Jozef Roháč (1956. szeptember 6. –) a magyar és szlovák alvilág legismertebb bérgyilkosa, aki először az Aranykéz utcai robbantás elkövetőjeként, majd Portik Tamás bűntársaként, az 1990-es évek végén pedig a Fenyő-gyilkosság feltételezett elkövetőjeként kapott nagyobb sajtónyilvánosságot.
Számos, a szlovák és magyar szervezett bűnözésben érdekelt és egyéb befolyásos személy meggyilkolásában használt robbanószerkezetet. A SME című újság szerint Roháčnak valamikor a szlovák és a magyar titkosszolgálattal is voltak kapcsolatai. Az Interpol nemzetközi körözése ellenére 9 évig sikerült elkerülnie a törvényt.
Roháčot – aki élete nagy részében hivatásos bűnöző volt – 1984-ben, Csehszlovákiában terrorizmusért 15 évre ítélték, mert elrabolta az egészségügyi miniszterhelyettest, és megpróbálta kivinni az országból. Később ő lett az első rab, aki megszökött az illavai börtönből. Hamarosan újra elfogták, és ő lett az 1989-es lipótvári börtönlázadás egyik szervezője. Václav Havel elnök széles körű amnesztiája miatt 1990-ben szabadult.
2011 áprilisában Roháčot kiadták Magyarországnak, ahol több merénylet miatt vádat emeltek ellene. Többek közt: Domák Ferenc ellen 1996-ban, Fenyő János ellen 1998-ban és Boros Tamás ellen 1998-ban elkövetett merényletek miatt. Az utóbbi bűncselekményben három járókelő is meghalt a robbantásban. Roháčra 2016 márciusában az ügyész életfogytiglani börtönbüntetést kért a bűntettei miatt indított közös tárgyaláson.
Beceneve Jozef Roháčot a szlovák és magyar médiában Potkan (Patkány) néven is emlegetik, másik gúnyneve a Čiapočka (Kiscsuklyás). A magyar alvilágban Fogászként ismerték. Roháč a múltban a következő személyazonosságokat használta: Josef Fink; Miloš Lukáč (1989 előtt) és Milan Lupták.
Korai évei Jozef Roháč a csehszlovákiai Léván született, és a mai napig ott van a hivatalos lakhelye. Öten vannak testvérek, apja alkoholista volt, gyerekkorukban verte őket. Saját elmondása szerint gyermekkora nem volt különösebben boldog, és gyakran keveredett verekedésekbe. Később kisstílű bűnözésbe kezdett: „verekedések, alkohol, a kommunista rezsim és a rendőrök szidalmazása” – emlékezett vissza Roháč az 1990-es évek elején.
1980-as évek Jozef Roháč 1985-ben, a kommunista Csehszlovákiában követte el első nagy horderejű bűncselekményét, amikor felfegyverkezve elrabolta az egészségügyi miniszterhelyettest, hogy a határátkelésről tárgyalva megszökjön az országból.
Ekkor 29 éves volt, és épp akkor fejezte be a kötelező katonai szolgálatot Csehszlovákiában. Miután hivatalosan engedélyt kért az Ausztriába való utazásra, Roháč nyíltan arról beszélt, hogy ott marad. Az engedélyét megtagadták és két rendőr megjelent a lakásán, majd elkobozták az útlevelét. Egy barátjával együtt két pisztolyt szerzett és együtt rátámadtak Kováč egészségügyi miniszterhelyettesre, akit elraboltak. Elakadtak azonban a Pozsonyligetfalu-Berg határátkelőnél, ahol a rendőrség bekerítette őket. Roháč később azt állította, hogy azután döntött a megadás mellett, hogy Kováč egészségi állapota az autóban a hiányzó gyógyszerek miatt romlani kezdett.
Jaroslav Toman, a későbbi szlovák munkaügyi miniszter, Viera Tomanová férje, aki akkoriban magas rangú rendőrtisztként dolgozott Pozsonyban, egyike volt a bevetésen részt vevő rendőröknek, és Roháč lövése állítólag csak hajszál híján kerülte el őt. Toman tanúvallomása szolgált alapul Roháč gyilkossági szándékkal való megvádolásához, amit Roháč tagadott. Toman tettéért a Csehszlovák Szocialista Köztársaság határainak védelméért kitüntetést kapott. Annak ellenére, hogy az egész esetet államtitokká nyilvánították, Toman azonnal elmondta a feleségének. A történetet a TV JOJ 2008-ban hozta nyilvánosságra. Tomanová egy interjú során kijelentette, hogy férje élete végéig félt Roháčtól, és hogy akkoriban az egész családját fenyegették.
