William Clark Styron Jr. Pulitzer-díjas amerikai regényíró és esszéista.
Fiatalkora A virginiai Newport News Hilton Village történelmi negyedébenThe Return of a Village Histon'S Boosters See Potential In Its Quaint Wwi Structures született Pauline Margaret (Abraham) és William Clark Styron fiaként; szülőhelye kevesebb mint száz mérföldre van Nat Turner rabszolgalázadásának helyszínétől, amely Styron leghíresebb és legvitatottabb regényének ihletője volt.
Styron édesanyja északi származású volt, míg édesapja déli liberális, ami a családban különféle faji szempontokat eredményezett. Apja, aki hajógyári mérnök volt, klinikai depresszióban szenvedett, amelyet később maga Styron is átélt. Styron 1939-ben, 14 éves korában elvesztette édesanyját, miután az évtizedekig tartó küzdelmet folytatott a mellrákkal.
Styron Warwick megyében járt állami iskolába, először a Hilton Schoolba, majd két évig a Morrison középiskolába (ma Warwick High School), amíg apja el nem küldte őt a Christchurch Schoolba, egy episzkopális főiskolára felkészítő iskolába Virginia Tidewater régiójábanA Tidewater az Amerikai Egyesült Államok észak-atlanti tengerparti síkvidékére utal.. Styron egyszer azt mondta, hogy "az összes iskola közül, ahová jártam... csak a Christchurch volt az, amelyik több volt, mint puszta tisztelet - vagyis az én igazi és tartós szeretetem.".
Érettségi után Styron beiratkozott a Davidson College-baA Davidson College egy magán bölcsészeti főiskola Davidsonban, Észak-Karolinában., és csatlakozott a Phi Delta Thetához.Phi Delta Theta Tizennyolc éves korára olyan írókat olvasott, akik tartós hatással voltak saját munkásságára, különösen Thomas Wolfe-ot. Styron 1943-ban került a Duke Egyetemre az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság V-12-es programjának részeként, amelynek célja a tisztjelöltek gyorsabb felkészítése volt azáltal, hogy egyszerre vették fel őket az alapkiképzésre és az alapképzésre. Ott publikálta első szépirodalmi művét, egy William Faulkner által erősen befolyásolt novellát, egy diákmunkákat tartalmazó antológiában. 1944 és 1946 között számos novellát publikált az egyetemi irodalmi folyóiratban, a The Archive-ban. Bár Styron hadnagy lett az amerikai tengerészgyalogságnál, a japánok megadták magukat, mielőtt hajója elhagyta volna San Franciscót. A háború után visszatért nappali tagozatos tanulmányaihoz a Duke-on, és 1947-ben angol szakon szerezte meg a Bachelor of Arts (B.A.) diplomát.
Pályafutása A diploma megszerzése után Styron szerkesztői állást vállalt a New York-i McGraw-Hillnél. Később a Sophie's Choice (Sophie választása) egyik önéletrajzi részletében emlékezett vissza ennek a munkának a nyomorúságára. Miután provokálta munkaadóit, hogy rúgják ki, komolyan nekilátott első regénye megírásának. Három évvel később jelent meg a Lie Down in Darkness (Feküdj le a sötétben, 1951) című regénye, amely egy diszfunkcionális virginiai család története. A regény elsöprő kritikai elismerést kapott. A regényért megkapta a Római Díjat, amelyet a Római Amerikai Akadémia és az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia ítél oda.
Katonai szolgálat A koreai háború miatti behívása a hadseregbe megakadályozta, hogy azonnal átvegye a Római-díjat. Belépett a tengerészgyalogsághoz, de 1952-ben szemproblémák miatt leszerelték. Az észak-karolinai Camp Lejeune-ban szerzett tapasztalatait azonban a következő évben sorozatban megjelent The Long March című kisregényében dolgozta fel. Ezt 1958-ban feldolgozták a Playhouse 90Playhouse 90 (TC-sorozat) "The Long March" című epizódjához.
Utazások Európában Styron hosszabb időt töltött Európában. Párizsban barátságot kötött többek között Romain Gary, George PlimptonGeorge Ames Plimpton (1927. március 18. – 2003. szeptember 25.) amerikai újságíró, író, irodalmi szerkesztő, színész és alkalmi amatőr sportoló., Peter MatthiessenPeter Matthiessen (1927. május 22. – 2014. április 5.) amerikai regényíró, természettudós és zen-guru., James Baldwin, James Jones és Irwin Shaw írókkal. 1953-ban a csoport megalapította a Paris Review című folyóiratot, amely ünnepelt irodalmi folyóirat lett.
