Friedrich Ludwig Gottlob Frege (1848-1925) mind az analitikus nyelvfilozófia, mind a modern szimbolikus logika megszületésekor úttörő tevékenységet fejtett ki. A nyelvfilozófiai vizsgálódásait elsősorban a következő munkáiban olvashatjuk: Függvény és fogalom (1891) Fogalom és tárgy (1891) Jelentés és jelölet (1892)

Ezek közül is nyelvfilozófia szempontjából legnagyobb jelentőségű a természetes nyelvek kifejezéseinek szemantikai problémáival foglalkozó Jelentés és jelölet című. Ebben a művében vázolja fel elméletét a jel-jelölet-jelentés fogalomhármasról, azaz a fregei háromszögről.

Függvény és fogalom A dolgozat alapvetően logikai grammatikai jellegű, de sok szemantikai utalás is található benne. Először a természetes számok matematikájának nyelvét teszi vizsgálat tárgyává. Eszerint egy aritmetikai függvény olyan műveletsor, mely egy vagy több kitöltetlen helyet tartalmaz. Rámutat arra, hogy például a 2 függvény úgy keletkezik, hogy elgondoljuk, hogy a

kifejezésekben mi a közös. Ekkor a 2( ) + ( ) nyitott kifejezéshez (függvényhez) jutunk, melynek kitöltetlen helyére (argumentumába) egy számot helyettesítve egy újabb számot kapunk.

Az aritmetika nyelve kifejezéseinek szám / függvény felosztását a második lépésben kiterjeszti a logikára. A számokon kívül másféle, általa tárgyaknak nevezett dolgokat is bevezet az ontológiába, éspedig az Igaz és Hamis értékeket. Ezzel együtt a függvény fogalmát kiterjeszti a relációkra is. Például az ( ) = 1 nyitott kifejezést olyan függvénynek értelmezi, melyben a kitöltetlen helyre egy számot írva a kifejezés az Igaz vagy Hamis értékek egyikét veszi fel. Az ilyen logikai nyitott mondatokat fogalomnak nevezi.

A logikai fogalmaknál hívja fel arra a figyelmet, hogy (általa tulajdonnévnek nevezett nyelvi kifejezés) és a jelek, bár ugyanazt a tárgyat jelölik (azaz ugyanaz a jelöletük), de más a jelentésük. Hiszen a egyenlőség bizonyításra szorul, nem triviális igazság (nem a kanti értelemben vett analitikus, hanem szintetikus). Más gondolatot tartalmaznak, mert más műveletek eredményeként jöttek létre.

Végül általánosítja az aritmetikai függvény illetve a logikai fogalom fogalmát, hogy azon a természetes nyelv nyitott kijelentő mondatait is lehessen érteni. Ez a nyelvfilozófiában korszakalkotó argumentum – függvény felbontás: „A kijelentő mondatok általában – ugyanúgy, mint az azonosságok, vagy egyenlőségek vagy az analitikus kifejezések – felbonthatók két olyan részre, melyek közül az egyik önmagában lezárt, a másik kiegészítésre szoruló, kitöltetlen. Így például a »Caesar meghódította Galliát« mondatot felbonthatjuk a »Caesar« és a »meghódította Galliát« részekre. A második rész kitöltetlen, üres hellyel jár együtt, és csak azáltal kerül napvilágra egy lezárt értelemben, ha ezt a helyet kitöltjük egy tulajdonnévvel vagy olyan kifejezéssel, amely tulajdonnevet képvisel. Ennek a kitöltetlen résznek a jelöletét itt is függvénynek nevezem. Ebben az esetben az argumentum Caesar.” (G. Frege)

Ezek után összefoglalja, hogy mit tart az egyes nyelvi kifejezések jelöletének. – a tulajdonnevek tárgyakat jelölnek („tárgy” itt persze személy is lehet) – a kijelentő mondatok az Igaz vagy a Hamis jelű tárgyakat jelölik (az igazságértékeket tehát tárgyaknak tekintette) – a függvények (fogalmak) jelöletének megnevezésére a függvény értékmenete szakkifejezést vezeti be. Ez utóbbit explicite nem definiálja, ám mégis arra következtethetünk, hogy az értékmenet predikátum esetén nem más, mint amit ma a predikátum igazságtartományának nevezünk, olyan tárgyértékű függvény esetén pedig, amikor a tárgy nem igazságértéke nem más, mint a halmazelméleti függvény. Frege jelölésével tehát a következőkkel azonosíthatók: és