Jozef Roháčot terrorizmusért 15 évre ítélték, büntetését Illaván kezdte. Ő lett az egyetlen ember a kommunizmus alatt, aki valaha is megszökött az illavai börtönből, ami később tiszteletet szerzett neki a többi rab között. Végül újra elfogták, és az eredeti büntetésen felül további négy év börtönbüntetést szabtak ki rá. Az ezt követő börtönbüntetése alatt kezdett el verseket írni. Állítása szerint a lipótvári börtönben rendszeresen verték.
1990-es évek
Szlovákiában
A lipótvári börtönlázadás Jozef Roháč az 1990-es lipótvári börtönlázadás egyik szervezője volt, és azon kevés rabok egyike, akik közvetlenül tárgyaltak az akkori szövetségi belügyminiszterrel, Ján Langošsal. Jozef Roháč, aki már az Ilava börtönből való sikeres szökése miatt is hírhedt és elismert rab volt, hírnevét egy olyan incidenssel is öregbítette, amikor a börtönőrök brutálisan megverték, miután beszélt néhány rabbal, de ő még azt sem volt hajlandó elárulni, hogy kivel beszélt.
A lipótvári börtönből való szabadulása után Roháč folytatta bűnözői karrierjét. Nem sokkal a szabadulása után segített a testvérének néhány épület privatizálásában kényszerítéssel, amit egy későbbi interjúban be is vallott.
Az évek során Roháč a szlovák alvilágban a robbanószerkezetek szakértőjeként vált ismertté. A tervezés, az előkészítés, a végrehajtás és a bizonyítékok eltüntetése terén professzionalizmusáról szerzett hírnevet, és arról volt ismert, hogy 100%-os sikerességi arányt ért el (bár legalább egy olyan eset nyilvánosságra került, amikor az egyik robbanószerkezete leesett az autóról, és a célszemély így életben maradt).
Róbert Remiáš meggyilkolása Róbert Remiáš egykori rendőrtiszt volt az a személy, akin keresztül Fegyveres Oszkár kommunikált az 1990-es évek Szlovákiájának egyik kulcsfontosságú politikai perében. Fegyveres volt titkos ügynök volt, aki tanúvallomást tett a szlovák köztársasági elnök fiának, ifjabb Michal Kováčnak Ausztriába történő elrablása ügyében. Fegyveres leírta Vladimír Mečiar miniszterelnök és Ivan Lexa, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatójának részvételét ebben a bűncselekményben. Fegyveres 1996-ban már bujkált, és csak közeli barátján, Róbert Remiášon keresztül kommunikált.
A Szlovák Információs Szolgálat igazgatóhelyettese, Jaroslav Svěchota adta a megbízást Remiáš meggyilkolására a pozsonyi maffia akkori főnökének, Miroslav Sýkorának. Svěchota személyesen ismerte Sýkorát, a két férfi rendszeresen találkozott. Az eredeti per szerint Sýkora a merényletet Jozef Roháčra és Imrich Oláhra bízta. A nyomozók akkori vezetője szerint két másik ismeretlen férfi segítette őket, egyikük a Szlovák Információs Szolgálat munkatársa volt. Roháč robbanószerkezetet helyezett Remiáš autója alá, a hátsó tengelyhez rögzítve azt. Az autó 1996. április 29-én robbant fel a pozsonyi Karlova Vesben, a Karloveská utcában. A robbanás nem végzett Remiášsal azonnal, amint azt a tüdejében talált füstgázok és a szemtanúk beszámolói szerint hallott sikolyok bizonyítják, de nem sokkal később meghalt.
A pozsonyi regionális ügyészség a nyomozónak engedelmeskedve 2006-ban ejtette a vádakat Jozef Roháč és Imrich Oláh ellen Róbert Remiáš meggyilkolásával kapcsolatban.
Holub Róbert és Štefan Fabián meggyilkolása Holub Róbert egy fiatal kassai maffiafőnök volt, akinek kapcsolatai voltak a Szlovák Információs Szolgálatban. Az egész kelet-szlovákiai régióban tevékenykedett. Általánosan elterjedt vélekedés szerint a szlovákiai főnökök főnökét, Mikuláš Černákot kereste meg néhány régiós társa, akik el akarták foglalni Holub jövedelmező üzleteit, és fizettek a meggyilkolásáért. Černák azt tervezte, hogy Holub helyére az alvezérét, Karol Kolárikot ülteti, akit lojálisabbnak tartott. Az első merényletkísérlet Holub ellen 1997 tavaszán kudarcba fulladt, miután Černák fegyveres csatlósainak egy csoportját elkapta a rendőrség. A kudarcot követően két bérgyilkost béreltek fel, akik rendőrnek adták ki magukat, hogy kicsalják Holubot a házából és meggyilkolják. Útban Holub lakása felé a két bérgyilkos észrevett egy autót, amelyről azt hitték, hogy követi őket, és úgy döntöttek, hogy megszakítják az akciót. A harmadik merényletet 1997. szeptember 22-én hajtotta végre Roháč. Egy Alojz Kromka által vezetett motorkerékpáron, amely egy kassai benzinkútnál közelítette meg Holubot, ő volt a motoros utasa. Roháč elővette Škorpion géppisztolyát, célba vette Holubot, de a fegyver beragadt. Elmenekültek, de Holub felismerte Kromkát, mert a motorozás iránti szenvedélyük közös volt, és korábban időnként együtt motoroztak. A bandája nem találta meg, ezért elrabolták a testvérét, Jánt, és megkínozták. Ján nem tudott a bátyja hollétéről, és nem vett részt semmilyen illegális tevékenységében. A sikertelen kihallgatás után Holub társa, Štefan Fabián agyonlőtte Jánt.
