Christopher William Bradshaw Isherwood (Cheshire, 1904. augusztus 26. – Santa Monica, 1986. január 4.) angol-amerikai regényíró, drámaíró, forgatókönyvíró, önéletrajz- és naplóíró. Legismertebb művei közé tartozik a Goodbye to Berlin (1939), egy félig önéletrajzi regény, amely a Cabaret című musicalt ihlette, a A Single Man (1964), amelyet Tom Ford filmre adaptált 2009-ben, valamint a Christopher and His Kind (1976) memoár, amely „Gay Liberation” mozgalom kedvence lett.
Életrajza Családja és ifjúkora Isherwood 1904-ben született családja birtokán Cheshire-ben, Stockport közelében, Anglia északnyugati részén. Francis Edward Bradshaw Isherwood (1869–1915) idősebb fia volt, aki Frankként ismert, a York és Lancaster Ezred hivatásos katonája, valamint anyja, Kathleen Bradshaw Isherwood, szül. Machell Smith (1868–1960), egy sikeres borkereskedő egyetlen lánya. Ősei közé tartozott John Bradshaw puritán bíró, aki aláírta I. Károly király halálos ítéletét, és két éven át az Egyesült Királyság királyi Titkos Tanácsa (Privy Council) elnökeként szolgált, gyakorlatilag az Angol Köztársaság elnöke. Isherwood apja, Frank a Cambridge-i Egyetemen és a Sandhursti Királyi Katonai Akadémián tanult, harcolt a búr háborúban, és meghalt az első világháborúban. Isherwood anyja, Kathleen saját anyja révén Greene King gazdag sörfőző családjának tagja, Isherwood pedig Graham Greene regényíró unokatestvére volt, aki szintén rokonságban állt a sörfőző családdal. Frank és Kathleen első fiukat Christopher William Bradshaw Isherwoodnak keresztelték el, amit Isherwood leegyszerűsített, amikor 1946-ban az Egyesült Államok állampolgárává vált.
Reptonban, a derbyshire-i bentlakásos iskolájában Isherwood találkozott élethosszig tartó barátjával, Edward UpwarddalEdward Falaise Upward (1903. szeptember 9. – 2009. február 13.) brit regény- és novellaíró volt, akit halála előtt az Egyesült Királyság legrégebbi élő írójának tartottak., akivel együtt feltalálták a képzeletbeli angol falut, Mortmere-t, ahogyan az a Lions and Shadows (1938) című kitalált önéletrajzában is szerepel. Történelemtudósnak ment a cambridge-i Corpus Christi College-ba, a második éves Cambridge-i Egyetemi TriposonA Cambridge-i Egyetemen Tripos minden olyan vizsga, amely az egyetemi hallgatót alapképzési fokozat megszerzésére jogosítja fel. vicceket és limerickeket írt, majd 1925-ben diploma nélkül távozásra kérték.
1925 karácsonyán újra bemutatták egy felkészítő barátjának, W. H. Audennek. Isherwood Auden révén találkozott a fiatal költő Stephen Spenderrel, aki kinyomtatta Auden első gyűjteményét, a Poems-t (1928). Úgy tartják, hogy az Upward, Isherwood, Auden és Spender alkotta irodalmi csoport volt az 1930-as évek legizgalmasabbja Angliában. Auden az Auden Group vagy Auden Generation néven ismert regényírónak nevezte Isherwoodot. Cecil Day-LewisszalCecil Day-Lewis (1904. április 27. – 1972. május 22.) ír származású, brit költő. Nicholas Blake álnéven is írt rejtélyes történeteket. és Louis MacNeice-szelFrederick Louis MacNeice (1907. szeptember 12. – 1963. szeptember 3.) ír költő és drámaíró, az Auden csoport tagja. Auden és Spender később megalkotta a MacSpaunday Poets nevű csoportot, amelyhez Isherwood is tartozott.
Miután elhagyta Cambridge-et, Isherwood magántanárként, majd titkárként dolgozott az André MangeotAndré Louis Mangeot (1883. augusztus 25. – 1970. szeptember 11.) francia származású hegedűművész. hegedűművész által vezetett vonósnégyesnél, miközben befejezte első regényét. Ez volt az 1928-ban megjelent All the Conspirators, amely a gyermekek és szüleik önrendelkezési harcáról szól. 1928 októberében beiratkozott orvostanhallgatónak a londoni King's College-ba, de hat hónap után otthagyta.
