A száj- és körömfájás, úgy is, mint ragadós száj- és körömfájás (aphtae epizooticae) erősen ragályos, olykor halálos, főként a párosujjú patás állatokat és a teveféléket fenyegető vírus (Aphthovirus) okozta betegség. A kórokozó fő áldozatai a szarvasmarha, a disznó, a birka vagy a kecske, valamint a bivaly és a szarvas, de elefánt, patkány és sün is elkaphatja; a lovat a vírus nem támadja meg.FLI: Maul- und Klauenseuche: Amtliche Methode und Falldefinition Nem tévesztendő össze az egyszerűen marhavésznek is nevezett keleti marhavésszel.
Igen ritkán a vírus az embert is megfertőzheti, de a fertőzöttek akkor is elég gyorsan felépülnek influenzához hasonló rosszullét érzésével, lázzal, hányással, a szájfal lekopásával és felhólyagzással járó tüneteik megszűntével. Emberek közötti fertőzés eddig még nem fordult elő, sokkal gyakoribb, hogy a vírust hordozó egyén egy állatot fertőz meg.
Egyes esetekben a betegségre hajlamos fertőzött állat nem mutatja a betegség tüneteit. Ezek az egyedek a betegség hordozóivá válnak. Más állatok is hordozhatják a betegséget, 1952-ben Kanadában például egy kutya fertőzött csontokkal terjesztette a kórt, és a Szovjetunióban pedig egy farkas vált hordozóvá. A leggyakoribb tünetmentes hordozó az ember. A fertőzés továbbvitelét a ruházat és a cipő fertőtlenítésével lehet elkerülni; a vírus az orr nyálkahártyájában egy napig fertőzőképes marad.
Kórokozója thumb|A száj- és körömfájás vírusa 1898-ban Friedrich Loeffler és Paul Frosch bakteriológusok az állatbetegségek közül a száj- és körömfájás kórokozójáról állapították meg, hogy vírus. Ehhez a beteg állatokból származó nyirkot olyan sűrű szűrőkön szűrték át, amik kiszűrik a baktériumokat. Ezután a szűrlet egészséges borjakba adva szintén betegséget váltott ki. A száj- és körömfájás vírusa erősen fertőző, egyszálú RNS-vírus, [ss(+)RNA]. A Picornaviridae család Aphthovirusai közé tartozik, melynek virionjai 25–30 nm-es, ikozaéder alakú vírusok; bennük az örökítőanyag egyszálú RNS. Egy fertőzött sejtben a replikáció a fehérjeburok feloszlása után a sejtplazmában hajtódik végre. Az új virionok a sejtmembrán lízise után szabadulnak ki.
A száj- és körömfájásnak 7 szerotípusa és mintegy 80 altípusa ismert. Az egyik típus elleni természetes vagy mesterséges védelem nem véd a többi típus ellen, így azokat az állat már a védelem ideje alatt elkaphatja. Európában legtöbbször az A és az O típus található, ritkábban előfordulhat C típus is. A 2025-ös magyarországi és szlovákiai járványokat az Asia1 típus okozta. A többi szerotípus a SAT1, SAT2 és SAT+ kódot kapta.
A vírus terjedési módjai Szemben a legtöbb kórokozóval, a száj- és körömfájás vírusánál lehetségesnek tartják, hogy akár egyetlen virion is kiválthatja a betegséget.
A leggyakoribb terjedési mód: közvetlen érintkezés a fertőzött és egészséges állatok között (csordán belül, vagy karámmal, szállítóeszközökkel).
További lehetséges terjedési módok:
levegőben, az állatok közötti közvetlen kontaktus nélkül: szél és járműforgalom révén; a szél akár 300 km-re is elfújhatja. az állatok gondozóinak ruházata közvetítésével; fertőzött takarmánnyal való kontaktus útján; pocsolyavíz, nyers állati húsmaradvány és fertőzött állati húsmaradványokat tartalmazó táplálékpótlék útján; marhák esetében akár fertőzött bika ondója útján is; tej, sajt, hús útján trágyával akár levél és kézfogás útján is.
A vírus megmarad hideg körülmények között (fagyasztott húsban is), de elpusztul a hőtől (legalább 60 Celsius fok) és a fertőtlenítőktől. A Nébih tételesen felsorolja azokat a fertőtlenítő oldatokat, amelyektől elpusztul. Nem bírja a 6 alatti és a 10 fölötti pH-t. A tejsavas erjedés 1-2 nap alatt tönkreteszi. A vírus számára kedvező a nedves, hűvös idő; ilyenkor árnyékban hetekig fertőzőképes marad. Képes túlélni a száraz, illetve fagyott környezetet. A szervezetben legkedvezőbb neki a csontvelő és a nyirokcsomó; az izomzatban nem képes sokáig megőrizni fertőzőképességét. A takarmányban való túlélése annak fajtájától függ: széna és szalma esetén 15 hétig, más takarmányokban 1 hónapig marad meg. A szárított bőrökben 15 hétnél is tovább túlél. Tejporban hónapokig, levált szaruban évekig is megmarad. A vírusfertőzés rendszerint egy-egy gócpontban kezdődik, ami járvánnyá alakulhat, ha nem megfelelően kezelik a helyzetet.
