Az Aer Lingus Írország nemzeti és második legnagyobb légitársasága, a Ryanair után. Az ír kormány által alapított légitársaságot 2006 és 2015 között privatizálták, és jelenleg az International Airlines Group (IAG) majdnem százszázalékos tulajdonú leányvállalata. A légitársaság székhelye a dublini repülőtér területén, a Dublin megyei Cloghranban található.
Története
Korai évek A légitársaságot 1936. április 15-én alapították, 100 000 fontnyi tőkével. Az első elnöke Seán Ó hUadhaigh volt. Az Aer Lingus nevet Richard F. O’Connor ajánlotta, aki egy Cork megyei felügyelő volt. balra|bélyegkép|Egy DH.84 Dragon újrafestve ahogy az Aer Lingus eredeti "lolar" repülője volt 1936. május 27-én, öt nappal a légitársaság bejegyzése után, a vállalat elindította első menetrend szerinti járatát a dublini Baldonnel repülőtér és a bristoli Whitchurch repülőtér között. Az útvonalon egy hatüléses de Havilland DH.84 Dragon típusú kétfedelű repülőgépet (bejegyezve EI-ABI) használtak (beceneve "Iolar", magyarul sas).
Még abban az évben, a légitársaság beszerezte a második repülőgépét, egy négymotoros, kétfedelű de Havilland DH.86 Express típusú tizennégy üléses repülőgépet, aminek az "Éire" becenevet adták. Ez a repülőgép szolgáltatta az első légi összeköttetést Dublin és London között, meghosszabbítva a bristoli járatot Croydonig. Ezzel egyidőben, a légitársaság felavatta az új Dublin-Liverpool járatát, a DH.84 Dragon típusú repülőgépükkel.
A légitársaságot az 1936-os Repülési és Közlekedési Törvény értelmében hozták létre, mint az ír nemzeti légitársaság. 1937-ben az ír kormány megalapította az Aer Rianta nevezetű vállalatot (jelenleg Dublini Repülőtéri Hatóság), hogy felelősséget vállaljon az újonnan alapított Aer Lingus pénzügyeiért és az ország teljes polgári légiközlekedési infrastruktúrájáért. 1937 áprilisában az Aer Rianta révén teljes egészében az ír kormány tulajdonába került az Aer Lingus.
A légitársaság első vezérigazgatója Dr. Jeremiah F. Dempsey volt, egy okleveles könyvelő, aki 1936-ban csatlakozott a céghez, mint egy vállalati titkár, miután kirendelték a Kennedy Crowley & Co vállalattól. 1937-ben, 30 évesen kinevezték a légitársaság vezérigazgatójává. Harminc évvel később, 1967-ben vonult nyugdíjba hatvan évesen. balra|bélyegkép|Egy Aer Lingus Douglas DC-3-as a manchesteri repülőtéren 1948-ban, az első háború utáni festéssel. 1938-ban, a légitársaság lecserélte az „Iolar” becenevű repülőgépét egy de Havilland DH.89 Dragon Rapide típusú repülőre és vásárolt egy második DH.86B típusú repülőt. Kettő Lockheed 14 típusú repülőgép érkezett 1939-ben, a légitársaság első teljesen fémből készült repülői.
1940 januárjában egy új repülőtér nyílt Dublin külvárosában, Collinstownban és a légitársaság oda helyezte át az összes tevékenységét. A vállalat egy új DC-3 típusú repülőgépet vásárolt és új járatokat indított Liverpoolba illetve az írországi Shannon városába. A légitársaság szolgáltatásai korlátozva voltak a második világháború alatt, csupán Liverpoolba vagy Manchesterbe indítottak repülőket tekintettel a biztonsági helyzetre.
Háború utáni növekedés 1945. november 9-én, újraindult a menetrend szerinti közlekedés egy Londonba induló járattal. Ettől a ponttól kezdve az Aer Lingus repülőgépei, kezdetben főként a Douglas DC-3-asok, ezüst-zöld festéssel repültek. A légitársaság ekkor mutatta be az első légiutas kísérőit.
