A második szmolenszki csata (1943. augusztus 7. – október 2.) a Vörös Hadsereg által az 1943. évi nyári-őszi hadjárat részeként végrehajtott szovjet stratégiai offenzív hadművelet.
Általános A szmolenszki csata az Alsó-Dnyeper offenzívával (augusztus 13-tól szeptember 22-ig) szinte egy időben zajlott Andrej Ivanovics Jerjomenko tábornok, a Kalinin Front, és Vaszilij Szokolovszkij, a nyugati front parancsnokának vezetése alatt.
A hadműveletek célja az volt, hogy megtisztítsa a német jelenléttől a szmolenszki és a brjanszki régiókat. Szmolenszk az 1941-es első szmolenszki csata óta német megszállás alatt állt. Az erős német védelem ellenére a Vörös Hadsereg számos áttörést hajtott végre, felszabadítva több nagyvárost, köztük Szmolenszket és Roszlavlot.
A művelet eredményeként a Vörös Hadsereg megkezdhette Fehéroroszország felszabadításának tervezését. Az erős német ellenállás miatt meglehetősen szerény és lassú volt az előrehaladás, ezért a hadművelet három szakaszban valósult meg: augusztus 7–20., augusztus 21–szeptember 6. és szeptember 7–október 2.Robert Forczyk, Smolensk 1943: The Red Army's Relentless Advance, Osprey Publishing, Oxford, UK, 2019, Kindle ed.
Bár a szmolenszki hadművelet önmagában is jelentős katonai szerepet játszott, a Dnyeper-csatára gyakorolt hatása is fontos volt. Becslések szerint akár 55 német hadosztályt is lekötöttek a szmolenszki hadművelet során – olyan hadosztályokat, amelyek kritikus fontosságúak lettek volna a szovjet csapatok délen, a Dnyeperen történő átkelésének megakadályozásában.
A hadművelet során a Vörös Hadsereg végleg visszaszorította a német erőket a szmolenszki szárazföldi hídról, amely történelmileg a Moszkva elleni nyugati támadás legfontosabb megközelítési útvonala.
Támadó műveletek A stratégiai műveletek kisebb műveleteket tartalmaztak:
Spas-Demensk offenzív hadművelet (1943. augusztus 7–20.) Dukhovshchina-Demidov offenzív hadművelet (1. szakasz) (1943. augusztus 13–18.) Yelnia-Dorogobuzs offenzív hadművelet(1943. augusztus 28.-szeptember 6.) Dukhovshchina-Demidov offenzív hadművelet (2. szakasz) (1943. szeptember 14.-október 2.) Szmolenszk-Roszlavl offenzív hadművelet (1943. szeptember 15. - október 2.) Brjanszki offenzív hadművelet (1943. augusztus 17-1943. október 3.)
Stratégiai helyzet Az 1943. júliusi kurszki csata végére Németország elvesztette minden reményét, hogy visszaszerezze a kezdeményezést a keleti fronton. A veszteségek jelentősek voltak, és az egész hadsereg kevésbé volt eredményes, mint korábban, mivel sok tapasztalt katonája meghalt az előző két év harcai során, így a német hadsereg csak a szovjet lépésekre tudott reagálni.
Szovjet részről Joszif Sztálin eltökélt szándéka volt a megszállt területek német irányítás alóli felszabadítása, amely lépések első jelentős sikerét 1942 végén érte el az Uranus hadművelet, amely Sztálingrád felszabadításához vezetett.
A Dnyeper-csata célja Ukrajna felszabadítása és a front déli részének nyugat felé tolása volt. A német védelem további gyengítése érdekében azonban ezzel egyidejűleg megindították a szmolenszki hadműveletet, amely a német tartalékokat is északra vonta, gyengítve ezzel a német védelmet a front déli részén.
Mindkét hadművelet ugyanannak a stratégiai offenzív tervnek a része volt, amelynek célja a lehető legtöbb szovjet terület visszaszerzése a német irányítás alól.
Harminc évvel később Alekszandr Vasziljevszkij marsall (a vezérkari főnök 1943-ban) ezt írta visszaemlékezésében: Ez a terv mind a merészség, mind a rá vállalt erők tekintetében óriási volt, több hadművelettel valósult meg: a szmolenszki hadművelet, ...a Donbász Művelet, a balparti ukrajnai művelet.Marshal A.M. Vasilevsky, The matter of my whole life, Moscow, Politizdat, 1973, p. 327.
Földrajz Az offenzíva helyszíne egy enyhén dombos, szakadékokkal borított síkság volt, amely jelentős mocsarakkal és erdőkkel rendelkezik, amelyek korlátozták a katonai mozgást.
feletti magasságot értek el, amely lehetővé tette a tüzérségi védelem javítását. 1943-ban a területet nagyrészt fenyő- és vegyes erdők, sűrű bokrok borították.V.P. Istomin, Smolensk offensive operation, 1943, Moscow, Mil.