Előfordulása
A száj- és körömfájás globálisan elterjedt. Mindenesetre Új-Zélandon még nem regisztráltak kitörést, Ausztráliában pedig az utolsó kitörés 1872-ben volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1929-ben, Kanadában 1952-ben, Mexikóban 1954-ben, Chilében pedig 1988-ban volt az utolsó kitörés. Az 1911-es járvány katasztrofális volt Európa számára.Volker Griese: Eine Pandemie »geradezu katastrophaler« Dimension: Die Maul- und Klauenseuche 1911. Verlag: BOD 2024, 104 Seiten, Norvégia 1952-ben, Finnország 1959-ben, Svédország 1966-ban vált száj- és körömfájásmentessé. Ausztriában utoljára 1973-ban tört ki járvány.NÖN: 3.732 Rinder mussten gekeult werden, Woche32/2013
A száj- és körömfájás elterjedt Afrikában, Ázsiában, és Dél-Amerika egyes részein.OIE: OIE Members' official FMD status map Ezeken a területeken enzootikusnak számít. Európában a betegség állami állatorvosi felügyelet alatt állt, azonban behurcolás lehetséges. A különböző terjedési módok és a gyors terjedési sebesség miatt a járvány Európát is állandóan fenyegeti.
Tünetek thumb|200px|Nyáladzó szarvasmarha thumb|200px|Kidörzsölődések a patán thumb|200px|Kidörzsölődések a tőgyön
A betegség inkubációs (lappangási) ideje 2-12 nap. Már a fertőződés után hat órával is képes tovább fertőzni. A betegség magas lázzal kezdődik, ami két-három nap alatt gyorsan lecsökken. A beteg állat szájának nyálkahártyáján hólyagzás jelenik meg, ami csurgó, vagy habos nyálazást eredményez. Nagy valószínűséggel a táplálkozás fájdalmassá tételével étvágyvesztés is jár, ami miatt a felnőtt állat hónapokig tartó fogyásba kezd. Az állat lába hasonló hólyagzást mutat és az állat megsántul. A hímnemű állat heréje megdagad, a nőstény tejhozama pedig lényegesen lecsökken. Egyéb tünetek: gyengeség, hidegrázás. Bár a fertőzött állat a betegség lefolyása után végül is felépül, egyesek esetében a betegség szívizomgyulladáshoz (myocarditis) és pusztuláshoz vezethet, különösen gyenge példányok, például újszülött borjak esetében. Más állatokat a vírus (aszimptomatikusan) nem támadja meg: ezek a betegség hordozóivá válnak. A fertőzött állatok 2-3 hét alatt felépülhetnek. A fertőzésre való fogékonyság függ az állat fajtájától, és életmódjától is. A magyar tarka és a magyar szürke marha ellenállóbb, mint a magas tejhozamú fajták; azonban ők is elkaphatják a betegséget. Sertéseknél a légúti fertőzés ritkább; ők inkább takarmánnyal, közvetlen érintkezéssel vagy helyszín útján fertőződnek.
Hasonló tünetekkel bír a hólyagos szájgyulladás, a sertés hólyagos betegsége és a sertés hólyagos kiütése, emiatt szükség van laborvizsgálatra is. Elkülönítendő továbbá ezektől is: keleti marhavész, szarvasmarha fertőző rhinotracheitise, kéknyelv-betegség, szarvasmarha herpesmamillitise, szarvasmarha fertőző göbös szájgyulladása és szarvasmarha vírusos hasmenése. Szarvasmarha Szarvasmarháknál a lappangási idő általában 2-7 nap. A betegség kezdetét egy legfeljebb háromnapos láz jelzi, ami elérheti a 42 Celsius-fokot is. A tejtermelő teheneknél a tejtermelés csökken. Már a lázas szakaszban megkezdődik a nyáktermelődés, ezzel egyidejűleg a száj nyálkahártyája kivörösödik. A betegség előrehaladását étvágytalanság és a kérődzés zavara jelzik.
A betegség további szakaszában a teljes pofanyálkahártyában, továbbá a nyelven borsótól galambtojás méretűig terjedő, folyadékkal teli hólyagok keletkeznek. Ezzel egyidejűleg további afták jönnek létre a tőgyön, ami érinti a bőrt és a tejmirigyeket is. A közérzet sokat romlik: a szarvasmarhák a fájdalom jeleit mutatják összezárt szájjal, csámcsogó állkapocsmozdulatokkal és sántítással. A hólyagok kipukkadása után helyük kidörzsölődik, majd gyógyulni kezd. Közben további állatok betegednek meg. A szájban levő afták 14 nap alatt, a patákon keletkezettek egy hónap alatt gyógyulnak meg. A gyógyulást gyakran bakteriális felülfertőzések hátráltatják.