1946-ban, egy új angol-ír egyezmény értelmében az Aer Lingus kizárólagos forgalmi jogokat kapott a brit légtérhez, cserébe a British Overseas Airways Corporation-nak (BOAC) és a British European Airways-nak (BEA) 40%-os részesedéséért. Az Aer Lingus gyors növekedése miatt, a cég beszerzett hét új Vickers Viking típusú repülőgépet 1947-ben, ezek azonban gazdaságtalannak bizonyultak és később eladták őket. bélyegkép|Egy Bristol 170 Freighter típusú repülőgép a manchesteri repülőtéren 1953-ban 1947-ben létrejött az Aerlínte Éireann, amely transzatlanti járatokat üzemeltetett Írországból New Yorkba. A légitársaság 5 új Lockheed L-749 Constellation típusú repülőgépet rendelt, de a kormányváltás és a pénzügyi válság megakadályozta a szolgáltatás elindítását. John A Costello a leendő ír miniszterelnök, nem volt lelkes támogatója a légi közlekedésnek, és úgy gondolta hogy az Atlanti-óceán átrepülése túl nagyszabású terv lenne egy olyan kis ország kis légitársaságának, mint Írország.
Az 1940-es évek végén és az 50-es évek elején, az Aer Lingus új járatokat indított Brüsszelbe és Amszterdamba Manchesteren keresztül, illetve közvetlenül Rómába. A bővülő útvonalstruktúra miatt a légitársaság lett az egyik első vásárlója a Vickers Viscount 700 típusú repülőgépnek 1951-ben, amelyeket 1954 áprilisában állítottak szolgálatba. 1952-ben a légitársaság kiterjesztette a teherfuvarozási szolgáltatásait, és beszerzett egy kisebb flottányi Bristol 170 Freighter típusú repülőgépet, amik 1957-ig maradtak szolgálatban. bélyegkép|Egy Vickers Viscount 808-as a 'zöld tetejű' festéssel a manchesteri repülőtéren 1963-ban 1954-ben, a 38 éves Professzor Patrick Lynch-et kinevezték az Aer Lingus és az Aer Rianta elnökévé, és 1975-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1956-ban az Aer Lingus egy új zöld felsőrészű festést vezetett be, az ablakoknál fehér fényű festéssel és a vezérsíkon az ír zászlóval.
Első transzatlanti járat 1958. április 28-án az Aerlínte Éireann elindította első transzatlanti járatát Shannonból New Yorkba. Három Lockheed L-1049 Super Constellation típusú repülőgépet használtak heti kétszer, ír személyzettel. A repülőgépeket az amerikai Seaboard World Airlines légitársaságtól kölcsönözték. 1960. január 1-én az Aerlínte Éireann-t átnevezték Aer Lingusra.
Az Aer Lingus hét Fokker F27 Friendship típusú repülőgépet vásárolt, amelyeket 1958 novembere és 1959 májusa között szállítottak le. Ezeket az Egyesült Királyságba induló rövidtávú járatokon használták, fokozatosan felváltva a Dakotákat, amíg 1966-ban az Aer Lingus le nem cserélte őket használt Viscount 800 típusú repülőgépekre. bélyegkép|Egy Boeing 720-as az Aer Lingus-Irish International festéssel 1965-ben A légitársaság 1960. december 14-én lépett be a sugárhajtású repülőgépek korába, amikor három Boeing 720 típusú repülőgépet kapott a New York-i útvonalra és az Aer Lingus új Bostonba indított útvonalára.
1963-ban, az Aer Lingus kiegészítette a flottáját Aviation Traders Carvair típusú repülőgépekkel. Ezek a repülőgépek öt autót tudtak szállítani, amelyeket a repülőgép orrán keresztül rakodtak be. A Carvair gazdaságtalannak bizonyult a légitársaság számára, az autós kompjáratok elterjedése miatt, így a repülőgépeket áruszállításra használták, amíg le nem cserélték őket.
A Boeing 720 típusú repülőgépek sikeresnek bizonyultak a légitársaság számára a transzatlanti útvonalakon. Ezek kiegészítésére az Aer Lingus 1964-ben vette át az első nagyobb Boeing 707 típusú repülőgépét, és ez a típus egészen 1986-ig szolgálta a légitársaságot.