Černák egyre türelmetlenebb lett, és úgy döntött, csapdát állít. Meghívta Holubot Pozsonyba, azt állítva, hogy megadja neki Alojz Kromka hollétét. Holub 1997. szeptember 24-én érkezett meg a Hotel Danube-ba, és este bement a szálloda bárjába, hogy találkozzon Černákkal. Egy asztalnál ült Černákkal és Fabiánnal. Holub testőrei egy kivételével mind kint maradtak a kocsijukban, és az egyetlen embert, aki Holubbal és Fabiánnal együtt belépett a bárba, Černák emberei csendben félrevezették. Néhány perccel később álarcos Roháč belépett a bárba, és egy félautomata pisztolyból lövöldözni kezdett Holubra és Fabiánra. Fabián a helyszínen holtan esett össze, Holub azonban annak ellenére életben maradt, hogy négyszer eltalálták. Roháč és a helyszínen jelen lévő Černák bandatagok az egyik virágcserépbe dobták a fegyvereiket a szálloda előtt és elmenekültek. Holubot a kramárei kórházba szállították, ahol az orvosok megmentették az életét. Október 5-én az álarcos Roháč egy létra segítségével felmászott a kórház tetejére. Ezután közelebb sétált Holub szobájához, és az ablakon keresztül lövöldözni kezdett rá. Holub meghalt, miután 4 fejlövést kapott. Černák később beismerte, hogy ő szervezte a gyilkosságot.
Eduard Dinič meggyilkolása 1997. február 6-án a pozsonyi Holliday Inn szálloda előtt merénylők egy csoportja megölte Miroslav Sýkorát, a helyi maffia főnökét. A testvérek, Eduard és Róbert Dinič arra számítottak, hogy Sýkora csoportja hamarosan felbomlik, és a helyét ők akarták átvenni Pozsony vezető bűnözői csoportjaként. Ők leginkább a zsarolással kapcsolatos üzleteikről és a Vladimír Mečiar miniszterelnök alatti szlovákiai privatizációban való részvételükről voltak ismertek, de Sýkora elismert segítője, Róbert Lališ azonnal a csoport új főnökévé lépett elő. Lališ tisztában volt azzal, hogy versenytársaik megpróbálják majd kihasználni Sýkora halálát, és demonstrálni akarta eltökéltségét, hogy csoportja továbbra is domináns maradjon. A Dinič testvérek azonnal a fő célpontjává váltak, és Lališ utasította Roháčot, hogy végezze el a gyilkosságaikat.
1998. május 9-én este 8 óra előtt néhány perccel egy 10 kilogramm TNT-nek megfelelő erejű robbanás végzett Eduard Diničcsel a pozsonyi Zlaté piesky közelében. Dinič tisztában volt azzal, hogy élete veszélyben van, és már készülődött arra, hogy bujkálni fog, és ezen a napon még utoljára teniszezni akart, mielőtt elhagyja az országot. Roháč a robbanóanyagot a teniszpályához vezető keskeny járda betonlapjai alatt helyezte el, ahol Dinič köztudottan át szokott kelni. A robbanószerkezetet távvezérléssel abban a pillanatban robbantották fel, amikor Dinič rálépett. A rendőrség 150 méteres körzetből emberi szövetdarabokat gyűjtött össze, a robbanás több méter mély lyukat ütött.
A szlovák rendőrség pirotechnikusa, Miroslav Gona szerint, aki a helyszín megtekintése után azon a véleményen volt, hogy a gyilkos a közelben lehetett, olyan helyen, ahonnan jól láthatta a helyszínt. A robbanószerkezetet valószínűleg távirányítóval, garázskapuk távirányítójával vagy mobiltelefon segítségével robbantották fel, de ezek akkoriban még nem voltak elterjedtek Szlovákiában. Gona szerint a szerkezet legalább 1 méterrel a járda alatt volt, ami nagyszabású építkezésekre utal ezen a helyen. Úgy tűnik, senki sem vette észre az előkészületet.