Számos folyó is áthaladt a területen, ezek közül a legfontosabbak a Donyec-medence, Nyugat-Dvina, Dnyeper, Deszna, Voloszt és Ugra .
A Dnyeper ezek közül messze a legnagyobb és stratégiailag a legfontosabb. A környező széles, mocsárszerű területek különösen a gépesített csapatok számára bizonyultak nehezen átjárhatónak. Sőt, mint Európa sok déli folyású folyója, a Dnyeper nyugati partja, amelyet a német csapatok tartottak, magasabb és meredekebb volt, mint a keleti. Nagyon kevés híd vagy komp állt rendelkezésre.V.P. Istomin, p. 16
Közlekedési infrastruktúra A szovjet csapatok számára az offenzívát tovább bonyolította a közlekedés hiánya azon a területen, ahol az offenzívát meg kellett szervezni. Az úthálózat nem volt jól kiépítve, a burkolt utak hiányoztak.
Az orosz nyáron meglehetősen gyakori esőzések után a legtöbbjük sárrá változott (a rasputica néven ismert jelenség), ami jelentősen lelassította a gépesített csapatok előrenyomulását, és logisztikai problémákat is eredményezett.
A szovjet csapatok számára az egyetlen nagyobb vasúti tengely a Rzsev- Vjazma- Kirov vonal volt. A Wehrmacht sokkal szélesebb út- és vasúthálózatot irányított, amelynek központja Szmolenszk és Roszlavl volt . Ez a két város fontos logisztikai központ volt, lehetővé téve a német csapatok gyors ellátását és erősítését.
A német csapatok számára messze a legfontosabb vasutak a Szmolenszk- Brjanszk tengely és a Nyevel- Orsa- Mogilev tengely voltak, amelyek összekötötték a német nyugati csapatokat az Orjol körül koncentrálódó csapatokkal.V.P. Istomin, p. 16
A szovjet tervezés részeként a német vasúti kommunikációt megtámadták a partizánok a Concert hadművelet során, amely a második világháború egyik legnagyobb vasúti szabotázsa volt.
Szemben álló erők
Szovjet támadó szektor jobbra|bélyegkép|328x328px|A szmolenszki offenzíva részlete, bemutatva a szovjet arcvonal homorú alakját 1943 júliusában a szovjet arcvonal a keleti front ezen részén homorú volt.
Az arcvonal kiszolgáltatta a Wehrmachtet az északi oldaltámadásoknak, de a kalinini és nyugati fronton végrehajtott fő támadás is meglehetősen nehezen ért el eredményeket.
A nyugati front a hadműveletre a 10. gárdahadtestet, 5. hadsereget, 10. hadsereget, 21. hadsereget, 33. hadsereget, 49. hadsereget, 68. hadsereget, 1. légihadsereg, 2. gárda harckocsihadtestet, 5. gépesített gárdahadtestet, 6. gépesített hadtestet jelölte ki.
A Kalinin Front a hadművelethez a 4. hadsereget, 39. hadsereget, 43. hadsereget, 3. légi hadsereget 31. hadsereget alkalmazta.
Német védelem A front formájából adódóan a Közép Hadseregcsoport jelentős számú hadosztályát a front ezen részén tartották, mert (egészen jogosan) tartottak egy nagyobb offenzívától ebben a szektorban.
Például 1943. július végén egy német személyzeti tájékoztatón ez állt: A fronton... a Közép Hadseregcsoport folyamatosan jelzi a felkészülést egy korlátozott offenzívára (Roszlavl, Szmolenszk, Vitebszk), valamint a Közép Hadseregcsoport mozgásképtelenné tételére. . .V.P. Istomin, p. 12 A csata előtt négy-öt hónapig (és több helyen akár 18 hónapig) többé-kevésbé stabil volt a front, és olyan földrajzi adottságokkal rendelkezett, amelyek az erős védelmi felálláshoz kedveztek.
Így a német erőknek volt idejük kiterjedt, helyenként akár öt-hat védelmi vonalat is kiépíteni mélységben.Marshal N.N. Voronov, On military duty, Moscow, Lib.
Az első (taktikai vagy külső) védelmi zóna magában foglalta az első (fő) és a második védelmi vonalat, összesen amelyet megemelt talajon sikerült elhelyezni. A fő védelmi vonal, mély, három árokkal és tüzelőponttal rendelkezik, amelyeket kiterjedt kommunikációs hálózat kötött össze. A tüzelési pontok sűrűsége elérte a hat-hét kilométert (0,6 mi).
