John Robert Fowles angol regényíró, munkássága a modernizmus és a posztmodern közé helyezhető, 'melyre többek között Jean-Paul Sartre és Albert Camus is hatással volt.
Miután otthagyta az Oxfordi Egyetemet, Fowles angolt tanított egy iskolában a görögországi Szpécesz szigetén, ez a tartózkodása inspirálta a The Magus (1965) című, azonnali bestsellert, amely összhangban volt az 1960-as évek "hippi" anarchizmusával és kísérletező filozófiájával. Ezt követte A francia hadnagy szeretője (1969), egy viktoriánus korszakbeli romantikus történet posztmodern csavarral, ami a dorset-i Lyme Regisben játszódik, ahol Fowles élete nagy részét leélte. A későbbi művek közé tartozik az Ebony Tower (1974), a Daniel Martin (1977), a Mantissa (1982) és a The Maggot (1985).
Fowles könyveit számos nyelvre lefordították, némelyiket megfilmesítették.
Élete Családja Fowles az angliai Essex-beli Leigh-on-Sea-ben született Gladys May Richards és Robert John Fowles egyetlen fiaként és idősebbik gyermekeként (nővére, Hazel tizenöt évvel később született).The Journals, vol. 1, John Fowles, Vintage, 2004, p. x Apja ügyvédnek tanult – "ügyvédi irodában írnokoskodott és olvasott" -John Fowles: A Life in Two Worlds, Eileen Warburton, Viking, 2004, p. 5, de a családi vállalkozásban, az Allen & Wright dohányimportőr cégnél dolgozott, mivel apja, Reginald partner volt a cégben; Reginald halálakor Robertnek kellett vezetnie a céget, mivel a bátyja meghalt az ypres-i csatában, és apja második házasságából fiatal, eltartott féltestvérekről kellett gondoskodnia;The Journals, vol. 1, John Fowles, Vintage, 2004, p. ix Gladys John Richards drapéria kereskedő és felesége, Elizabeth lánya volt. Cornwallból jöttek Londonba, ahol John egy áruház vezető beszerzője lett, és lányuknak "kényelmes neveltetést biztosítottak Chelsea-ben", de az 1918-as spanyolnátha-járványt követő egészségesebb éghajlat miatt az essexi Westcliff-on-Sea-ba költöztek. Az első világháborúból rossz egészségi állapotban visszatérve, miután három évig a Honourable Artillery CompanyA Honorable Artillery Company a brit hadsereg tartalékos ezrede. tisztjeként szolgált, Robert Fowles egy Westcliff-on-Sea-i teniszklubban találkozott leendő feleségével.
Fiatalkora és tanulmányai
Fowles édesanyjával és a nála 18 évvel idősebb Peggy Fowles nevű unokatestvérével töltötte gyermekkorát. Az Alley Court Előkészítő Iskolába járt, ahol anyai nagybátyja és nagynénje tanárok voltak.
1939-ben Fowles-t felvették a Bedford School-ba, kétórás vonatútra otthonától északra. Bedfordban töltött ideje egybeesett a második világháborúval, 1944-ig volt a Bedford diákja. Diákvezető (Head Boy) lett, atlétikai- és rögbi-futball csapat tagja, valamint a krikettcsapat kapitánya és dobójátékos volt.
A Bedford School elvégzése után, Fowles beiratkozott az Edinburgh-i Egyetem tengerészeti rövid tanfolyamára, és felkészült a Királyi Tengerészgyalogságnál való szolgálatra. Kiképzését 1945. május 8-án fejezte be (a Győzelem napján), majd két évre a devoni OkehamptonOkehampton város Nyugat-Devonban, az angliai Devon megyében. táborba helyezték.
Miután 1947-ben befejezte katonai szolgálatát, Fowles belépett az oxfordi New College-baA New College az Oxfordi Egyetem egyik főiskolája az Egyesült Királyságban., ahol franciául és németül is tanult, bár a németet abbahagyta és a franciára koncentrált. Fowles politikai átalakuláson ment keresztül, mikor leszerelt, ezt írta: "Én... kezdtem utálni azt, amivé válok – a brit establishment fiatal reménysége. Ehelyett úgy döntöttem, hogy egyfajta anarchista leszek."
Fowles Oxfordban gondolt először az írói létre, különösen miután olyan egzisztencialistákat olvasott, mint Jean-Paul Sartre és Albert Camus. Azt is megjegyezte, hogy az akkori oxfordi légkör, ahol az "autenticitás" és a "szabadság" ilyen egzisztencialista elképzelései voltak hatással rá. Bár Fowles nem tekintette magát egzisztencialistának, osztotta azon érzésüket, hogy a világ abszurd.