Végül utal arra a gondolatra, hogy egy kijelentő mondatban akármelyik tulajdonnevet kiemelhetünk és készíthetünk belőle nyitott mondatot. Például eltávolíthatunk egy függvénynevet is. Ez az argumentum – függvény felbontás elvének olyan általános érvénnyel történő használatára utal, mely a fregei logikai grammatikát másodrendű logikává teszi. Például a „Minden természetes számra teljesül, hogy f ” az f-ben egy kitöltetlen helyet tartalmaz, amit például az „osztható 1-gyel” nyitott mondattal kitöltve kitöltve zárt kijelentő mondatot kapunk: „Minden természetes számra teljesül, hogy osztható 1-gyel” Ezeket másodfokú függvényeknek nevezi, mai szóhasználatban másodrendű logikai predikátumokról van szó.

Jelentés és jelölet

Az a = a, és az a = b típusú állítások különböző ismeretekkel rendelkeznek. Az a = a apriori érvényes és analitikus kijelentés is. Az a = b azonban szintetikus kijelentés, azaz bővíti az ismereteinket, az jelenti, hogy az "a" és a "b" név ugyanazt jelöli. Ez a reláció azonban csak akkor állhat fenn, ha ténylegesen létezik az a dolog amit jelölnek. Továbbá ha a = b, akkor "a" jelölete ugyanaz mint "b" -jé, így igaznak kellene lennie, hogy "a = a" igazságértéke megegyezik "a = b" igazságértékével, de mivel "a" jelentése különbözik "b" jelentésétől, ezért az "a = a" és az "a = b" gondolatoknak ismeretértéke nem lesz azonos, az ítéletek különbözőek.

Egy mondatrész felcserélése vele egyező jelöletű mondatrésszel, nem változtatja meg a mondat igazságértékét: a = b, ahol "a" és "b" ugyanazt jelöli: a = Alkonycsillag, b= Hajnalcsillag,A régi időkben az emberek azt hitték, hogy sötétedéskor megjelenő első csillag (Alkonycsillag) és a hajnalban utoljára eltűnő első csillag (Hajnalcsillag) két különböző csillag. Azonban később kiderült, hogy ugyanarról az égitestről van szó. jelölete azonos, jelentése azonban nem.

Frege szerint, egy jelentés megléte nem biztosítja egyben a jelölet meglétét is: például a "Tejút rendszer középpontja" állításnak van jelentése, azonban nincs jelölete. Azaz, nem tudjuk konkrétan meghatározni azt a pontot, amire biztosan rámondhatnánk, hogy ez és ez a Tejút rendszer középpontja.

A közönséges értelemben vett tulajdonneveknek is van valamilyen jelentésük, Frege szerint a tulajdonnevek álcázott, vagy rövidített deskripciókFrege: Logikai vizsgálódások I. A Gondolat.

A jelnek megfelel egy jelentés, ennek pedig egy meghatározott jelölet, a jelölethez azonban nemcsak egy jel tartozik, mert ugyanazt a jelentést különbözőképpen lehet kifejezni. Előfordul azonban, hogy a jelentésnek nem mindig felel meg egy jelölet: a "Földtől legtávolabb eső égitest", van jelentése azonban nem biztos, hogy van jelölete.

Tulajdonnevek

Egy tulajdonnév jelentését mindenki felfogja aki ért egy nyelvet, mondta Frege, a név jelöletét azonban csupán egyoldalúan. A jelölet helyes ismeretéhez hozzátartozna, hogy minden egyes adott jelenségről azonnal meg tudjuk adni, vajon a jelölethez tartozik-e vagy sem. Ezt azonban soha sem tudjuk elérni.