Az 1953-as év más szempontból is eseménydús volt Styron számára. Végre kihasználhatta a Római Díjat, és Olaszországba utazott, ahol összebarátkozott Truman Capote-val. A Római Amerikai Akadémián felújította ismeretségét egy fiatal baltimore-i költővel, Rose Burgunderrel, akivel előző ősszel mutatták be a Johns Hopkins Egyetemen. Rómában 1953 tavaszán összeházasodtak.
Styron ebben az időszakban szerzett tapasztalatainak egy része ihlette harmadik megjelent könyvét, a Set This House on Fire (1960) című regényt, amely az olaszországi Amalfi-parton élő amerikai értelmiségiekről szól. A regény vegyes kritikákat kapott az Egyesült Államokban, bár kiadója sikeresnek ítélte az eladásokat tekintve. Európában a francia nyelvű fordítása bestseller státuszt ért el, messze túlszárnyalva az amerikai kiadást.
Nat Turner vita Styron következő két regénye, amelyek 1967 és 1979 között jelentek meg, sok vitát váltott ki. A Set This House on Fire első igazán kemény kritikái által megsértett Styron a megjelenés utáni éveket a következő regénye, a történelmi Nathaniel "Nat" TurnerNat Turner (1800. október 2. – 1831. november 11.) rabszolgasorban élő afroamerikai ács és prédikátor, aki 1831 augusztusában a virginiai Southampton megyében négynapos lázadást vezetett rabszolgasorban élő és szabad feketékkel., egy rabszolga, aki 1831-ben rabszolgalázadást vezetett, kitalált emlékiratainak kutatásával és megírásával töltötte.
Az 1960-as években Styron szemtanúja lett az Egyesült Államokban zajló lázadásAz 1960-as évek ellenkultúrája a 20. század közepén a nyugati világban kialakult establishment-ellenes kulturális jelenség és politikai mozgalom volt. egy másik időszakának, mivel a viharos évtized kellős közepén élt és írt, egy olyan időszakban, amelyet az ellenkultúra forradalma, a politikai harc, a polgári zavargások és a faji feszültségek emeltek ki. A közvélemény válasza erre a társadalmi felfordulásra dühös és heves volt: a harcvonalak kirajzolódtak. 1968-ban Styron aláírta az "Írók és szerkesztők háborús adótiltakozása" fogadalmat, amely a vietnámi háború elleni tiltakozásként megtagadta az adófizetést."Writers and Editors War Tax Protest" January 30, 1968 New York Post
Ebben az ellenérzésektől terhes légkörben sokan bírálták Styron barátját, James Baldwint az 1962-ben megjelent Another Country című regényéért. A kritikák között volt a felháborodás amiatt, hogy egy fekete szerző egy fehér nőt választott főszereplőnek egy olyan történetben, amely egy fekete férfival való kapcsolatáról szól. Baldwin az Another Country által kiváltott kritikai vihart követően néhány hónapig Styron házigazdája volt. Ez idő alatt elolvasta Styron új regényének korai vázlatait, és megjósolta, hogy Styron könyvét még keményebb kritika fogja érni, mint az Another Country-t. "Billt mindkét oldalról elkapják" - mondta egy interjúalanyának közvetlenül a The Confessions of Nat Turner 1967-es megjelenése után.
Baldwin jóslata beigazolódott, és annak ellenére, hogy a kor vezető művészei, köztük Baldwin és Ralph Ellison nyilvánosan védelmükbe vették Styront, számos más fekete kritikus rasszista sztereotípiaként bírálta Turner ábrázolását. A történész és kritikus John Henrik Clarke szerkesztett egy polemikus antológiát, William Styron's Nat Turner: Ten Black Writers Respond, amelyet 1968-ban a Beacon Press adott ki. Különösen ellentmondásos volt az a passzus, amelyben Turner egy fehér nő megerőszakolásáról fantáziál. Több kritikus rámutatott, hogy ez a lincselés hagyományos déli indoklásának veszélyes továbbélése. Styron ír egy olyan helyzetről is, amikor Turner és egy másik rabszolgafiú homoszexuális találkozásra kerül sor, miközben egyedül vannak az erdőben. Az ellentmondások ellenére a regény átütő kritikai és pénzügyi sikert aratott, és 1968-ban elnyerte a Pulitzer-díjat szépirodalomért,Confessions of Nat Turner, Amazon.com 1970-ben pedig a William Dean Howells-érmet.
