Bartkó Lajos (Zólyombrézó, 1911. május 6. – Budapest, 1988. július 2.) geológus, a földtani tudományok kandidátusa (1963), Pro Natura (1986), Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetések tulajdonosa.Gyászjelentése
Életpályája Miskolcon érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakon folytatta tanulmányait. Itt szerzett tanári oklevelet 1936-ban. 1937-ben bölcsészdoktori diplomát kapott. 1937–1939 között a budapesti VII. kerületi díszítő- és sokszorosító szakirányú községi tanonciskola helyettes pedagógusa, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Intézetének díjtalan gyakornoka, 1939–1941 között tanársegéde volt. 1940–1941 között a Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) titkára, 1981-től tiszteletbeli tagja volt. 1941–1949 között a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) tudományos munkatársa volt. A második világháború idején (1939–1945) katonai szolgálatot teljesített; századparancsnokként szerelt le. 1949–1956 között, valamint 1962–1971 között a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főgeológusaként tevékenykedett. 1956–1958 között a MÁFI főgeológusa és a Szénbányászati Minisztérium tanácsadója volt. 1958–1962 között az Országos Földtani Főigazgatóság Földtani Osztályának vezetője. 1971-ben vonult nyugdíjba.
Munkásságának középpontjában a triász és harmadidőszaki üledékes területek térképezése állt; e tevékenysége közben tárta fel Sóshartyánban 1948-ban a később Jodaqua néven palackozott gyógyvizet. Őslénytani és rétegtani kutatásai közül a legjelentősebb az ipolytarnóci kövületlelőhely feltárása.
Családja Szülei: Bartkó Vilmos MÁV-felügyelő és Novák Mária voltak. Felesége, Mudroch Irén volt. Fia: Bartkó Tamás. A család 1920-tól Miskolcon élt, majd Budapestre költözött.
Művei Földtani és őslénytani adatok Rákosszentmihály és környékének oligocén–miocénkori rétegeihez (Egyetemi doktori értek.; Budapest, 1937) Cápafogak Ipolytarnóc környékéről (Földtani Értesítő, 1941) Székelyudvarhely–Homoródalmás környékének földtani viszonyai (MÁFI évi jelentése, 1945) A Budapest-környéki szénhidrogén-kutatások eddigi eredményei (Jövedéki Mélykutatás, 1946) Magyarországi kőszénelőfordulások ismertetése (Budapest, 1957) Az északmagyarországi barnakőszéntelepek kora (Földtani Közlöny, 1961) A magyarországi külfejtéses szénbányászat értékelése (Budapest, 1962) A nógrádi barnakőszén-terület földtani vizsgálata (Kandidátusi értekezés is; Földtani Közlöny, 1963) Ásványtelepeink földtana (társszerző, Budapest, 1966) Nógrád megye ásványi nyersanyagainak kutatási eredményei 1945–1965 évek között (Salgótarján, 1966) Ipolytarnóc földtani vázlata (Geologica hungarica. Series palaeontologica Budapest, 1985) Ipolytarnóc. Ősmaradványok. Tájak, korok, múzeumok. (Budapest, 1985; 4. javított és bővített kiadás; 1996)
Emlékezete Hably Lilla (1953-) geológus róla nevezett el egy Ipolytarnócon talált 19 millió éves diófélét (Carya bartkoi néven, 1985-ben).http://www.paszto.hu/files/hirlap/phirlap_0502.pdf
Díjai
Magyarhoni Földtani Társulat Emlékgyűrűje (1973) Koch Antal-emlékérem (1986) Pro Geologia Applicata Emlékérem (1986) Pro Natura emlékérem (1986)
Jegyzetek
Források
Névpont.hu Tudósnaptár http://epa.oszk.hu/01600/01635/00261/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_1988_118_4_321-324.pdf Jaskó Sándor: Bartkó Lajos tiszteletbeli tag emlékezete (Földtani Közlöny, 1988)
További információk Jaskó Sándor: Bartkó Lajos emlékezete (MÁFI évi jelentése, 1988) Carya bartkoi (Pásztói Hírlap, 2005) A külföldi magyar intézetek működése és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjak az 1925/26 ? 1941/42. tanévben. Összeállította az Országos Ösztöndíjtanács. Budapest, 1927-1944.
Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerkesztette: Szluka Emil, Schneider László. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1988-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar geológusok Kategória:Zólyombrézóiak