Vitéz lévai Borbély-Maczky Emil (született: Maczky Emil, Heves, 1887. szeptember 6. – meghalt: valószínűleg Miskolc, 1945. március 27. előtt) magyar királyi honvédhuszár, politikus, országgyűlési képviselő, titkos tanácsos, főispán.
Családi háttér, fiatalkora Ifj. Maczky Emil 1887. szeptember 6-án született a Heves vármegyei Heves nagyközségben. Családjának több tagja is a vármegyei közéletben vállalt aktív szerepet, tisztségeket. Apja, id. Maczky Emil (1856–1924) végigjárta a vármegyei hierarchiát, lokálisan ismert és elismert közszereplő volt, aki rövid ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Anyja a nagy múltú hevesi nemesi származású Fáy család egyik tagja, Fáy Róza volt. Két testvére érte meg a felnőttkort: György (1880–1924) és Béla (1885–1942). Apai nagybátyjai Maczky Gyula, Heves vármegyei földbirtokos, valamint Maczky Valér voltak, utóbbi ismert ciszterci szerzetesként tanár, áldozópap és honvéd-segédlelkész volt.Fábián Máté: A Maczky család Heves vármegye szolgálatában In: RMJ60: Tanulmányok a hatvanéves Rainer M. János tiszteletére. Szerk. Fábián Máté – Romsics Ignác. Eger, 2017, 41–67. o.
Ifj. Maczky Emil a család eddig ismert egyetlen bizonyítottan nemesi tagja, ugyanis anyai nagyanyja, (lévai) Borbély Rozália, 1913-as halála előtt leánygyermekének három fiára, köztük ifj. Maczky Emilre ruházta át igazolt nemességét. Az ennek nyomán bekövetkezett névváltoztatás 1915 közepére zajlott le, a következő évtől már maga is Borbély-Maczky Emilként használta nevét.
Kétszer házasodott, előbb Kerekes Margitot vette feleségül, aki 1911. október 19-én elhunyt. Második felesége Hisnyay-Heinzelmann Eleonóra volt, aki a hizsnyóvízi vasgyár alapítójának leszármazottja volt.
Tanulmányait Kálban, Karcagon, Dobsinán és Egerben végezte, majd Nagyváradon végezte el a katonai iskolát.Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban. Borbély-Maczky Emil (1887–1945) Pécs-Budapest, 2020, 31–37. o.
Katonai pályafutása 1906 nyarának végén hadapród-tiszthelyettessé nevezték ki a kassai m. kir. 5. honvéd-huszárezredhez, majd 1910-től a marosvásárhelyi 9. honvéd-huszárezredben szolgált. Az első világháború kitörése is itt érte, 1914. augusztus 8-tól megkezdődött a katonai csapatok bevagonírozása, 11-én érkeztek meg Lemberg városába, majd innen a mai Kamjanka-Buzkára lovagoltak. Az első komolyabb katonai akcióra augusztus 15-én került sor, Stojanow környékén a magyar csapatok megtámadták az orosz alakulatokat, a sikeresen végződött összecsapásban kitűnt Borbély-Maczky. Számos korabeli feljegyzés szerint bátor és hősies magatartást tanúsított, sőt az országos sajtóban is megjelent egy rövid, nevesített tudósítás az esetről. Miközben a megváltozó hadi helyzetből következően 1914 végéig alakulata folyamatosan visszaszorult, ő maga november 10-én súlyos egészségi okok miatt elhagyta a frontot. Csak 1915 elején tért vissza, a február 17-i Wirchne-erdő melletti ütközetben már részt vett, és ismételten kitűnt aktív szerepvállalásával.
1916-ban a Bruszilov-offenzíva nyomán, súlyos veszteségek árán visszavonultak, majd hazavezényelték az egész hadosztályt Erdélybe. Nyár végétől a román alakulatokkal szemben harcolt hadosztályával, különösen a Mt. Rusului melletti eseményekben tűnt ki. Másfél év frontharc után 1917–1918 fordulóján kivonták a csapatokat, majd május 10-én az olasz frontra vezényelték őket. Itt azonban Borbély-Maczky már nem sokáig szolgált, június 17-én ui. gránátnyomás érte, ami miatt egészségügyi ellátásra szorult, majd felépülése után átvezényelték Vácra, a géppuskás tanfolyam parancsnokának.
Bartha Albert hadügyminiszter az október végi, november eleji események hatására 18-án azt a parancsot neki, hogy utazzon a visszavonuló egykori hadosztálya elé, segítse az alakulat egybentartását és fokozatos leszerelését, majd szervezett hazajutását Erdélybe. Ezt követően ő is hazatért a szülői házba Hevesre, és 1919. február 1-jével nyugállományba helyezték.Rendeleti Közlöny 46. (1919) 151. 2022/31.