Sophie választása Következő regénye, a Sophie's Choice (1979) szintén jelentős vitákat váltott ki, részben Styron döntése miatt, hogy a nácizmus nem zsidó áldozatát ábrázolja, részben pedig az explicit szexualitás és a trágárság miatt. Betiltották Dél-Afrikában, cenzúrázták a Szovjetunióban, és betiltották Lengyelországban "a lengyel antiszemitizmus kíméletlen ábrázolása miatt."Sirlin, Rhoda and West III, James L. W. Sophie's Choice: A Contemporary Casebook. Newcastle UK: Cambridge Scholars Publishing, 2007. p. ix. http://www.cambridgescholars.com/download/sample/60485 . Accessed January 5, 2013. Az Egyesült Államok egyes középiskoláiban is betiltották.Helfand, Duke. "Students Fight for 'Sophie's Choice" Los Angeles Times. December 22, 2001. Accessed January 5, 2013.
A regény Sophie (egy lengyel római katolikus, aki túlélte Auschwitzot), Nathan (zseniális zsidó szeretője, aki paranoid skizofréniában szenved) és Stingo (egy déli áttelepült a második világháború utáni Brooklynban, aki szerelmes Sophie-ba) történetét meséli el. A regény 1980-ban elnyerte a National Book Awardot"National Book Awards – 1980". National Book Foundation. Retrieved 2012-03-15. With essay by Robert Weil from the Awards 60-year anniversary blog.This was the 1980 award for hardcover general Fiction. From 1980 to 1983 in National Book Awards history there were dual hardcover and paperback awards in most categories, and multiple fiction categories, especially in 1980. Most of the paperback award-winners were reprints, including the 1980 general Fiction., és országos bestseller lett. Az 1982-es filmváltozatot öt Oscar-díjra jelölték, Meryl Streep pedig elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat Sophie megformálásáért. Kevin Kline és Peter MacNicol játszotta Nathant, illetve Stingót.Sophie választása (film)
Darkness Visible Styron olvasnivalói 1990-ben a Darkness Visible megjelenésével bővült. Ez a memoár, amely egy magazincikknek indult, a szerző depresszióba süllyedésének és a "kétségbeesésen túli kétségbeesés" majdnem végzetes éjszakájának krónikája. Első kézből számol be egy súlyos depressziós epizódról, és megkérdőjelezi az ilyen problémák elismerésének modern tabuját. A memoár céljai között szerepelt a súlyos depressziós zavarokkal és az öngyilkossággal kapcsolatos ismeretek bővítése és a megbélyegzés csökkentése. Feltárta a betegség fenomenológiáját a depresszióban szenvedők, szeretteik és a nagyközönség körében is. Korábban, 1989 decemberében Styron írt egy véleménycikket a The New York Times számára, amelyben a tudósok csalódottságára és misztikumára reagált Primo Levi, a náci haláltáborokat túlélő, de utolsó éveiben nyilvánvalóan depresszióban szenvedő figyelemre méltó olasz író nyilvánvaló öngyilkossága kapcsán. Állítólag a közvéleménynek a Levi halálára adott közömbös reakciója volt az, ami arra késztette Styront, hogy aktívabb szerepet vállaljon a közvélemény felvilágosításában a depresszió természetéről, valamint a mentális egészségben és az öngyilkosságban játszott szerepéről. Styron a Vanity Fairnek írt cikkében megjegyezte, hogy "a súlyos depresszió fájdalma elképzelhetetlen azok számára, akik még nem szenvedtek tőle, és sok esetben megöl, mert a kínokat nem lehet tovább elviselni. Sok öngyilkosság megelőzése mindaddig akadályozva lesz, amíg nem lesz általános tudatosság ennek a fájdalomnak a természetéről. Az idő gyógyulási folyamata révén – és sok esetben orvosi beavatkozás vagy kórházi kezelés révén – a legtöbb ember túléli a depressziót, ami talán az egyetlen áldása; de a tragikus légióhoz, akik kénytelenek elpusztítani magukat, nem szabadna több szemrehányást fűzni, mint a halálos rák áldozataihoz.".
Későbbi munkássága és elismerése
Styron elnyerte a Saint Louis-i Egyetem Könyvtári Társaságának St. Louis-i Irodalmi Díját.
Styron 1985-ben elnyerte a Prix mondial Cino Del Duca díjat.
"Shadrach" című novelláját 1998-ban azonos címmel megfilmesítették. A film társrendezője lánya, Susanna Styron volt.Shadrach (film)