Tanári pálya Fowles korai felnőtt életét tanárként töltötte. Oxford utáni első évét a Poitiers-i Egyetemen töltötte. Az év végén két ajánlatot kapott: az egyiket a winchesteri francia tanszéktől, a másikat "egy görögországi patkány iskolától"; Fowles így döntött: "Természetesen szembeszegültem a józan ész diktátumával, és elfogadtam a görög állást."
1951-ben Fowles angol tanár lett a peloponnészoszi Szpécesz szigeten található Anargyrios és Korgialenios Spetses iskolában. Ez egy kritikus időszakot nyitott életében, hiszen a szigeten ismerte meg leendő feleségét. Ottani élményei és érzései késztetésére ezt használta regénye, a The Magus (1966) színhelyéül. Fowles boldog volt Görögországban, különösen az iskolán kívül. Verseket írt, amelyeket később publikált, és közel került kivándorlótársaihoz. 1953-ban azonban Fowles-t és az iskola többi tanárát reformok bevezetése miatt elbocsátották és Fowles visszatért Angliába.
Spetses szigetén Fowlesnek viszonya lett Elizabeth Christyvel (született Whitton), aki akkoriban egy másik tanár, Roy Christy felesége volt. Ez a házasság már Fowles miatt ért véget. Ugyan egy időben tértek vissza Angliába, de már nem voltak egymás társaságában. Ebben az időszakban kezdte Fowles a Mágus írását.
Elszakadása Elizabethtől nem tartott sokáig. 1957. április 2-án összeházasodtak. Fowles mostohaapja lett Elizabeth első házasságából való lányának, Annának. Fowles közel tíz éven keresztül tanította az angolt idegen nyelvként más országok diákjainak a St. Godric's College-ban, a londoni HampsteadbenHampstead egy londoni terület, amely 4 mérföldre (6,4 km-re) északnyugatra fekszik Charing Crosstól, és az A5-ös úttól (Roman Watling Street) Hampstead Heath-ig, egy nagy, dombos kiterjedésű parkig terjed. működő, leányiskolában.
Irodalmi pályafutása
1960 végén Fowles, bár már kidolgozta a The Magus-t, elkezdett dolgozni a The Collectoron. Egy hónap alatt elkészült a The Collector első vázlatával, de több mint egy évet töltött a felülvizsgálatokkal, mielőtt megmutatta volna ügynökének. Michael S. Howard, a Jonathan Cape kiadója lelkesedett a kéziratért. A könyvet 1963-ban adták ki, és amikor az év tavaszán a puhakötésű jogokat eladták, Howard szerint "valószínűleg ez volt a legmagasabb ár, amit eddig egy első regényért fizettek".
A The Collector sikere azt eredményezte, hogy Fowles abbahagyta a tanítást, és teljes munkaidőben az irodalmi karriernek szentelhette magát. A könyv filmes jogai opcionálisak voltak, és 1965-ben azonos című játékfilmet forgattak.A lepkegyűjtő (film) Kiadója tanácsa ellenére Fowles ragaszkodott ahhoz, hogy második kiadott könyve a The Aristos legyen, amely filozófiai esszék nem fikciós gyűjteménye. Utána hozzálátott, hogy összeszedje az összes általa írt piszkozatot, amelyből a The Magus lesz.
1965-ben Fowles elhagyta Londont, és Underhillbe költözött, egy farmra a dorset-i Lyme Regis peremén. Az elszigetelt parasztház a tejüzem mintája lett a Fowles által írt A francia hadnagy szeretője (1969) című könyvben. 1968-ban Fowles feleségével a Lyme Regis-i Belmontba költözött, és A francia hadnagy szeretője című regénye egyes helyszíneit Belmontról mintázta. Ebben a regényben megalkotta az irodalomtörténet egyik legrejtélyesebb női karakterét. A nőiességről és a férfiasságról alkotott mítosza ebben a szövegben kifejtett felfogása pszichoanalitikusan megalapozott.Mandal, Mahitosh (2017). "'Eyes a man could drown in': Phallic Myth and Femininity in John Fowles's The French Lieutenant's Woman". Interdisciplinary Literary Studies: A Journal of Criticism and Theory. https://muse.jhu.edu/article/672189/pdf https://www.jstor.org/stable/10.5325/intelitestud.19.3.0274
Ugyanebben az évben adaptálta a The Magus című filmet,The Magus (film) amelyet 1968-ban mutatták be. A Mágus (1968) filmváltozatát általában szörnyűnek tartották; amikor Peter Sellers-t megkérdezték, hogy változtatna-e az életén, ha újra kezdhetné az egészet, tréfásan azt válaszolta: "Mindent pontosan ugyanúgy csinálnék, csak a The Magus-t nem nézném meg".