1929 márciusában csatlakozott Audenhez Berlinben, ahol Auden egy posztgraduális évet töltött. A tíznapos látogatás megváltoztatta Isherwood életét. Viszonyba kezdett egy német fiúval, akivel a The Cozy Corner nevű pincebárban találkoztak, és Magnus Hirschfeld Szexuális Tudományok Intézetében (Institut für Sexualwissenschaft) „szemtől szembe hozták törzsével”. Júliusban ismét Berlinbe látogatott, és novemberben oda is költözött.
Berlini tartózkodás
Berlinben Isherwood befejezte második regényét, The Memorial (1932), amely az első világháború családjára és generációjára gyakorolt hatásáról szól. Folytatta azt a szokását is, hogy naplót vezetett. Naplójában nyersanyagokat gyűjtött a Gerald HamiltonnalGerald Bernard Francis Hamilton (1890. november 1. – 1970. június 9.) brit memoáríró, kritikus és internacionalista „Európa leggonoszabb embereként” ismert. való valós barátság ihlette Mr. Norris Changes Trains (1935), és a Goodbye to Berlin (1939), a városról készült portréjához, ahol Adolf Hitler hatalomra került – a szegénység, a munkanélküliség, a zsidók és kommunisták elleni növekvő támadások tette lehetővé, és figyelmen kívül hagyta a kávézókban, bárokban és bordélyházakban zajló éjszakai élet dacos hedonizmusa. A Goodbye to Berlin a baloldali New Writing magazinban megjelent történeteket tartalmazott, valamint Isherwood 1937-es Sally Bowles című kisregényét, amelyben megalkotta leghíresebb karakterét egy fiatal angol nő, Jean RossJean Iris Ross Cockburn (1911. május 7. – 1973. április 27.) brit író, politikai aktivista és filmkritikus. alapján, akivel rövid ideig megosztott egy lakást.
Amerikában a berlini regényeket együtt adták ki The Berlin Stories címmel 1945-ben. 1951-ben a Goodbye to Berlint New York-i színpadra adaptálta John van DrutenJohn William Van Druten (1901. június 1. – 1957. december 19.) angol drámaíró és színházi rendező. I Am a Camera címmel, amelyet Isherwood bevezető bekezdéseiből vettek át. A darab ihlette a Broadway Cabaret című musicalt (1966), amelyből később, 1972-ben a Cabaret című filmet forgatták.
1932-ben Isherwood kapcsolatot kezdett egy fiatal némettel, Heinz Neddermeyerrel. 1933 májusában együtt menekültek el a náci Németországból, és először Görögországba utaztak. Neddermeyernek 1934 januárjában megtagadták a belépést Angliába, ezért "Odüsszeiát járt", hogy szexuális hazát keressen, ahol együtt letelepedhetnének. A Kanári-szigeteken, Koppenhágában, Brüsszelben, Amszterdamban és a portugáliai Sintrában éltek, miközben új állampolgárságot és útlevelet próbáltak szerezni Neddermeyer számára. 1937 májusában, amikor ő és Isherwood Luxemburgban éltek, Neddermeyert hirtelen kiutasították Németországba. Neddermeyert másnap letartóztatta a Gestapo hadkötelezettség kijátszása és kölcsönös onanizmus miatt. Neddermeyert három és fél év kényszermunkára és katonai szolgálatra ítélték. (A náci bíróság soha senkit nem talált ártatlannak.) 1938-ban megnősült, és a házaspárnak egy gyermeke született, egy fiú, aki 1940-ben született. Neddermeyer túlélte a háborút, és 1956-ban levelet küldött Isherwoodnak, amelyben pénzt kért a kelet-németországi meneküléshez, amit Isherwood meg is adott. Az utolsó ismert kapcsolat a két férfi között egy részvétnyilvánítás volt, amelyet Neddermeyer Isherwoodnak írt Isherwood édesanyja halála alkalmából 1960-ban.http://gayhistory.wikidot.com/heinz-neddermeyer
Ebben az időszakban Isherwood gyakran visszatért Londonba, ahol első filmírói munkáját vállalta, Berthold Viertel bécsi rendezővel együtt dolgozott a Little Friend (1934) című filmen. Audennel három darabban dolgozott együtt – The Dog Beneath the Skin (1935), The Ascent of F6 (1936) és On the Frontier (1938) –, amelyeket Robert MedleyCharles Robert Owen Medley (1905. december 19. – 1994. október 20.) angol művész volt, aki absztrakt és figuratív stílusban egyaránt festett és színházi tervezőként is dolgozott. és Rupert DooneRupert Doone (született: Reginald Woodfield; 1903. augusztus 14. – 1966. március 4.) brit táncos, koreográfus, színházi rendező és tanár. Group Theatre készítette. Dolgozott a Lions and Shadows (1938) című filmen is, amely az 1920-as években végzett – iskolán belüli és azon kívüli – művelődésének fikciós önéletrajza.
