszabályok megkerülésére, amelyek 1973-ig a BBC-nek monopóliumot biztosítottak a rádiózás terén az Egyesült Királyság és Írország területén, és tiltották a reklám minden formáját a brit rádiófrekvenciákon. A Radio Luxembourg a világ legnagyobb hatótávolságú, magántulajdonban lévő rádióadójával büszkélkedhetett, megközelítőleg 1300 kW-on sugárzott a középhullámon.
Népszerű szórakoztató műsorainak az 1930-as évek végén, majd az 1950-es és 1960-as években óriási hallgatósága volt. Arra is volt példa, hogy rádiós hallgatottsága meghaladta a BBC hallgatottságát. A Radio Luxembourg Nagy-Britannián és Írországon túl is számos országban örvendett hatalmas népszerűségnek Nyugat-Európától Magyarországon keresztül egészen Kelet-Európáig. A hidegháború idején a Szabad Európa Rádióval együtt a Keleti blokkra gyakorolt politikai és könnyűzenei hatása is számottevő volt.
Fontos előfutára volt a kalózrádiózásnak és a modern kereskedelmi rádiózásnak egyaránt.
Az RTL Group (hivatalos nevén Radio Television Luxembourg Group), amelynek gyökerei, mint neve is mutatja, a Radio Luxembourgig vezetnek vissza, egészen 2010 júliusi eladásáig közvetítette az akkor Five néven ismert brit televíziós csatornáján a klasszikussá vált rádióállomás műsorait.
Előzmények 1922-ben a brit kormány kizárólagos műsorszórási engedélyt adott a British Broadcasting Companynak, amelynek részvényei brit és amerikai áramszolgáltató vállalatok tulajdonában voltak. Bár elméletileg reklámokat is értékesíthetett volna a rádióadó, ehelyett bevételei a tulajdonosok által gyártott, saját márkájú, engedélyezett, rádióvevőkészülékek eladásából és előfizetési díjakból származtak. 1925-re a BBC már az ország 85 százalékán fogható volt, evvel a lefedettséggel élen járt Európában.
Ez az exkluzivitáson alapuló konstrukció 1927-ben járt le. A British Broadcasting Company vagyonát ekkor eladták az új, közszolgálati British Broadcasting Corporationnek (BBC), amely V. György brit király felhatalmazása alapján működött.
Mivel az Egyesült Királyságon belülről nem volt lehetőség kereskedelmi műsorszórásra, ezért Leonard F. Plugge – a Brit Királyi Légierő egykori kapitánya, üzletember (1935-től pedig konzervatív párti parlamenti képviselő) – létrehozta saját műsorszó vállalatát, az International Broadcasting Company-t, amely a kontinentális Európa rádióadóin bérelt műsoridőt, és a műsort aztán angol nyelvű kereskedelmi rádióként közvetítette a brit és az ír hallgatóknak. Mivel Plugge sikere demonstrálta, hogy a BBC-hez hasonló állami monopóliumokat meg lehet törni, ezért másokat is vonzott egy ilyen új profilú, kereskedelmi rádióállomás létrehozásának gondolata.
Születés 1924-ben François Anen rádiótechnikus 100 wattos adót épített otthonában, a Luxemburgi Nagyhercegségben. Két éven belül a luxemburgi kormány megegyezett, hogy támogatja az állomást, ha katonai zenei koncerteket és luxemburgi nyelven előadott színdarabokat is sugároz. Nyugat-Európában, központi fekvésével, a nagyhercegség ideális helyszín volt számos nemzet, köztük az Egyesült Királyság felé történő rádióközvetítésekhez.
Anent Plugge kapitány tevékenysége inspirálta, aki más országokban engedélyezett adók segítségével angol nyelvű rádióműsorokat sugárzott Nagy-Britanniába és Írországba, melyek kormányai nem engedélyezték a kereskedelmi műsorszórást. 1929. május 11-én létrehozott egy főleg francia vállalkozókból álló csoportot, hogy megalakítsák a La Société Luxembourgeoise d'Études Radiophoniques-ot, mint lobbycsoportot, hogy elérjék a luxemburgi kormánynál a kereskedelmi műsorszórás engedélyezését.Walter B. Emery, National and International Systems of Broadcasting, Michigan State University Press, 1969, pp.158–159.Mike Leonard, From International Waters Forest Press, Heswall, 1996, p.5.
