Természeti népek

Természeti népeknek vagy régiesen természeti állapotban lévő népeknekPallas, i. m., Nyelv szócikk szokták nevezni a gyarmatosítás és az európaiak megjelenése idején magasabb technikai kultúrával nem rendelkező népeket – szembeállítva őket az úgynevezett „magaskultúrával” rendelkező népekkel („kultúrnépek”). Előfordul félig-meddig szinonimaként rájuk a törzsi társadalmak (),https://www.encyclopedia.com/social-sciences/applied-and-social-sciences-magazines/tribal-society illetve 19–20. századi könyvekben a primitív népek/társadalmak (), és a (fél)vad népek (),Lyka Károly - Kacsoh Pongrác: A művészet könyve - A műveltség könyvtára 7. (1909) A Művészet KönyvePallas, i. m., Állam szócikk barbár népek/társadalmak ()https://www.encyclopedia.com/social-sciences-and-law/sociology-and-social-reform/sociology-general-terms-and-concepts/primitive kifejezés. Utóbbiak negatív, leminősítő felhangjuk miatt napjainkban már nem használatosak. Olykor alkalmazzák rájuk az őslakos népek () fogalmat is (régiesen autochton népek),Pallas, i. m., Etnográfia szócikk azonban ez nem pontos, mivel egy adott területen őshonos lehetett egy kultúrnép is az európaiak megjelenésekor (pl. Japán, Perzsia). A természeti népek közül a napjaiban is eredeti formában meglévő, elszigetelt népekre az úgynevezett érintetlen népek () fogalmát használják.

Definíció A magyar nyelv értelmező szótára (Budapest, 1959–1962):https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-ertelmezo-szotara-1BE8B/t-4D5B8/termeszeti-4EF84/

„Fejlődésüknek viszonylag alacsony fokán levő, rendszerint írásbeliséggel sem rendelkező népek, amelyeknek életmódja jórészt a természettől függ, minthogy a természetnek uralmuk alá kényszerítésére kevés műszaki eszközük van.”

Egyéb meghatározások: Uj Idők lexikona, 1941: Primitív népek = az emberiség kezdetleges viszonyok között élő csoportjai; általában életük a természettől jobban függ, mint a kultúrnépeké, ezért természeti népeknek (franciául les naturels, németül Naturvölker) is nevezik őket. A primitív népek az ősi rasszok, népek maradványai; nem összefüggő tömegben, hanem kisebb foltokban élnek Ausztráliában, Dél-Ázsiában, Afrikában és egész szórványosan Amerikában. Gyengébb testalkatuk miatt kevéssé tudnak ellenállni a betörő idegen népekkel szemben, ezért számuk egyre fogy. A tasmánok már kihaltak, a maoriak, ausztráliaiak, hottentották, busmanok száma is csekély. Ide tartoznak az ausztráliaiak és negritók, melanéziaiak és pápuák, dravidák és veddák, ainók, hottentották és busmanok, egyes amerikai törzsek.Uj Idők lexikona, i. m., 21-22. kötet, Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941), 5166-5167. o. Primitív szócikk

Történetük jobbra|bélyegkép|220px|A Föld népei (Meyers Konversationslexikon, Leipzig, 1885)

Valamikor a történelem hajnalán minden nép természeti népnek volt tekinthető (vadászó-gyűjtögető társadalmak), azonban a mesterségek és a földművelés kialakulásától agrártársadalmak megjelenéséről lehet beszélni. Az ipari forradalom idején indusztriális társadalmak keletkeztek, míg a 20. század második felétől az informatikai–technológiai forradalom, és a szolgáltatások (harmadik szektor) fellendülése okozott jelentős társadalmi átváltozást.

