A örökségvédelem alatt álló terület Dél-Korea Dél- tartományában, megyében, mely mintegy száz (918–1392) korabeli égetőkemencét foglal magába. Ezen felül több tucat hasonló fazekasműhely van szétszórva a környéken. A terület 1994-ben óta szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján.
Jellemzői
megye falvaiban, a tengerparton elszórva számos kori fazekasműhely található, ahol hajdanán agyagedényeket és szeladon tárgyakat készítettek. Sok található belőlük a területen keresztülvágó patak mentén. Ideális helyszín volt ez a fazekasság műveléséhez, a környék hegyei gazdagok kaolinitban és szilícium-dioxidban, és a szükséges mennyiségű faanyag is megtermett itt. A tengerparti elhelyezkedés lehetővé tette a könnyű és gyors szállítmányozást is. Csak faluban több mint 75 égetőkemence található, itt a 10. század elejétől a 11. század közepéig szeladonedényeket gyártottak. Az itt talált töredékek kékes színűek, ami azt jelenti, hogy a fazekasok még nem sajátították el a korra később nagyon jellemző zöld színű szeladon készítési technikáját. Mintegy 37 műhely jó állapotban maradt fenn. A területen kínai égetőkemencékre utaló maradványokat is találtak. faluban 59 műhely található, itt a 11. század vége és a 13. század eleje között dolgoztak a fazekasmesterek. területén 43 ilyen műhely fedezhető fel, többségük erőteljesen leromlott állapotú, mivel a területet később felszántották. Itt a 12. és 13. század közé sorolhatók a leletek, melyek már jellegzetes zöld színű szeladonra utalnak. Néhány műhely talán még a 14. században is működött itt.
Jegyzetek
Kategória:Dél-Korea javasolt világörökségi helyszínei Kategória:Kézművesség