Massimo D’Alema (Róma, 1949. április 20. –) olasz politikus, miniszterelnök, az Olasz Köztársaság történetében az első, aki az Olasz Kommunista Párt soraiból került ki. Az Olasz Demokrata Párt elnöke, a Szocialista Internacionálé alelnöke volt.
Élete D’Alema a kommunista pártban tevékenykedő családból származik. Már tizennégy évesen csatlakozott a párthoz. Néha a „buli gyermekének” is nevezték. Az 1970-es–1980-as évek viharos éveiben közvetíteni próbált a Kommunista Párt és a sok azt eláruló radikális baloldali mozgalom között, Enrico Berlinguer vezetésével túlságosan konzervatívnak és óvatosnak tartották. D'Alema a pártvezér jobbkeze lett, és elkísérte az 1984-es Jurij Andropov temetésére. Amikor Berlinguer 1988-ban szívrohamban meghalt, D’Alema a L’Unità kommunista napilap szerkesztője volt. A párt szóvivője lett 1991-ben, és részt vett egy új párt, a Baloldali Demokratikus Párt megalapításában, amely tagja volt a kommunista pártnak. Az Olajfa (Ulivo) megnyerte az 1996-os választásokat. Romano Prodi első kormányában D’Alema a parlamenti reformbizottság elnöke volt, és amikor a kormány 1998-ban megbukott, átvette a miniszterelnöki posztot, amelyet 2000-ig töltött be, amikor is a balközép pártok veszítettek a helyhatósági választásokon. Giuliano Amato követte a miniszterelnöki székben. 2006-tól Prodi második kormányában D’Alema külügyminiszteri posztot töltött be
balra|bélyegkép|D’Alema 2007 decemberében
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Olaszország külügyminiszterei Kategória:Olasz kommunisták Kategória:Olaszország miniszterelnökei Kategória:1949-ben született személyek Kategória:Élő személyek