A francia hadnagy szeretője (1969) kritikai és népszerű sikert aratott. Több mint tíz nyelvre fordították le, és megalapozta Fowles nemzetközi hírnevét. 1981-ben játékfilmként adaptálták a neves brit drámaíró (és később Nobel-díjas) Harold Pinter forgatókönyvével, Meryl Streep és Jeremy Irons főszereplésével.
Fowles élete hátralévő részét Lyme Regisben élte le. The Ebony Tower (1974), Daniel Martin (1977), Mantissa (1982) és a The Maggot (1985) című művei mind a Belmont House-ból származnak. 1980-ban nagyon elismerő bevezetőt írt G.B. EdwardsGerald Basil Edwards (G. B. Edwards; 1899. július 8. – 1976. december 29.) brit író. The Book of Ebenezer Le Page (Hamish Hamilton, 1981), a Guernseyben játszódó fiktív önéletrajzához: „Lehettek furcsább irodalmi események, mint az a könyv, amelyet most olvasni fog, de ezt inkább kétlem.”újranyomva a Wormholes: Essays and Occasional Writings című könyvében, szerk.: Jan Relf (Jonathan Cape, 1998), 166-74. o.Edward Chaney, Genius Friend: G.B. Edwards and The Book of Ebenezer le Page (Blue Ormer, 2015), pp. 336-39.
Fowles-t a The Times brit lap az 50 legnagyobb brit író közé sorolta 1945 óta."The 50 greatest British writers since 1945", The Times, . 5 January 2008.Retrieved on 19 February 2010.
1998-ban a The New York Times Book Review idézte: „Ateistának lenni nem erkölcsi döntés kérdése, hanem emberi kötelezettség.”The New York Times, 31 May 1998.
Novellák Fowles élete során számos verset és novellát írt, amelyek többsége elveszett vagy megsemmisült. 1950 decemberében megírta a My Kingdom for a Corkscrew-t. A For A Casebook (1955) címűt különféle magazinok elutasították. 1970-ben megírta a The Last Chapter-t (Az utolsó fejezet).Fowles, John The Journals Volume 2, London: Jonathan Cape, 2006
Közösségi élet A közösséghez csatlakozva Fowles a Lyme Regis Múzeum kurátoraként dolgozott 1979 és 1988 között, de miután enyhe agyvérzést kapott, visszavonult. Időnként részt vett a helyi politikában, leveleket írt a The Timesnak. E részvétel ellenére általában visszahúzódónak számított.
Magánélete 1990-ben első felesége, Elizabeth rákban halt meg, mindössze egy héttel a diagnózis felállítása után. Halála súlyosan érintette, és egy évig nem írt. 1998-ban Fowles feleségül vette második feleségét, Sarah Smith-t.
Fowles szívelégtelenségben halt meg 2005. november 5-én, 79 évesen az Axminster Kórházban, 5 mérföldre (8,0 km-re) Lyme Registől.
2008-ban Elena van Lieshout 120 szerelmes levelet és képeslapot tartalmazó sorozatot vitt aukcióra a Sotheby's-nál. A levelezés 1990-ben kezdődött, amikor Fowles 65 éves volt. Elena, egy fiatal walesi tisztelője és az oxfordi St. Hilda's College hallgatója felvette a kapcsolatot a visszahúzódó szerzővel és érzékeny, bár kiteljesedetlen kapcsolat alakult ki közöttük.
Vita Fowles 2005-ös halála után kiderült, hogy 1965 és 1990 között kiadatlan naplói rasszista és homofób kijelentéseket tartalmaztak, különös tekintettel a zsidókra.
Művei (1963) The Collector (1964) The Aristos, esszék () (1965) The Magus (átdolgozva 1977) (1969) The French Lieutenant's Woman (1973) Poems by John Fowles (1974) The Ebony Tower (1974) Shipwreck (1977) Daniel Martin (1978) Islands (1979) The Tree (1980) The Enigma of Stonehenge (1982) A Short History of Lyme Regis (1982) Mantissa (1985) A Maggot (1985) Land (Fay GodwinnelFay Godwin (1931. február 17. – 2005. május 27.) brit fotós, aki a brit vidékről és tengerpartról készített fekete-fehér tájképeiről ismert. közösen) (1990) Lyme Regis Camera (1998) Wormholes – Essays and Occasional Writings (2003) The Journals – Volume 1 (2006) The Journals – Volume 2
Magyarul megjelent A lepkegyűjtő (The Collector) – Európa, Budapest, 1969 · fordította: Róna Ilona A rejtély – Rakéta Regényújság, Budapest, 1976 · fordította: Bányay Geyza A francia hadnagy szeretője (The French Lieutenant's Woman) – Árkádia, Budapest, 1983 · · ford.: Gy. Horváth László, versbetétek: Kiss Zsuzsa, utószó: Takács Ferenc