1938 januárjában Isherwood és Auden Kínába utazott, hogy a kínai-japán konfliktusról írják a Journey to a War (1939) című művet. A következő nyáron visszatértek Angliába az Egyesült Államokon keresztül, és 1939 januárjában úgy döntöttek, hogy kivándorolnak oda.
Élet az Egyesült Államokban
A kaliforniai Hollywoodban élve Isherwood összebarátkozott Truman Capote-val, egy feltörekvő fiatal íróval, akire hatással voltak Isherwood Berlini történetei, leginkább a "Sally Bowles" történet nyomai, amelyek Capote Breakfast at Tiffany's (Reggeli a Tiffanyban) című híres kisregényében tűnnek fel. Isherwood összebarátkozott Dodie Smith brit regény- és drámaíróval is, aki szintén Kaliforniába költözött, és azon kevesek egyike lett, akiknek Isherwood megmutatta készülő munkáját.
Isherwood azt fontolgatta, hogy 1945-ben amerikai állampolgár lesz, de megtagadta az eskü letételét, amiért vállalnia kellene, hogy megvédi az országot. A következő évben állampolgárságért folyamodott, és őszintén válaszolt a kérdésekre, mondván, hogy vállalja a nem harci feladatokat, mint például a hajók élelmiszerrel való megrakását. Az is segített, hogy önként jelentkezett az egészségügyi alakulatnál. A honosítási ceremónián megállapította, hogy esküt kell tennie a nemzet védelmére, és úgy döntött, hogy leteszi az esküt, mivel kifogásait és fenntartásait már kifejtette. 1946. november 8-án lett amerikai állampolgár.
William "Bill" CaskeyBill Caskey fotóssal kezdett együtt élni. 1947-ben ketten Dél-Amerikába utaztak. Isherwood írta a prózát, Caskey pedig készítette a fényképeket egy 1949-es könyvhöz, amely a The Condor and the Cows című utazásáról szól.
1953 Valentin-napján, 48 évesen egy baráti társaságban találkozott a tinédzser Don BachardyvalDonald Jess Bachardy (1934. május 18. –) amerikai portréművész. Santa Monica tengerpartján. A tudósítások Bachardy akkori életkoráról változóak, de Bachardy később azt mondta: „Akkor valószínűleg 16 éves voltam.” Valójában 18 éves volt. A korkülönbség ellenére ez a találkozó egy párkapcsolatot indított el, amelyet bár kapcsolatok és elválások szakítottak meg, Isherwood élete végéig tartott.
Viszonyuk első hónapjaiban Isherwood befejezte – és Bachardy gépelte – a regényt, amelyen néhány évig dolgozott, The World in the Evening (1954). Isherwood az 1950-es években és az 1960-as évek elején a Los Angeles State College-ban (ma California State University, Los Angeles) is tanított egy kurzust a modern angol irodalomról.
A 30 éves korkülönbség Isherwood és Bachardy között akkoriban "felvonta a szemöldököt", Bachardyt saját szavai szerint "egyfajta gyerekprostituáltnak tekintették", de kettejükből jól ismert és bejáratott pár lett a dél-kaliforniai társadalomban, sok hollywoodi baráttal.
Egy 1962-ben megjelent regény, a Down There on a Visit négy kapcsolódó történetet tartalmazott, amelyek átfedik a berlini történeteiben szereplő időszakot. Sok kritikus véleménye szerint Isherwood legjobb eredménye az A Single Man című 1964-es regénye volt, amely George, egy középkorú, meleg angol, egy Los Angeles-i egyetem professzora életének egy napját ábrázolja. A regényből 2009-ben készült egy azonos című film. 1964-ben Isherwood együttműködött Terry SouthernTerry Southern (1924. május 1. – 1995. október 29.) amerikai regényíró, esszéíró, forgatókönyvíró és egyetemi oktató, aki jellegzetes szatirikus stílusáról ismert. amerikai íróval a forgatókönyv megírásában A The Loved One Tony Richardson filmadaptációjához, amely Evelyn Waugh maró szatírája az amerikai temetkezési iparágról.
Isherwood és Bachardy együtt éltek Santa Monicában Isherwood élete végéig. Isherwoodnál 1981-ben prosztatarákot diagnosztizáltak, és 1986. január 4-én halt meg a betegségben Santa Monica-i otthonában, 81 évesen. Holttestét az UCLA orvostudományának adományozták, majd hamvait a tengerbe szórták. Bachardy független hírnévvel rendelkező, sikeres művész lett, és a haldokló Isherwoodról készült portréi Isherwood halála után váltak ismertté.
Csatlakozás a Védantához