A Parribacus a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, az Achelata alrendágába, azon belül a Scyllaridae családjába tartozó nem.
Rendszerezésuk A nemet James Dwight Dana írta le 1852-ben, jelenleg az alábbi fajok tartoznak ide:
Parribacus antarcticus Lund, 1793 Parribacus caledonicus Holthuis, 1960 Parribacus holthuisi Forest, 1954 Parribacus japonicus Holthuis, 1960 Parribacus perlatus Holthuis, 1967 Parribacus scarlatinus Holthuis, 1960
Előfordulásük Két leggyakoribb faj a Parribacus atlanticum és a Parribacus japonicus, amelyek nagyon elterjedtek a föld minden sós vizében. Megtalálhatóak az Indonéz sziget partjainál, az atlanti-óceáni szigetek környékén, A Mexikói öbölben, Kanada és Florida állam partjainál, Dél-Amerika északi partjainál, Afrika keleti partjainál, India partjainál, Japán déli partjainál és Madagaszkár majdnem teljes partszakaszán nagy számban.
Megjelenésük Általában 15-20 cm hosszúak, 5-8 cm szélesek, a Scyllaridae családra jellemző nagy, lapos első csápokkal rendelkeznek, melyek sokszor fűrészeltek vagy sertések. Jó rejtőszínekkel szoktak rendelkezni. Ollóik nincsenek.
Életmódjuk Kedvelik a homokos aljú sziklás partokat, ilyen területeken élnek 20 méter mélységig. Sziklarepedések vagy kisebb üregek tetején csoportosan pihennek napközben, éjjel vadásznak kisebb puhatestűekre, kisebb rákokra vagy esetleg bármi másra, ami náluk kisebb, lassabb és hús. Elég lassúak, ezért szinte bármi húst megesznek, amit csak érnek.
Jegyzetek
Kategória:Achelata Kategória:Ráknemek