A Kitty Genovese-gyilkosság 1964. március 13-án a kora reggeli órákban történt melynek során Catherine Susan "Kitty" Genovesét, a 28 éves csaposnőt leszúrták a lakóháza előtt, a New York-i Kew Gardens negyedben, Queensben. Két héttel a gyilkosság után a The New York Times közzétett egy cikket, amelyben azt állította, hogy 38 szemtanú látta vagy hallotta a támadást, de egyikük sem hívta a rendőrséget vagy ment a lány a segítségére. Az incidens nyomán vizsgálatokat indítottak az úgynevezett "járókelő-effektus" vagy "Genovese-szindróma" körül, és a gyilkosság a következő négy évtizedben az amerikai pszichológiai tankönyvek egyik fő témája lett. A kutatók azonban azóta jelentős pontatlanságot tártak fel a New York Times cikkében. A rendőrségi kihallgatásokból kiderült, hogy néhány szemtanú mégis megpróbálta felhívni a rendőrséget. Egy konkurens hírügynökség riporterei 1964-ben felfedezték, hogy a Times cikke nem felel meg a tényeknek, de akkoriban nem voltak hajlandóak kérdőre vonni a Times szerkesztőjét, Abe Rosenthalt. 2007-ben az American Psychologist cikke nem talált bizonyítékot a 38 szemtanú létezésére, sem arra, hogy a szemtanúk észlelték a gyilkosságot, sem arra, hogy nem tettek semmit." 2016-ban a Times "hibásnak" nevezte saját tudósítását, mondván, hogy az eredeti cikk "...durván eltúlozta a szemtanúk számát és azt, amit ők tapasztaltak." A 29 éves manhattani Winston Moseley-t hat nappal a gyilkosság után egy betörés során tartóztatták le. Az őrizetben bevallotta Genovese megölését. A tárgyaláson Moseley-t bűnösnek találták gyilkosságban, és halálra ítélték, azonban ezt az ítéletet később életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Moseley 2016. március 28-án, 81 éves korában, 52 év letöltése után a börtönben halt meg.
Kitty Genovese
Catherine Susan "Kitty" Genovese (1935. július 7. – 1964. március 13.) a New York-i Brooklynban született, Rachel és Vincent Andronelle Genovese olasz-amerikai szülők öt gyermeke közül a legidősebbként. Katolikusként nevelkedett, és a St. John's Place 29-ben, Park Slope-ban, egy nyugat-brooklyni negyedben élt, ahol főként olasz és ír származású családok laktak. Tizenéves korában Genovese a Prospect Heights High Schoolba járt, ahol a visszaemlékezések szerint "korát meghaladóan magabiztos" és "vidám természetű" volt. 1954-ben, miután édesanyja szemtanúja volt egy gyilkosságnak, Genovese családja a connecticuti New Canaanba költözött, míg Genovese, aki nemrég érettségizett, Brooklynban maradt a nagyszüleivel, hogy felkészüljön a közelgő házasságára. Még abban az évben a pár összeházasodott, de 1954 vége felé a házasságot érvénytelenítették. Miután beköltözött egy brooklyni lakásba, irodai munkakörben dolgozott, amit nem talált vonzónak. Az 1950-es évek végére azonban elfogadott egy pultos állást. 1961 augusztusában rövid időre letartóztatták bukmékereskedésért, mivel fogadásokat kötött a bár vendégeivel lóversenyekre. Őt és barátját, Dee Guarnierit fejenként 50 dollárra büntették meg, ő pedig elvesztette az állását. Genovese újabb pultos állást vállalt a Queens-i Hollisban, a Jamaica Avenue és a 193. utca sarkán lévő Ev's Eleventh Hour Barban, és hamarosan a bár vezetője lett a távollévő tulajdonos nevében. A dupla műszakos munkával pénzt takarított meg, amit egy olasz étterem megnyitására szánt. A Kew Gardensben, az Austin Street 82-70. szám alatt lévő lakásán Mary Ann Zielonkóval osztozott, akivel 1963-ban leszbikus kapcsolatot kezdett.
