A Berlin a Norddeutscher Lloyd (NDL) hajótársaság egyik utasszállítóhajója volt, mely 1909 és 1914 között a New York–Nápoly–Genova útvonalon teljesített szolgálatot. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatba állították és aknarakó segédcirkálóvá alakították át. 1914 októberében Írországtól északra aknazárt telepített, amin két kereskedelmi hajó és egy modern brit csatahajó, az Audacious elsüllyedt. Az aknatelepítést követően a Jeges-tengeren és a Norvég-tengeren folytatott kereskedelmi háborúja nem járt sikerrel, ami után üzemanyaghiány miatt a norvégiai Trondheimben kikötve internáltatta magát.
Az aknatelepítési műveleteit a – téves – brit feltételezések szerint egy semleges zászló alatt haladó polgári hajóval hajtották végre a németek, és az esetet helytelenül interpretálva felhasználták az Északi-tenger 1914. november 2-ai háborús övezetté nyilvánításának megindoklásához.
A háború után a hajót Nagy-Britannia kapta meg háborús jóvátétel címén és Arabic névvel a White Star Line hajótársasághoz került. A hajót pályafutásának vége felé ideiglenesen a belga Red Star Line is üzemeltette egy rövid ideig ugyanezen a néven. 1930 decembere után bontották le Genovában.
Az NDL óceánjárójaként A Berlint 1909-ben az AG Weser brémai hajógyárában építették meg a Norddeutscher Lloyd részére. A hajó két kéménnyel és két árbóccal rendelkezett, szolgálati sebessége volt. Az első osztályon 266, a másodosztályon 246, a harmadosztályon 2700 utasnak volt hely a fedélzetén. Az elkészült hajótestét 1908. november 7-én bocsátották vízre, majd ezt követően 1909. április 2-án fejezték be az építését.
Az első útjára 1909. május 1-én indult el Bremerhavenből New Yorkba, ahonnan két héttel később, május 15-én a Földközi-tenger felé vette az útját Nápolyba és Genovába tartva. A két eredetileg kelet-ázsiai forgalomba szánt óceánjáróval, a König Alberttel és a Prinzess Irenével, valamint a Barbarossa-osztály más egységeivel együtt 1909 és 1914 között az Egyesült Államok és a Földközi-tenger közötti útvonalat járta. 1914. május 14-én utolsó alkalommal hajózott ki Genovából az NDL hajójaként és Nápoly érintésével érkezett New Yorkba, majd innen május 14-én továbbindulva június 4-én érkezett haza Bremerhavenbe. 1914. július 18-án teljesítette az utolsó útját az NDL számára.
Háborús alkalmazása
Az első világháború kitörése után 1914. szeptember 18-án a Berlint lefoglalta a Császári Haditengerészet és Hilfskreuzer C megjelöléssel átépítették segédcirkálóvá. A tüzérsége hat 10,5 cm-es és négy 3,7 cm-es űrméretű lövegből állt, felszerelték továbbá aknatelepítéshez szükséges sínekkel. A fedélzetén szénraktáraihoz 24 lyukat vágtak, hogy ezzel is megkönnyítsék számára a nyílt tengeren való szénvételezést. Parancsnoka Hans Pfundheller sorhajókapitány lett, aki korábban a Danzig könnyűcirkálón szolgált parancsnoki beosztásban.
Aknatelepítő hadművelet A segédcirkáló 1914. szeptember 21-én futott ki Bremerhavenből első bevetésére, melynek során a Glasgow-ba vezető hajóútvonalat kellett elaknásítania, majd utána kereskedelmi háborút kellett folytatnia. Pfundheller a brit blokádon való áttörést lehetetlenné tevő holdfényes éjszakák miatt már szeptember 22-én visszafordulni kényszerült.
