A Pseudophryne corroboree a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Pseudophryne nembe tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália endemikus faja. Új-Dél-Wales államban, az ausztráliai Alpokban, az Ausztráliai fővárosi terület (ACT) határának közelében a Kosciusko Nemzeti Parkban és a Brindabella-hegységben honos 1300–1760 m-es tengerszint feletti magasságban.AmphibiaWeb Élőhelye a magasan fekvő alpesi vidékre és annak tőzegmoha mocsaraira terjed ki, jellemzően Poa caespitosa lágyszárú perjeféléket, erdőket (általában eukaliptusz) és nedves, tőzegmohával borított pusztát vagy mocsarat foglal magában.Pengilley, R. (1973). Breeding biology of some species of Pseudophryne (Anura: Leptodactylidae) of the Southern Highlands, New South Wales. Australian Zoologist, 18(1), 15-30. Az erdőhatár alatt a békák kövek vagy kidőlt fatörzsek alatt vagy a növényzetben, az erdőhatár felett a füves mocsárréteken élnek. A szaporodási időszakban a hímek a téli esők idején elárasztott tőzegmohalápokban található odúkban húzódnak meg, a szaporodási időszakon kívüli élőhelyet pedig elsősorban erdők és puszták alkotják.

Megjelenése

Kis termetű békafaj, hossza elérheti a 3 cm testhosszúságot.FrogID, Australian Museum A hátán feltűnő, nagyon jellegzetes, élénksárga és fekete csíkozású, a végtagokra is kiterjedő mintázatot visel. A hasa fekete, fehér vagy sárga márványozással. Pupillája és az írisz fekete. Ujjai között nincs úszóhártya, ujjai végén nincsenek korongok.

Nevének eredete

A faj nevét az ausztrál őslakosok által a Corroboree (az őslakók ünnepe, fesztiválja) alkalmával viselt öltözékre emlékeztető háti mintázata miatt kapta.Moore, 1953 : A new species of Pseudophryne from Victoria. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales, vol. 78, p. 179-180 (eredeti publikáció).

Életmódja

Életciklusa meglehetősen szokatlan. Csak nyáron szaporodik, hogy elkerülje a magas hegység szélsőséges éghajlati viszonyait. Az egész nyáron át tartó költési időszakban a hímek kamrafészket építenek a költőhelyükön található fűben és mohában. A hímek ezután énekléssel versengenek a nőstényekért. Amíg a nőstény a hím fészkében mintegy 26 petét rak le, a hím megragadja a nőstényt, és közvetlenül a petékre helyezi spermáját.Atlas of Living Australia A fészket a többi Pseudophryne fajhoz hasonlóan a hím őrzi. Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm hosszúságot, színük fekete, apró ezüstös foltokkal. Az ebihalak kifejlődésük után akár 7 hónapig is a peték védőburkában maradnak, amíg az őszi esőzések vagy a tavaszi olvadás el nem árasztja őket. A fiatal egyedek ezután kikelnek, és átalakulnak kifejlett békává, majd néhány hónapig a nedves növényzetben maradnak.

Táplálékukat főként apró gerinctelenek, például hangyák alkotják. Nemrégiben fedezték fel, hogy képesek mérgező alkaloidokat termelni, amelyeket aztán a bőrükből választanak ki a ragadozók elleni védekezésként.

Természetvédelmi helyzete balra|260px|Egy Pseudophryne corroboree a Sydney-i állatkert tenyészprogramjában A vörös lista a súlyosan veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Populációja erősen csökken, elterjedési területe kis méretű. Populációjának csökkenését számos okra vezetik vissza, ilyen például élőhelyének pusztulása a szabadidős terepjáró-használat miatt; a síközpontok fejlesztése; az elvadult állatok okozta fenyegetés; a békák élőhelyének romlása; a Délkelet-Ausztrália nagy részét sújtó hosszan tartó aszályos időszak; és az ózonréteg csökkenése miatt megnövekedett UV-sugárzás. Az aszály úgy hat a fajra, hogy kiszárítja a szaporodóhelyeiket, így a szaporodási ciklus, amelyet az évszakok váltakozásai indítanak el, és amelyhez a mocsarak őszi és tavaszi nedvesítésére lehet szükség, hogy a párzási ciklus beinduljon, késik. Ez azt jelentheti, hogy az ebihalak nyár végére, amikor a mocsarak kiszáradnak, még nem alakultak át, és így elpusztulnak. Maguk a mocsarak is nyilvánvalóan szárazabbak a szokásosnál. A 2003 januárjában Victoria állam és Új-Dél-Wales magashegységben pusztító súlyos bozóttüzek elpusztították a békák megmaradt élőhelyeinek nagy részét, különösen a szaporodóhelyeket és a telelő felnőtteket szigetelő levélaljzatot. A tűz szinte a faj összes élőhelyét érintette, bár a közelmúltban végzett felmérések azt mutatták, hogy a tűz a vártnál kisebb mértékű állománycsökkenést eredményezett.

Az Amphibian Research Centre már belekezdett egy mentési programba, amelynek keretében petéket gyűjtöttek be, és azokat késői ebihal stádiumig nevelték, majd visszajuttatták a lehető legközelebb a gyűjtési helyükhöz. Jelenleg kutatások folynak a fogságban történő szaporításról, valamint arról, hogy melyik életciklus-szakasz – a pete, az ebihal vagy a kifejlett egyed – ígéri a legjobb túlélési esélyeket a vadonba való visszatérés után. Az Ausztráliai fővárosi terület, Új-Dél-Wales és Victoria nemzeti parkjainak hatóságai védelmi fajmegőrzési programokat dolgoztak ki, beleértve a fogságban történő tenyésztési programot Tidbinbillában, a sydney-i Taronga Állatkerben, valamint a Melbourne-i Állatkert healesville-i menedékhelyén.

Jegyzetek

Források

Moore, 1953 : A new species of Pseudophryne from Victoria. Proceedings of the Linnean Society of New South Wales, vol. 78, p. 179-180 (eredeti publikáció). Amphibian Species of the World 6.0 A Pseudophryne corroboree az AmphibiaWeb oldalon

Kategória:Kétéltűfajok Kategória:Ausztrália kétéltűi Kategória:Pseudophryne