A támadás 1964. március 13-án hajnali fél három körül Genovese elhagyta a bárt, ahol dolgozott, és piros Fiatjával hazafelé indult. Miközben a Hoover Avenue-n egy közlekedési lámpa zöld jelzésére várt, észrevette őt Winston Moseley, aki a parkoló Chevrolet Corvairjában üldögélt. Genovese hajnali 3:15 körül ért haza, és leparkolt a Kew Gardens Long Island Rail Road vasútállomás parkolójában, körülbelül 30 méterre a lakása ajtajától, az épület hátsó részén lévő sikátorban. Miközben a nő a lakótelep felé tartott, Moseley, aki követte őt hazáig, kiszállt a járművéből, amelyet az Austin Street egyik sarki buszmegállójában parkolt le. Egy vadászkéssel a kezében elindult Genovese felé. Genovese az épület bejárata felé futott, Moseley pedig utána eredt, megelőzte, és kétszer hátba szúrta. Genovese azt kiabálta: "Istenem, megszúrt! Segítség!" Több szomszéd is hallotta a kiáltását, de csak néhányan ismerték fel a hangot segélykiáltásnak. Amikor Robert Mozer, az egyik szomszéd azt kiáltotta a támadónak: "Hagyd békén azt a lányt!" Moseley elfutott, Genovese pedig lassan az épület hátsó bejárata felé vette az irányt, súlyosan megsérülve és a szemtanúk látókörén kívül. A szemtanúk látták, amint Moseley beszállt az autójába és elhajtott, majd tíz perccel később visszatért. Az arcát széles karimájú kalappal eltakarva, módszeresen átkutatta a parkolót, a vasútállomást és az egyik lakótelepet, végül megtalálta Genovese-t, aki ekkor már alig volt tudatánál, és az épület hátsó részének egyik folyosóján feküdt, ahol egy bezárt ajtó miatt nem tudott bemenni az épületbe. Az utcán és azok előtt, akik esetleg hallhatták vagy láthatták az első támadás nyomait, Moseley többször is megszúrta Genovese-t, mielőtt megerőszakolta, majd ellopta tőle 49 dollárját, ezután ismét elmenekült. A két támadás hossza nem több mint fél óra lehetett, és a Genovese kezén lévő késszúrások arra utaltak, hogy megpróbált védekezni. Egy szomszéd és közeli barát, Sophia Farrar nem sokkal a második támadás után megtalálta Genovese-t, és karjában tartotta, amíg a mentő megérkezett. A rendőrséghez érkező legkorábbi hívásokról szóló feljegyzések nem világosak, és nem is kaptak kiemelt figyelmet; az eset négy évvel azelőtt történt, hogy New York City bevezette volna a 911-es segélyhívó rendszert. Egy szemtanú szerint az apja az első támadás után hívta a rendőrséget, és jelentette, hogy egy nőt "összevertek, de felállt és tántorog." Néhány perccel az utolsó támadás után egy másik szemtanú, Karl Ross azzal vesztegette az időt, hogy felhívja barátait és tanácsot kérjen, hogy mit tegyen, mielőtt végül hívta a rendőrséget.Pelonero; https://nypost.com/2014/02/16/book-reveals-real-story-behind-the-kitty-genovese-murder/ 4:15-kor Genovese-t egy mentő vitte el, és a kórházba szállítás során belehalt a sérülésekbe. 1964. március 16-án temették el a Connecticut állambeli New Canaanban, a Lakeview temetőben.
Rendőrségi nyomozás Genovese barátnőjét, Mary Ann Zielonkót a gyilkosságot követő reggel 7:00 órakor Mitchell Sang nyomozó hallgatta ki. Ezt követően hat órán keresztül hallgatta ki két gyilkossági nyomozó is, John Carroll és Jerry Burns, akik a Genovese-hez fűződő kapcsolatáról kérdezték. Erre összpontosított a rendőrség akkor is, amikor a pár szomszédjait kérdezték ki. Kezdetben Zielonkót gyanúsították a gyilkossággal. 1964. március 19-én, hat nappal a késelés után Moseley-t letartóztatták rablás gyanújával Ozone Parkban, miután egy televíziót találtak a kocsija csomagtartójában. Moseley autóját azután kutatták át, hogy egy helyi férfi, Raoul Cleary gyanút fogott, amikor látta, hogy Moseley kiviszi a televíziót a szomszéd házból. Cleary megkérdezte Moseley-t, aki azt állította, hogy költöztető munkás. Miután azonban egy másik szomszéddal, Jack Brownnal beszélt, aki biztos volt abban, hogy a háztulajdonosok nem költöznek, Cleary kihívta a rendőrséget. Brown mozgásképtelenné tette Moseley autóját, hogy a rendőrség kiérkezése előtt ne tudjon elmenekülni. Egy nyomozó emlékezett arra, hogy a Genovese-gyilkosság néhány szemtanúja egy Moseleyéhez hasonló fehér autóról számolt be, és tájékoztatta Carroll és Sang nyomozókat. A kihallgatás során Moseley beismerte Genovese és két másik nő – Annie Mae Johnson, akit néhány héttel korábban lelőttek és felgyújtottak a South Ozone Park-i lakásában; valamint a 15 éves Barbara Kralik, akit előző júliusban öltek meg, szülei Springfield Gardens-i otthonában – meggyilkolását.