Katonai pályafutása során 1913. április 28-án főhadnaggyá, 1916. augusztus 1-én századossá, majd később 1932 márciusában szolgálaton kívüli őrnaggyá léptették elő. Első világháborús frontszolgálata miatt dicsérő elismerést (1914), legfelsőbb dicsérő elismerést (1915, 1917), hadidíszítményes 3. osztályú Katonai Érdemkeresztet (1917), 3. osztályú Vaskorona-rendet (1917, 1918) adományoztak neki.Fábián Máté: Egy katonai pályafutás kiteljesedése. Borbély-Maczky Emil az első világháborúban. In: Acta Universitatis De Carolo Eszterházy Nominatae: Sectio Historiae 46. Szerk. Bajnok Dániel. Eger, 2019, 101–120. o.
Politikai pályafutása Először a parlamentben és a főispáni székben 1919-ben új életet kívánt kezdeni, elsősorban földbirtokosként. Előbb a Borsod vármegyei Bótán úrilakot vásárolt, majd egy kisebb külterületi birtokot is. Az 1920. január 25–26-án tartott nemzetgyűlési választáson az Ózdi járásban indult jelöltként, és nagy fölénnyel szerezte meg a mandátumot. Bár nem tartozott az aktív képviselők közé, a Bethlen Istvánhoz köthető tömegpárt-alakítási folyamatokban részt vett, de nem tartozott az eseményeket alakító személyek közé. A következő parlamenti ciklus lehetőségével már nem tervezett, 1922. február 4-én Borsod, Gömör-Kishont vármegyék főispánjává nevezték ki.Fábián Máté: Vég és kezdet. Az 1918–1919-es újratervezés Borbély-Maczky Emil karrierjében In: 1918: vég és kezdet. Szerk. Gál Máté – Péterffy Gergely. Eger, 2019, 57–70. o.
Főispáni beiktatása egyfajta kormánypárti erődemonstráció is volt, az 1922. március 11-i eseményen részt vett a vármegyei eliten kívül például Bethlen István miniszterelnök, Nagyatádi Szabó István pártelnök, vagy éppen Gömbös Gyula, az új Egységes Párt ügyvezető alelnöke. Első főispánsága során a legnagyobb feladata a nemzetgyűlési választások vármegyei koordinációja volt, melyet a későbbi kormánypártnak és vezetőinek igényei szerint valósított meg. Ennek nyomán azonban egyre közelebb került Gömböshöz és a körülötte szerveződő radikális jobboldali társasághoz, így amikor a Bethlen–Gömbös szakításra sor került, Borbély-Maczky Emil felmentését kérte tisztsége alól (1923. augusztus 11.).
A fajvédőkkel, és országos szervezetek élén A Gömbös Gyulához való politikai és személyes közeledés révén Borbély-Maczky Emil már a kezdetektől követte a fajvédő mozgalom szerveződését, s bár a gyakorlatban nem töltött be vezető szerepet a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártban, de a vezéralakokkal (Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Kozma Miklós stb.) kapcsolatba került.Vonyó József: Jobboldali radikálisok Magyarországon, 1919–1944. Pécs, 2012, 200–216. o. A fajvédők táborán belüli reputációját az 1924-es időközi és 1926-os rendes országgyűlési választási szereplése növelte meg jelentősen. Előbbi alkalommal a fajvédők első nyilvános választási megmérettetésén, az egyik miskolci kerületben váratlanul jól szerepelt jelöltként (bár mandátumot végül nem szerzett), míg a két évvel későbbi általános voksolás során az alig két éve alakult fajvédő párt miskolci listavezetőjeként mandátumot tudott szerezni.Fábián Máté: „Borbély-Maczky vitéz huszár szavazni rá azért muszáj.” Vitéz Borbély-Maczky Emil országgyűlési képviselői pályafutása In: Doktorandusz hallgatók IV. konferenciája 2015. május 14. Szerk. Fábián Máté. Eger, 2016. 59–75. o. Ennek értékét növeli, hogy a Gömbös-féle szerveződés országosan tragikusan szerepelt, Borbély-Maczky volt az egyetlen, aki valódi választási küzdelemben a fajvédő párt hivatalos jelöltjeként mandátumot szerzett.