A jóindulatú, 2-5%-os halálozást okozó fertőzések mellett vannak akár 80%-os halálozást okozó fertőzések is. Ennek oka a kórokozó virulenciája mellett annak myotropismusa is. Ez utóbbi inkább borjaknál fordul elő. Még enyhe lefutás esetén is a fiatal állatok különösen ki vannak téve a szívizomgyulladásnak, és az általa okozott szívizom-károsodásnak. Az érintett állatok 24 órán belül egy súlyos általános megbetegedés tüneteit mutatják.
A természetes fertőzés egy egy évig tartó immunitást hagy hátra az adott törzsre. A jelentősebb, illetve várható szövődmények a bakteriális felülfertőződés, a tőgygyulladás, a patakárosodások, a bőrkinövések, a pataleválások, az izomsérülések, a szívizomgyulladás, a tartós állapotromlás és a tartós termeléskiesés.
Szarvasmarhánál hasonló betegségképet mutat a stomatitis vesicularis, a szarvasmarha vírusos hasmenése, a keleti marhavész, a szarvasmarha fertőző rhinotracheitise, a fertőző bovine rhinotracheitis, a kéknyelv betegség és a tehénhimlő. Sertés thumb|Kiszakadt hólyagok egy száj- és körömfájásban szenvedő disznó lábán Sertéseknél a lappangási idő többnyire legfeljebb 3 nap. A kezdeti lázas szakasz 4 napig tart. A fertőzés tünetei kevésbé súlyosak, mint a szarvasmarháknál.
Az afták elsődlegesen a patákon a pártaszélen, az interdigitális hasadékban és a fattyú csülkökön keletkeznek. A pofán és a szájtartományban a változások kevéssé feltűnőek. Kocáknál az emlőkön is afták jönnek létre.
A felnőtt állatoknál a betegségre sántítás hívhatja fel a figyelmet, ami olyan súlyos is lehet, hogy az állat nem kel fel a helyéről. Eleinte csak néhány állat beteg, később a fertőzés elterjed az állományban. Malacoknál a szívizom-károsodás mellett hirtelen halálozás is előfordul. A pofán a hámsérülések 14 nap alatt gyógyulnak, a patákon és a talpon a gyógyulást többnyire gennyes felülfertőződések akadályozzák.
Az immunitás 5-7 hónapig tart. A szövődmények közé tartozik a tőgy- és a méhgyulladás mellett a vetélés és a paták szarurétegének elvesztése, illetve a szívizomgyulladás miatti teljesítménycsökkenés.
Sertésnél a betegségtől elkülönítendő a vesiculáris betegségkomplexum, ami szintén hólyagképződéssel jár: hólyagos szájgyulladás, a sertés hólyagos betegsége, és a sertés hólyagos kiütése. Ezen kívül még szelénmérgezés is szóba jöhet. Juh A lappangási idő 2–14 nap. A tünetek enyhébbek, mint a szarvasmarhánál. A fő tünet a paták peremén és a paták között jelentkező afták. A száj nyálkahártyáján és peremén gyakran jelentéktelen. A betegség a nyájon három-hat hét alatt megy át. A betegséget gyakran csak súlyos és fájdalmas sántítás jelzi. A sántítás harmadik napjától a kipukkadt afták kipirosodott helye látható. A bárányokon a betegség súlyosabb formában jelentkezik, szívizomgyulladással, lázzal, hasmenéssel és kedvtelenséggel. A veszteség elérheti a 80%-ot, anélkül, hogy afták jelennének meg. Az afták helye két-három hét alatt gyógyul; a gyógyulást másodlagos fertőzések hátráltatják.
A leggyakoribb szövődmények a patagyulladás, a vetélés, a méh- és tőgygyulladás. A fertőzés utáni immunitás típusspecifikus, és legalább egy évig tart.
Hasonló tüneteket okozhat a szártőrothadás, a varas szájfájás, a kéknyelv betegség és a juh himlője. Kecske A lappangási idő 2-14 nap. A tünetek lehetnek enyhék, vagy nagyon súlyosak, szívizomgyulladással és halállal. A lázas szakasz általános tünetekkel és a tejtermelés csökkenésével jelentkezik. A száj nyálkahártyájában afták képződnek, melyek hamarosan felszakadnak. A fejen dagadás jelentkezhet a szőrzet felmerevedésével. Gyakori az orrnyálkahártya gyulladása. Az afták a patákon ritkán figyelhetők meg.
A szövődmények közé tartozik a patagyulladás, a vetélés, a méh- és tőgygyulladás. A fertőzés utáni típusspecifikus immunitás legalább egy évig tart.