A fentiekből következik, hogy a természeti népek száma a történelem során folyamatosan csökkent, napjainkra jelentős részük fel is számolódott. Habár a középkor óta a kereskedők és a keresztény misszionáriusok sok helyre eljutottak, kapcsolatba kerültek ilyen népekkel,https://mult-kor.hu/20110902_szeretni_kell_ennyi_az_egesz azok rendszeres kutatása a néprajztudomány fejlődésével indult meg az ipari társadalmakban a 19. században, habár számos korábbi műben is olvashatók természeti népekre vonatkozó jegyzetek. A néprajz Európán kívüli világgal kapcsolatos kutatói tudományterületét etnológiának hívták,Néprajzi lexikon, etnológia szócikk a 20. századtól inkább a kulturális antropológia kifejezés nyert honosodást.Néprajzi lexikon, kulturális antropológia szócikk

A 19. században kialakult megközelítés szerint nem tartoznak ide az Európán kívüli népek közül az úgynevezett „magaskultúrával” rendelkező társadalmak. A nomád népek megítélése vitatott, egyes nomád népeknél megjelent az írásbeliség, az állammá szerveződés (pl. Mongol Birodalom). A civilizáció fogalmát is elsősorban hozzájuk szokták kötni. Jellemző a régi, nagy világtörténeti irodalmi művekre, hogy aránytalanul sokat foglalkoztak az Európai népek történetével, ugyanakkor a távoli magaskultúrák bemutatását (az ókori Kelet leszámításával) rövidre fogták. Természeti népek történetével nemigen foglalkoztak.Vö.: Holzwarth-féle Világtörténet, Nagy képes világtörténet, Tolnai világtörténelme, Endrei Zalán Világtörténelme Ennek oka nyilvánvalóan az írott források hiánya, ugyanakkor az európai kultúrfölény is megfigyelhető.

A 21. századra a Föld nagyjából teljes területe felfedezetté vált.A felfedezések részletes történetéről ld.: I. P. Magidovics: A földrajzi felfedezések története (ford. Dabis Attila), Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1961 Ebben a munkában – és a természeti népek tanulmányozásában – több magyar tudós és utazó is részt vett.Bővebben: (szerk.) Havasné Bede Piroska – Somogyi Sándor – Varajti Károly: Magyar utazók, földrajzi felfedezők, Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1973; ill. (szerk.) Bodrogi Tibor: Messzi népek magyar kutatói. Az egyetemes néprajz magyar előfutárai és művelői I–II., Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1978, Talán leghíresebb volt közöttük a Pápua Új-Guineában kutató Bíró Lajos (1856–1931). A modern technikai vívmányok, gondolatok, nézetek az információáramlásnak köszönhetően a világ egyre nagyobb és nagyobb részét kapcsolják bele a globális „vérkeringésbe”. A 20. század folyamán több könyv született az utolsóknak vélt „vademberekről”.Pl. Theodora Kroeber: Ishi, az utolsó vadember (ford. Elek István), Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1981, Ennek ellenére még mindig van néhány törzs, amely természeti népként éli az életét – és kevés, vagy éppen semmilyen kapcsolatot nem tart a környező globális világgal:

„Jelenleg 150 millió ember él ilyen jellegű társadalomban. Napjainkra szinte minden törzs tudatában van annak, hogy létezik a közösségükön kívül egy másik világ és többségük közvetlen vagy közvetett formában kapcsolatot alakított ki a modern emberrel. Viszont Amazónia esőerdőiben, az Andamán- és Nikobár-szigeteken, Nyugat-Pápuán (Irian Jaya) és Pápua Új-Guineán találunk még olyan apró közösségeket, amelyek nem tartanak fenn semmilyen békés kapcsolatot a modern civilizációval. Ezeket nevezzük érintetlen törzseknek.”https://mandiner.hu/cikk/20181228_hausar_szabina_erintetlen_torzsek

A globális társadalomtól elzárkózásra példa volt az Índio do Buraconak nevezett indián férfi esete, aki Amazóniában élt, és az 1990-es évektől teljesen magára maradt törzse utolsó tagjaként. Kerülte a civilizációt, és évtizedes próbálkozások ellenére sem sikerült vele kapcsolatot kialakítani a külvilágnak. 2022-ben hunyt el, ezzel néhai törzse szokásainak titkát magával vitte a sírjába.https://444.hu/2022/08/29/meghalt-az-amazonas-egyik-legikonikusabb-es-legmaganyosabb-indianja

center|bélyegkép|750px|Érintetlen vagy nagyrészt érintetlen természeti népek napjainkban