Winston Moseley
Winston Moseley 29 éves volt, amikor meggyilkolta Genovese-t. A queensi Ozone Parkból származott, és a Remington Randnél dolgozott táblázatkezelőként, az akkoriban a digitális számítógépekhez adattárolásra használt lyukkártyákat készítette elő. Nős volt, három gyermeket nevelt és büntetlen előéletű volt. Az őrizetben bevallotta Genovese megölését, részletesen leírta a támadást, és alátámasztotta a helyszínen talált tárgyi bizonyítékokat. Azt mondta, hogy a támadás indítéka egyszerűen az volt, hogy "megöljön egy nőt", és azt mondta, hogy inkább nőket ölt, mert "könnyebb volt, és nem ellenkeztek". Azt is állította, hogy azon az éjszakán hajnali 2 óra körül kelt fel, otthon hagyta a feleségét, és Queensen keresztül autózott, hogy áldozatot találjon. Amikor meglátta a hazafelé tartó Genovese-t, követte őt a parkolóba, mielőtt megölte. Azt is bevallotta, hogy megölt és megerőszakolt két másik nőt is, valamint 30-40 betörést követett el. Az ezt követő pszichiátriai vizsgálatok kimutatták, hogy nekrofil hajlamai voltak.
A tárgyalás Moseley-t megvádolták Genovese meggyilkolásával, de a másik két gyilkosság miatt, amelyeket beismert, nem emeltek vádat ellene. A rendőrség számára bonyolító tényező volt, hogy egy másik férfi, Alvin Mitchell szintén beismerte Barbara Kralik meggyilkolását. Moseley tárgyalása 1964. június 8-án kezdődött, és J. Irwin Shapiro bíró vezette. Moseley eredetileg ártatlannak vallotta magát, de az ügyvédje később beszámíthatatlanságra hivatkozott a védőbeszédében. Vallomása során Moseley elmondta a Genovese meggyilkolásának éjszakáján történteket, a két másik gyilkossággal együtt, amelyeket beismert, valamint számos más betörést és nemi erőszakot. Az esküdtszék hét órán át tanácskozott, mielőtt június 11-én este fél 11 körül bűnösnek mondta ki. Június 15-én Moseley-t halálra ítélték Genovese meggyilkolásáért. Amikor az esküdtszék vezetője felolvasta az ítéletet, Moseley nem mutatott érzelmeket, miközben néhány néző tapsolt és éljenzett az ítélet hallatán. Shapiro hozzátette: "Nem hiszek a halálbüntetésben, de amikor egy ilyen szörnyeteget látok, nem haboznék magam is meghúzni a kart." Június 23-án Moseley megjelent a védelem tanújaként Alvin Mitchell tárgyalásán, akit Barbara Kralik meggyilkolásáért vádoltak. Miután mentességet kapott a vád alól, azt vallotta, hogy ő ölte meg Kralikot. A tárgyaláson az esküdtszék nem hozott döntést, de Mitchellt egy második tárgyaláson elítélték. 1967. június 1-jén a New York-i Fellebbviteli Bíróság megállapította, hogy Moseley-nek az ítélethirdetéskor azzal kellett volna érvelnie, hogy orvosilag beszámíthatatlan volt, amikor az eljáró bíróság azt állapította meg, hogy jogilag beszámítható volt, és az ítéletet életfogytiglani szabadságvesztésre enyhítették.
Börtönbüntetése és halála 1968. március 18-án Moseley megszökött a börtönből, miközben visszaszállították a New York állambeli Buffalóban lévő Meyer Memorial Kórházból, ahol kisebb műtéten esett át egy saját maga által okozott sérülés miatt. Megütötte a szállító fegyőrt, majd ellopta a fegyverét, és egy közeli üres hétvégi házba menekült, amely egy Grand Island-i házaspár, Mr. és Mrs. Matthew Kulaga tulajdona volt, ahol három napig rejtőzködött. Március 21-én Kulagáék elmentek ellenőrizni a házat, ahol szembetalálkoztak Moseleyvel, aki több mint egy órán keresztül túszként tartotta őket fogva, Matthew-t megkötözte és betömte a száját, Kulaga asszonyt pedig megerőszakolta. Ezután elvitte a házaspár autóját és elmenekült. Moseley Grand Islandre utazott, ahol március 22-én betört egy másik házba, és két órán át túszként tartott fogva egy nőt és lányát, mielőtt sértetlenül elengedte őket. Nem sokkal később feladta magát a rendőrségnek, ahol fogolyszökéssel és emberrablással vádolták meg, amiben bűnösnek vallotta magát. Moseley két további 15 éves börtönbüntetést kapott, amelyek az életfogytiglani börtönbüntetésével egyidejűleg kellett letöltenie.