A bomlásnak indult radikális jobboldali táboron belül hirtelen Gömbös egyik legfőbb bizalmasává lépett elő, és a mozgalom társadalmi hátterének újjászervezésével foglalkozott. A húszas évek második felében a két legjelentősebb radikális társadalmi szervezet (Magyar Országos Véderő Egyesület, Ébredő Magyarok Egyesülete) vezetője lett, és kezdeményezőként aktív szerepet vállalt a Magyar Frontharcosok Szövetségének megszervezésében.Dósa Rudolfné: A MOVE. Egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet, 1918–1944. Budapest, 1972, 149–157. o.Zinner Tibor: Az ébredők fénykora, 1919–1923. Budapest, 1989, 182–185. o. Jelentős szerepe volt tehát abban, hogy Gömbös Gyula politikai karaktere megerősödjön. Ahogy vezére közeledett Bethlen Istvánhoz, úgy Borbély-Maczky is egyre közelebb került a kormányzathoz. Ezt bizonyítja, hogy előbb 1929. június 17-én Horthy Miklós vitézzé avatta első világháborús hősies magatartásáért, majd 1930. június 7-én ismét Borsod, Gömör-Kishont vármegyék főispánjává nevezték ki.Fábián Máté: Bethlen István és Gömbös Gyula viszonyának alakulása a húszas években mikrotörténeti perspektívában. In: Akit Clió elbűvölt. In honorem Romsics Ignác. Szerk. Pap József – Verók, Attila. Eger, 2021. 121–135. o.
A vármegyei vezér Második főispáni ciklusában alapvetően három területre fókuszált Borbély-Maczky:
Egyrészt a mindenkori kormánypárt választási sikerét segíteni, vármegyei jelöltjeik mandátumszerzését minden eszközzel támogatni. Emiatt a korszakban az ellenzéki csoportok miatt a neve az országos közéletben szorosan összekapcsolódott a választási terror vádjával. Sőt, egykori harcostársával, Eckhardt Tiborral is összetűzésbe került, a korban már büntetettnek minősülő kardpárbajjal kívánták rendezni a konfliktusukat.
Másrészt a vármegyei apparátus átalakítása révén egy lojális és megbízható tisztviselői kart alakított ki, amely konfliktusokkal teli folyamatban ismét egyfajta diktatórikus vezető képe rajzolódott ki, főként a lokális sajtóban.
Harmadrészt pedig a szociális intézkedésekre is kiemelt figyelmet fordított. A két legjelentősebb szociális nagy projektje egyfelől a Mezőkövesd környéki barlanglakások felszámolására tett kísérlet, és ehhez kapcsolódóan a tibolddaróci Mikszáthfalva létrehozása; másfelől pedig a dél-borsodi területek ármentesítési munkálatainak kezdeményezése és támogatása volt. Mindkettővel súlyos, évtizedes problémát kívánt megoldani, előbbit kisebb, utóbbit nagyobb sikerrel.Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban. Borbély-Maczky Emil (1887–1945) Pécs-Budapest, 2020, 171–192. o.
1939–1940 fordulóján, az első bécsi döntés révén, ünnepélyesen kettévált Borsod és Gömör-Kishont vármegye, Borbély-Maczky előbbi főispánja maradt.
Második főispánságának utolsó harmadát a második világháború határozta meg. 1939. szeptember 1-én a miskolci központú VII. hadtestparancsnokság területére országmozgósítási kormánybiztossá nevezték ki, később ez kiegészült a közellátási kormánybiztossággal is. Ennek nyomán a lengyel menekültkérdés megoldása, a sorozás és beszolgáltatás biztosítása, és a vármegye rendjének megőrzése volt. Az ország háborúba történő belépésétől kezdve egyre aktívabban lépett fel a szélsőséges (elsősorban baloldali) megmozdulásokkal szemben, azonban a keleti harctérről hazatérő katonák és hírek miatt a vármegye hangulata fokozódott, amin csak egyre szigorúbb hatósági fellépéssel tudott úrrá lenni a főispán.
1944 sorsfordítónak bizonyult karrierje szempontjából: előbb február 26-án magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozott neki Horthy, a német megszállást követően pedig nemcsak megerősítették pozíciójában, hanem április 26-án miskolci főispánná is kinevezték. Mivel hivatalban maradt, így az ő feladata lett a zsidósággal kapcsolatos intézkedések végrehajtása.Fábián Máté: Egy fajvédő főispán a Horthy-korszakban. Borbély-Maczky Emil (1887–1945) Pécs-Budapest, 2020, 192–220. o. A gettósításban és deportálásban a vármegye első számú vezetőjeként vitathatatlan szerepet töltött be, Mikuleczky Gyula alispánnal és Szlávy László polgármesterrel együtt.Csíki Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2001. Szerk. Veres László–Viga Gyula. Miskolc, 2001. 335–346. o.
Karrierje vége