A neveknek jelöletükön kívül, még egy fontos szemantikai tulajdonsággal kell rendelkezniük: értelemmel. Egy név rendelkezhet értelemmel akkor is, ha nincs jelölete, és két név értelme különbözhet, akkor is ha jelöletük azonos (ld. Alkonycsillag – Hajnalcsillag)

Tulajdonnevek a mondatokban

Az, hogy a mondatban szereplő névnek van-e jelölete, nem része, hanem feltétele a mondat állításának (a negációra is igaz). Ha egy mondatban olyan név szerepel, amelynek nincs jelölete, akkor a mondatnak nincs igazság értéke. Logikailag tökéletes nyelvben, nem szabad megengedni jelölet nélküli neveket.

Egy mondat igazságának feltételei

Frege az igazolhatóságot akarta vizsgálni, azt, hogy az igaznak tartás megfelel-e az igazság törvényeinek. Szerinte az igazság nem áll másból, mint törvényekből, normákból. Amikor valaminek az igazságát vizsgáljuk, a következőképpen gondolkodunk: melyek azok a feltételek, amelynek segítségével nem tartjuk igaznak azt ami hamis?

Frege a következő kérdésre keresi a választ: "Milyen a természete annak, hogy "igaz"?". Majd a következőket válaszolja: szoktuk képekre, képzetekre, mondatokra, gondolatokra mondani. Tehát valamilyen megfelelésben van az, hogy "igaz". Ez azonban mégsem a helyes út – írta Frege – ugyanis az előbbi gondolatmenetel "körforgáshoz " vezet (kép és megfelelője), a kérdés az lesz: igaz e, hogy bizonyos vonatkoztatásban megfelel neki? Mindezek után Frege arra a végkövetkeztetésre jut, hogy az igazság fogalma definiálhatatlan, és az igazság alapvető értelmét, nem a szavakban hanem a mondatokban kell keresni. Az igazság: a mondatok és a gondolatok tulajdonsága.

A mondatot úgy jellemzi, mint a hangok sorozata, amelyeknek bizonyos értelme van, és akkor mondhatjuk igaznak, ha értelme is igaz. A mondatokat pedig fajtájuk szerint megkülönbözteti; azokat, amelyek kifejeznek egy gondolatot, különválasztja azoktól, amelyek nem fejeznek ki gondolatot. Amelyek nem fejeznek ki gondolatot – a felszólító, a kérő stb. – igazságértékkel sem rendelkeznek.

Jelölet nélküli jelentés

Lehetségesek olyan mondatok is amelyeknek van jelentésük, de nincs jelöletük, ilyen pl.: " Odüsszeuszt Ittakában tették partra". Ebben az esetben az Odüsszeusz névnek nincs jelölete.

Frege szerint, ha valaki nem ismeri a jelölet létezését, az nem állíthatja, vagy tagadhatja a róla állított állítmányt, mert egy mondat jelölete: a mondat igazságértéke. Alany és állítmány összekapcsolásával gondolathoz jutunk, de soha nem juthatunk el annak jelentésétől a jelöletéhez, a gondolattól, annak igazságértékéhez.

Russell és Frege

Bertrand Russell szerint Frege elmélete megoldhatatlan problémához vezet, szerinte nem kell az értelemmel foglalkozni, a predikátumok tulajdonságokat jelentenek. A nyelv feladata az, hogy rámutasson a dolgokra.

Russell szerint a "Naprendszer tömegközéppontja" kijelentés nem azonos a Naprendszer tömegközéppontja kifejezéssel. Az előbbi nem állít propozíciót, az értelemről állít valamit, addig a második kifejezéspropozíciót állít, a jelöletről állít valamit. Az értelem és a jelölet között van valamilyen logikai viszony, amit meg kell találni, mert az értelemhez, csak a jelölő kifejezéssel lehet jutni.

Jegyzetek

Irodalom G. Frege: Jelentés és jelölet; Függvény és fogalom; Fogalom és tárgy in: Máté András, G. Frege – Logikai vizsgálódások, Osiris, 2000. Farkas K. – Kelemen J.: Nyelvfilozófia, Áron Kiadó, 2002. Internet Encyclopedia of Philosophy: Frege and Language Stanford Encyclopedia of Philosophy: Frege's phylosophy of Language

Külső hivatkozások Gottlob Frege: Jelentés és jelölet, 1892. eredeti, angol fordítás

Kategória:Nyelvfilozófia

pl:Sens (filozofia)