1929. december 24-én a luxemburgi kormány törvényt fogadott el, amely a rádióműsor-szolgáltatás kizárólagos koncessziójáról rendelkezett a nagyhercegségen belül. A törvény hatálybalépését követően egy évvel, 1930. december 29-én a 25 évre szóló koncessziót a lobbycsoportnak ítélték oda, azzal a feltétellel, hogy a rádióállomás nyereségének 30 százalékát a luxemburgi kormánynak be kell fizetniük. A győztes lobbycsoport ezt követően 1931. május 30-án létrehozta a François Anen és Henry Etienne francia szerkesztők és Jean le Duc francia mérnök vezette Compagnie Luxembourgeoise de Radiodiffusion-t, mely elnevezést aztán a rádióadásokban Radio Luxembourgra rövidítettek.
1932 májusában a Radio Luxembourg nagy teljesítményű, közvetlenül Nagy-Britanniára és Írországra irányuló próbaadásokba kezdett. A brit kormány reakciója ellenséges volt, mivel az e tesztekhez használt hosszúhullámú sáv olyan jelet közvetített, amely messze felülmúlta mindazt, amit korábban az országon kívülről fogtak. A brit kormány azzal vádolta a Radio Luxembourgot, hogy "kalózkodik" az általa tesztelt különböző hullámhosszokon. Az állomás úgy tervezte, hogy 1933. június 4-én megkezdi a rendszeres adásokat, de a panaszok miatt a Radio Luxembourg folyamatosan változtatta a hullámhosszát. 1934. január 1-jén egy új nemzetközi egyezmény, a Luzerni Egyezmény lépett életbe, amelyet a luxemburgi kormány nem volt hajlandó aláírni, és nem sokkal később a Radio Luxembourg vasárnaponként 8 óra 15 perctől éjfélig, a hét többi napján pedig különböző időpontokban kezdte meg az angol nyelvű adások rendszeres sugárzását.
A Radio Luxembourg a francia és az angol nyelvű adását egy új, 200 kW-os adón a 230 kHz-es (1304 méter) hosszúhullámú sávon kezdte meg. Az angol nyelvű szolgáltatást az egyesült királyságbeli Radio Publicity (London) Ltd-nek adták bérbe. 1933 decemberében a Radio Publicity (London) a 23 éves Stephen Williamst áthelyezte a Radio Parison keresztül sugárzott angol nyelvű műsorainak irányításából, hogy a Radio Luxembourg angol nyelvű szolgálatának első vezetője legyen. 1932-től Eva Siewert német újságírónő és LMBT-aktivista főszerkesztőként és háromnyelvű főszóvivőként dolgozott a német, angol és francia nyelvű állomáson.
Történet a második világháború végéig
1933-1939 Az 1933 és 1939 közötti években a Radio Luxembourg angol nyelvű szolgáltatása nagy hallgatottságot szerzett az Egyesült Királyságban és más európai országokban, a kereskedelmi műsorokat vasárnaponként déltől éjfélig, a hét többi napján pedig különböző időpontokban sugározták. A britek mintegy 11 százaléka hallgatta hétközben, és a luxemburgi könnyűzenei és varieté műsorokat részesítették előnyben a BBC-vel szemben. A britek akár fele is ezt tette 10 óra15 perc előtt hétköznapokon, amikor a BBC nem sugárzott, és hétvégén, amikor csak komoly és vallási műsorokat adott.Nicholas, Siân (1999). "The People's Radio: The BBC and its Audience, 1939–1945". In Hayes, Nick; Hill, Jeff (eds.). 'Millions like us'? : British culture in the Second World War. Liverpool University Press. p. 66. ISBN 0-85323-763-8.Wilson, H. H. (1961). Pressure Group: The Campaign for Commercial Television in England. Secker and Warburg. pp. 25–27.
A BBC és az egymást követő brit kormányok továbbra is ellenezték a versenyt, arra hivatkozva, hogy a Radio Luxembourg nem engedélyezett frekvenciát használ. Mivel az állomás nem használhatta a General Post Office telefonvonalait, hogy Londonból sugározzon, sok angol nyelvű műsort ott rögzítettek, és Luxemburgba repültek. Az ellenállás ellenére 1938-ra számos brit cég hirdetett a Radio Luxembourgban és a Radio Normandy nevű európai társadóban. Az állomások így britek és brit vállalatok millióit ismertették meg a kereskedelmi rádiózással, ami hozzájárult az Egyesült Királyságban az első független kereskedelmi hálózat, az Independent Television (ITV) létrehozásához 1955-ben.