Egyes helyeken, ahol súlyos harckocsitámadásoktól kellett tartani, a harmadik lövészárok valójában egy szilárd páncéltörő árok volt, amelynek meredek nyugati oldala tüzérséget és géppuskákat integrált. A csatatér elülső szélét három szögesdrótsor és egy tömör aknamező védte.V.P. Istomin, p. 12
A második védelmi zóna körülbelül a külső védelmi zóna mögött és a legfontosabb irányokat lefedő lövészárkokkal összekapcsolt lőállásokból állt. Szögesdróttal védték, és néhol aknamezőkkel is védték, ahol súlyos harckocsitámadások voltak várhatók.
A külső és a második védelmi zóna között kis tüzelőhelyeket és helyőrségeket is kialakítottak, hogy lelassítsák a szovjet előrenyomulást, ha a Vörös Hadsereg áttörné a külső védelmi zónát. A második zóna mögött nehézágyúk helyezkedtek el.
Ezenkívül megerősítették a védelmi vonalon található főbb városi központokat (például Jelnya, Dukhovshchina és Spas-Demensk ), ami felkészítette őket egy potenciálisan hosszú harcra. Az utakat aknázták és páncéltörő eszközökkel fedték le, a legfontosabb és legmagasabb épületekben pedig lőhelyeket telepítettek.
Események Első szakasz (augusztus 7-20.)
Fő áttörés balra|bélyegkép|300x300px|A szmolenszki régió általános elrendezése a csata során Egy napos helyzetelemzés után, amelynek célja annak megállapítása volt, hogy a német csapatok a visszavonulás mellett döntenek-e az első lövészárokból? Az offenzíva 1943. augusztus 7-én 06:30-kor indult (előzetes bombázással 04:40-kor) áttöréssel Roszlavl felé. Három hadsereg hajtotta végre az offenzívát, az 5. hadsereg, a 10. gárda hadsereg és a 33. hadsereg .
A támadás gyorsan erős ellenállásba ütközött és elakadt. A német csapatok számos ellentámadást kíséreltek meg jól előkészített védelmi állásaikból tankokkal, rohamlövegekkel és nehézágyúk és aknavető tüzével támogatva.
Konsztantyin Rokossovsky felidézte, "szó szerint egyenként kellett átszakítanunk magunkat a német vonalakon".K. Rokossovsky, Soldier's duty, Moscow, Politizdat, 1988, p. 218.
Az első napon a szovjet csapatok csak -t V.P. Istomin, pp. 81–82 (minden rendelkezésre álló csapattal beleértve a tüzérséget, a kommunikációt és a mérnököket) jutottak előre, így támadások ellenére hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a három hadsereg nem tud átjutni a német vonalakon.
A szovjet parancsnokok ezért úgy döntöttek, hogy az eddig tartalékban tartott 68. hadsereget harcba bocsátják. Német részről további három hadosztályt ( 2. páncéloshadosztály, 36. gyaloghadosztály és 56. gyaloghadosztály ) küldtek a frontra az Oryol szektorból, hogy megpróbálják megállítani a szovjet előrenyomulást.
A támadás a következő napon folytatódott egy újabb kísérlettel az egyidejű áttörésre északabbra, Yartzevo felé. Mindkét támadást heves német ellenállás állította meg. A következő öt napban a szovjet csapatok lassan áttörték a német védelmet, visszaverték a súlyos ellentámadásokat és súlyos veszteségeket szenvedtek el.
A Vörös Hadsereg tartalék csapatokat táplálva a csatába, sikerült előrenyomulnia kb 15–20 km-t augusztus 11-ig.V.P. Istomin, p. 84–88
A 6. gárda-lovashadtest páncélos és lovas erőinek ezt követő támadásai nem jártak sikerrel, a szovjetek súlyos veszteségeket szenvedtek az erős német védelem miatt, ami patthelyzethez vezetett .
Spas-Demensk offenzíva A Spas-Demensk offenzív hadművelet (oroszul: Спас-Деменская наступательная операция) alatt Spas-Demensk régióban jobban ment a 10. hadsereg helyzete. A Wehrmachtnak kevesebb csapata és csak korlátozott tartalékai voltak ezen a területen, ami lehetővé tette a 10. hadsereg számára, hogy áttörje a német vonalakat, és előrenyomuljon két napon belül. Az 5. Gépesített Hadtest See Tank Corps (Soviet); John Erickson, writing in the early 1980s, refers to the 5th Tank Corps being badly mauled both from the air and the ground. amelyet Kirovból költöztek át a harcra, vállalták az áttörést. A hadtest megbukott a küldetésében, főleg azért, mert a rosszul szervezett szovjet légvédelmi védelem lehetővé tette a Luftwaffe merülőbombázói számára, hogy büntetlenül megtámadják Valentine tankjait.