Második alkalommal 1914. október 16-án indult útnak Wilhelmshavenből 200 aknával a fedélzetén. Ezúttal az Allan Line hajótársaság Calgarian utasszállítójának álcázva és ugyanazokkal az utasításokkal futott ki,Naval Staff Monographs Vol. XI (NSM) 125. o. mint szeptemberben: a skóciai Clyde folyótorkolatát kellett elaknásítania és ezt követően Izland és Arhangelszk között portyázva kellett kereskedelmi hajókra vadásznia.A szeptember 22-én kelt parancs aknatelepítésre vonatkozó része szerint: „A Glasgow-ba vivő útvonal elaknásítandó a Cumbrae-szigetektől délre nagyjából Garroch Head és Fairland Head között. Amennyiben ez nem kivitelezhető teljes kiterjedésében, úgy meg kell próbálkozni a fő közlekedési útvonal Garroch Head–Cumbrae-világítótorony közötti vagy attól délre eső részének elaknásításával. Amennyiben a Cumbrae-szigetektől délre nem lehetséges az aknatelepítés, úgy meg kell próbálni a Firth of Clyde Pladda és Turnberry Pt. közötti részének elaknásításával.” – Groos 232. o. A Berlin északnak kifutva a Shetland-Bergen vonal elérése után nyugatnak fordult, és a Shetland-Izland vonalhoz érve október 19-én este kijutott az Atlanti-óceánra. Az Északi-tengeren a német tengeralattjárók tevékenysége miatt a britek ekkoriban kivonták a hadihajóik nagy részét a blokádból, így kedvező volt az időpontválasztás, de Shetlandtól északra már rendesen cirkáltak a hajóik, így itt a németek nagy szerencsével jutottak át az óceánra.NSM 126. o. Másnap a nyugati hosszúság 20. fokához érve 16:00-kor déli irányra állt, hogy Írország felé vegye az irányt az esős időjárás védelmében. Október 21-én alábbhagyott a szél és időnként kitisztult az idő. Október 22-én 13:00 körül került a Tory sziget magasságába, ahol keletnek kanyarodva az ír partok felé haladt tovább. 16:00-kor, 300 tmf-re nyugatra a szigettől ért arra a pontra, ahonnan az Ír-tengerre vivő irányra kellett állnia.
Minél közelebb ért a segédcirkáló az ír partokhoz, annál erősebben fogta a környéken lévő brit hadihajók rádióforgalmának jeleit. A Berlin két hajóraj rádiójeleit vélte fogni, az egyik helyzetét a Hebridáktól nyugatra tette, a másikét az Északi-csatornába. Az előbbi a Fannan-szigettől nyugatra járőröző 2. cirkálóraj volt, míg az utóbbi az Albemarle és Exmouth csatahajók voltak, melyek Stanton Banks homokpad előtt járőröztek.A német hivatalos történetírás úgy vélte, hogy általa észlelt rádiójelek az épp ekkor a nyugat-skóciai Loch na Keal öbölből északi irányba kifutó 1. csatacirkálórajtól és az északi irányból az ír Lough Swilly öbölbe befutó 1. és 4. csatahajórajtól származhattak. Ezek a feltevések tévesek voltak. Ezen kívül az Isis cirkáló a Tory szigettől nyugatra járőrözött, de ez az egység sem került 30 tmf-nél közelebb a Berlinhez.
Pfundheller így azt tapasztalhatta, hogy a parancsaiban felvázoltakkal szemben az Északi-csatornát erős járőrözéssel védik.NSM 127. o. Ilyen körülmények között szinte lehetetlennek ítélte a feladatának szó szerinti végrehajtását, de ennek ellenére október 22-én délután teljes sebességével, 17 csomóval indult meg az ír partok irányába. A világítótornyok azonban el voltak sötétítve és a Berlin emiatt 23:00 után kis híján zátonyra futott, amit csak hirtelen (45°-os) kanyarodással tudott elkerülni, mikor a jobbján szerencséjére felvillant az egyik világítótorony és ebből rájöttek, hogy túl közel kerültek már a partokhoz. A délkeleti irányról így északkeletire állva éjfél körül a Tory-szigethez értek, de ez a sziget is el volt sötétítve.
Pfundheller úgy döntött, hogy végleg feladja az Északi-csatornába való behatolás tervét a navigációs nehézségek miatt, és minél előbb telepíti az aknákat. A Tory-szigettől északra lévő vizek ehhez megfelelőnek tűntek számára, mivel a Glasgow-ba vezető fő útvonal is áthaladt itt. 23:35-kor (00:35 KEI) láttak hozzá az aknák telepítésének és 00:10-re (01:10 KEI) létrehozták az aknazárt, melyben minden akna hatástalanítószerkezettel volt ellátva, hogy amennyiben a rögzítéséből kiszabadult volna valamelyik, úgy elsodródva ne okozhasson kárt a célterületen kívül. A zár () hosszúságú volt és az egymástól közel 100 méterre lévő aknák két méter mélységre voltak beállítva. Ezeket előbb kelet-északkeleti irányban telepítették, majd a másik részüket északkeleti irányba, hogy ezzel is megnehezítsék a felszedésüket.Groos 233. o.Az aknák elhelyezése inkább tűnik északkeleti, majd északi irányúnak a szerző (Groos) által ehhez kapcsolódóan mellékelt 12. vázlat alapján.; Az NSM megjegyzése szerint a német aknazár helyzetét német részről eltérően adták meg a háború után, mint ahogy azt Pfundheller tette.