1940-1945 1939. szeptember 21-én a luxemburgi kormány bezáratta a rádióállomást, hogy megvédje az ország semlegességét a második világháború alatt. Az állomást és annak adóit 1940-ben a megszálló német erők vették át angol nyelvű propaganda adásokra használták. Amikor a szövetséges erők 1944 szeptemberében elfoglalták Luxemburgot, az állomás az amerikai hadsereg irányítása alá került, és a háború hátralévő részében propaganda célokra használták.
Monopol helyzetben
1946-1956 Amikor a második világháború végén a szövetséges fegyveres erők visszaadták a Radio Luxembourg épületét, az angol nyelvű szolgálat megpróbálta újraindítani az adásokat az Egyesült Királyságba, mint teljes munkaidős kereskedelmi rádióállomást az európai hosszúhullámú sávban, ismét Stephen Williams vezetésével.
A háború alatt Geoffrey Everitt utolsó hónapjait Luxemburgban töltötte, és ez vezetett ahhoz, hogy 1946. június 21-én Stephen Williams alkalmazta. Williams hamarosan elhagyta az állomást, Everitt pedig egy három nőből és egy férfiból álló kis stábot irányított. Az angol nyelvű reklámok hiánya miatt a hosszúhullámú reggeli műsorok gyorsan eltűntek, és helyet adtak a francia nyelvű műsoroknak. Ezt további megszorítások követték, és ez a reggeli, délutáni és esti angol nyelvű műsorok nagyobb részének csökkentéséhez vezetett.
Az 1950-es évek elejére az angol nyelvű szolgáltatás reklámbevétele ismét növekedni kezdett, és míg kezdetben az angol nyelvű műsorok egy része a Radio Luxembourg I hosszúhullámon keresztül folytatódott, egy második, de kevésbé erős hullámhosszon, a Radio Luxembourg II középhullámon nyílt meg. A Radio Luxembourg angol nyelvű műsorai 1951. július 2-án a hosszúhullámról a később fogalomszámba menő 208 méteres (1439 kHz) középhullámú frekvenciára kerültek át. Az állomás műsorszórási frekvenciáival kapcsolatos vitát az 1948-as Koppenhágai Szerződés oldotta meg (amelyet ezúttal a luxemburgi kormány is aláírt), amely két nagy teljesítményű frekvenciát osztott ki az országnak, az egyiket hosszúhullámon, a másikat középhullámon. Végül az összes angol nyelvű program a középhullámra került, a hosszúhullámot a francia nyelvű műsoroknak tartották meg, míg a német, holland és más nyelvek szintén a középhullámot használták napközben.
1955-ben Hal Lewis, aki a hawaii KPOA rádióállomáson J. Akuhead Pupule néven volt ismert (és később 1965-ben a hawaii Honolulu-i KGMB reggeli DJ-je lett), felajánlotta, hogy megvásárolja a reggel 6-tól 9-ig tartó reggeli időt saját műsorának a 208-on, de ajánlatát elutasították. A 208-as jelet csak sötétedés után lehetett kielégítően fogni az Egyesült Királyságban, amikor az ionoszférába csapódott és visszapattant a Brit-szigetekre.
Ez volt az a második hullámhossz, amely végül az angol nyelvű műsoroké lett este 6 óra után a "208 – A sztárok állomása" szlogen alatt, utalva az állomáson hallható előadóművészekre.
A Radio Luxembourg menedékként szolgált a korábban a BBC-n hallható sztárok és műsorok számára is, akikkel a BBC valamilyen okból kifolyólag összeveszett. Így amikor 1951-ben a BBC azt akarta, hogy Vera Lynn, az egyik legnagyobb énekes sztár, a hagyományos repertoárjánál pörgősebb anyagokat adjon elő, ő ezt visszautasította, és helyette 42 műsor felvételére szerződött Luxemburgba, ami, mint mondta, jobban is fizetett. Hasonlóképpen, a BBC által hat év után megszüntetett Much-Binding-in-the-Marsh című vígjátéksorozat 1950-51-ben egy időre a Radio Luxembourghoz került, mielőtt a BBC engedett volna, és újraindította volna a műsort.
1956. április 7-én a Billboard magazin arról számolt be, hogy "a WINS Radio szerződést kötött Harry Alan Towers-szel a londoni Towers of Londonból, hogy Alan Freed DJ szombat esténként egy különleges, magnóra rögzített 1/2 órás rock and roll lemezműsort adjon a Radio Luxembourgon keresztül, amelyet Nyugat-Európa legtöbb országába sugároznak".
1954-1963