Megfigyelhető egy olyan folyamat is, hogy technikailag fejlettebb (európai eredetű, vagy éppen globális) civilizációval találkozik egy természeti nép, azonban nem fordul el teljesen a saját hagyományaitól, hanem bizonyos szinten megőrzi, beleépíti megváltozott életformájába. Ezt a vonalat képviseli napjainkban a multikulturalizmus filozófiája is, amely szerint – a korábbi korszakok leuraló, gyarmatosító klasszikus európai gondolatával szembefordulva – a kulturális és a nemzeti sokszínűség érték, és az etnikai kisebbségiségek, csoportok nem beolvasztásra, csendes elpusztításra, hanem éppen megőrzésre méltóak.Bővebben Már az 1970-es években rámutatott Adolphus Peter Elkin (1891–1979) anglikán lelkész, néprajztudós Ausztrália őslakóiról írott könyvében, hogy mennyire nem szerencsés dolog lenézni a természeti népek szokásait: „Hajlamosak vagyunk arra, hogy alábecsüljük a természetből élő vadászok és gyűjtögetők alapos környezeti ismereteit. Ezeknek az embereknek mindent kell ismerniük törzsi területeiken, tudniuk kell, mi ehető, és mi nem; tudniuk kell, hogy az örökölt tudás és eszközök birtokában hogyan szerezhetik meg a különböző élelmeket, s hogy azokat hogyan kell elkészíteni (ami néhány yam, illetve csonthéjas gyümölcs és rügy esetében meglehetősen munkaigényes folyamat, mert először ki kell vonni belőlük a mérgező anyagokat); tudniuk kell, mikor és hol számíthatnak a különböző élelmiszerforrásokra, hogy felkészülhessenek a gyűjtögetésre vagy a vadászatra. Mondhatjuk úgy is, hogy ismerniük kell a különböző jelzéseket és az évszakokat.”Elkin, i. m., 40. o.

A természeti népek kutatásában osztozik a néprajzzal több más tudomány, így a történettudomány, a szociológia, a vallástörténet, a nyelvészet, a művészettörténet, és újabban a környezetvédelem.http://epa.oszk.hu/00400/00462/00044/1806.htm

Képválogatás a kortárs természeti népekről

Számuk A hosszú időn át (őskortól egészen a modern időkig, XIX–XX. sz.) természeti népként minősíthető népek száma nem ismert. Míg a „magaskultúrát” alkotó népeket számát a magaskultúrák számából közelítőleg meg lehet határozni, a természeti népeknél erre nincs lehetőség. Igen nagy számukra a feltárt (jellemzően írásbeliség nélküli) nyelvek sokaságából lehet következtetni. Példa erre, hogy a Fodor-féle A világ nyelvei és nyelvcsaládjai című mű utal arra, hogy az európaiak megjelenése előtti időben csak Pápua Új-Guineában, ill. Ausztráliában 600-700-féle nyelvet beszéltek az őslakosok. Ezeket a számokat alapul véve, a régi természeti népek száma több ezerre tehető.

Kulturális megnyilvánulásaik Tekintve, hogy számos természeti nép az idők során kipusztult, eltűnt, egybeolvadt a gyarmatosítókkal, és/vagy átvette azok kultúráját – kultúráik megismeréséhez már csak a régebbi az európai néprajztudósok munkái használhatók. Ők a 19–20. század folyamán még kapcsolatba léphettek az újonnan felfedezett természeti népekkel, és lejegyezhették bizonyos szokásaikat, mielőtt a hódítók világa fokozatosan elpusztította volna azt. Ebből következően az alábbi leírások is elsősorban a 20. század elejének kutatási eredményeit rögzítik, amelyek mára már részben nem élő szokásokról szólnak. Ilyen kutatási eredményeket foglalt össze például A Műveltség Könyvtára-sorozat A művészet könyve – A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése, A zene fejlődéstörténete (Budapest, 1909) című kötete, illetve az Új lexikon (Budapest, 1936) több szócikke is.A pontos hivatkozásokat ld. az egyes részeknél.

Irodalmuk

Természeti népek

Źródło i licencja