A brit flotta nagy része az aknatelepítés helyszínétől mindössze 30 tengeri mérföldre délre, a Lough Swilly öbölben horgonyzott, de a Berlin ennek ellenére zavartalanul tevékenykedhetett, mivel a biztosító rombolók csak az öblön belül járőröztek. Hajnalban esőfüggöny leplezte a Berlin visszavonulását az Izland és Grönland közötti vizekre. Távozáskor épp a délnek hajózó két régi csatahajó felé tartott merőlegesen, de mikor már csak 15 tmf volt a távolság, a két egymástól 10 tmf távolságot tartó csatahajó 180 fokkal megfordult a járőrvonalon és eltávolodtak a segédcirkálótól.
Elsőként október 26-án 14:15-kor a Manchesterből Québecbe tartó Manchester Commerce postahajó () ütközött itt aknának. Az akna leszakította a hajó orrát, ami után az hét perc alatt elmerült. Elsüllyedésekor 14 fő veszítette életét.WRACKS WEBSITE - MANCHESTER COMMERCE CARGO - FRACHTSCHIFF 1899-1914 (wrecksite.eu) Az éjszaka folyamán egy Cardiff nevű halászhajó is elsüllyedt az aknazáron. A kies vidéken a partmenti riasztólánc nem volt még megfelelően kiépítve, ezért az információ a Manchester Commerce elsüllyedéséről csak jelentős késéssel jutott el a brit flotta parancsnokához, John Jellicoe-hoz, aki már nem tudta időben kiadni a riasztást a veszély miatt. Az Audacious aknára futása bélyegkép|jobbra|300px|A süllyedőben lévő Audacious az Olympic óceánjáróról fényképezve Azon az éjjel, mikor a Berlin az aknákat telepítette, az északír Lough Swilly öbelben az 1. és a 4. csatahajóraj, a nyugatskóciai Loch na Kealben a 2. csatahajóraj állomásozott és mindegyik rajnál karbantartást végeztek. Loch na Kealből a 2. csatahajóraj október 26-án 17:00 körül futott ki délnyugatnak, hogy a Tory-szigettől 30 tmf-re északra tüzérségi gyakorlaton vegyen részt. A céltárgyak vontatását végző vontatóhajók a Liverpool könnyűcirkáló kíséretében Lough Swilly-ből futottak ki északnak és áthaladtak az aknazáron, de az egymástól mintegy 100 méterre lévő aknák között sértetlenül siklottak át és nem is észlelték őket.
A két csoport 06:50-kor találkozott, majd a gyakorlathoz rendeződve az Ír-sziget legészakibb pontja, a Malin Head felé vették az irányt. A raj gyanútlanul az aknazáron keresztül haladt át és a sorban harmadikként haladó Audacious (super-dreadnought) csatahajó egy kisebb kanyarodó manőver közben a bal oldalán aknatalálatot szenvedett el 08:50-kor, egy mérföldnyire attól a helytől, ahol előző nap a Manchester Commerce is aknára futott.NSM 131. o.Groos 234. o. Lásd: Német vázlat (Karte 12).
A csatahajót többször megpróbálták vontába venni, de annak tatja lassan de biztosan a víz alá került. A vontatással megpróbálkozott a teljes utaskapacitással épp erre járó Olympic óceánjáró (a Titanic egyik testvérhajója) is. Az utasszállító szerencsésen elkerülte az aknákat – brit észrevétel szerint megelőzve ezzel egy lehetséges nagy diplomáciai incidenst is.Hawkins 64. o. Az óceánjáró vette a fedélzetére a csatahajó legénységét is. Az Audacious végül 12 órán át tartó küzdelem után este 22:00 körül – egy lőszerraktár-robbanás kíséretében – elsüllyedt.