Sugárhajtású repülőgépek bélyegkép|Egy Fokker F27 Friendship típusú repülőgép a manchesteri repülőtéren 1965-ben. Az F27-est 1958 és 1966 között rövid távú útvonalakon használták Az európai flotta átalakítása sugárhajtású repülőgépekre 1965-ben kezdődött, amikor a BAC One-Eleven típusú repülőgép megkezdte járatait Dublinból és Corkból Párizsba, és Manchesteren keresztül Amszterdamba, Koppenhágába, Düsseldorfba és Frankfurtba. A légitársaság ugyanebben az évben hozott létre egy új dizájnt a repülőgépei számára, a repülőgépek vezérsíkjain egy nagy zöld lóherével, és a Aer Lingus-Irish International felirattal az ablakok felett. 1966-ban az Aer Rianta tulajdonában lévő fennmaradó részvényeket az ír pénzügyminiszterre ruházták át.
Szintúgy 1966-ban, a légitársaság új járatot indított Shannonból Montreálba és tovább Chicagóba. 1968-ban új járatot indítottak az észak-írországi Belfastból New Yorkba, azonban a járatot hamar felfüggesztették az észak-írországi konfliktusok miatt. Az Aer Lingus 1969-ben vezette be a flottájába a Boeing 737-eseket, hogy megbirkózzon a Dublin és London közötti járatok iránti nagy kereslettel. Később az Aer Lingus kiterjesztette a 737-es járatokat az egész európai hálózatára.
1967-ben, 30 évnyi szolgálat után Dr. J.F. Dempsey vezérigazgató aláírta a szerződést a légitársaság első két Boeing 747-es repülőgépére, mielőtt még abban az évben nyugdíjba vonult.
Az 1970-es évektől napjainkig bélyegkép|Egy Aviation Traders Carvair amelyet járműveket szállító teherszállító repülőgépként használtak, ahogy a képen is látható a bristoli repülőtéren 1964-ben 1971. március 6-án az Aer Lingus átvette a két Boeing 747-es repülőgépre vonatkozó rendeléséből az elsőt, amelyet a transzatlanti útvonalakon használtak. A vállalat később vásárolt egy harmadikat is a flottájához, de hamarosan kölcsönbe adta, mivel kezdetben nem volt nyereséges a légitársaság számára a 747-esek reptetése az Atlanti-óceán felett. 1974-ben az Aer Lingus egy új dizájnt leplezett le, amely eltüntette az International és/vagy az Irish szót a géptörzs oldaláról. A festés két kék és egy zöld színt, valamint egy a vezérsíkon lévő fehér lóherét tartalmazott.
1977-ben, az Aer Lingus felvette az első női pilótáját, Gráinne Cronint – a légitársaság volt a második Európában (a SAS után), amely női pilótákat alkalmazott.
1979 szeptemberében az Aer Lingus lett az első európai légitársaság az Alitalián kívül, amelyet II. János Pál pápa vett igénybe utazásához, amikor egy speciálisan átalakított Boeing-747-es (EI-ASI vagy St. Patrick) fedélzetén utazott Rómából Dublinba, és később Shannonból Bostonba. Az 1980-as évek elején, a 707-eseket kivonták a forgalomból. bélyegkép|Egy BAC One-Eleven a régi festéssel a svájci Zürich repülőterén, 1975-ben 1984-ben, a légitársaság megalapította az Aer Lingus Commuter nevű teljes tulajdonú leányvállalatát, hogy az Aer Lingus Írország és Nagy-Britannia városaiba is tudjon repülni, amelyek repülési ideje Dublinból nem igényel sugárhajtású repülőgépeket. Ezek az útvonalak öt Belfastban épített Short 360 típusú repülőgépet alkalmaztak, miután a Short 330 típusú repülőgéppel kísérletet végeztek. Ez idő tájt az Aer Lingus többségi részesedést vásárolt az Aer Turas teherszállító légitársaságban, amely néhány DC-8 típusú teherszállító repülőgép tulajdonosa volt.
1987 és 1989 között, új Boeing 737-esek érkeztek a régebbiek helyére, és a Commuter flotta hat Fokker 50 típusú repülőgéppel bővült. 1990-ben, az írországi légiközlekedési ágazat deregulációjáról szóló törvény elfogadását követően az Aer Lingus felülvizsgálta a működési politikáját. A légitársaság a BAC One-Eleven típusú repülőgépeket nyugdíjazta, és öt új 737-esre cserélte őket. 1991-ben négy Saab 340B típusú repülőgép érkezett a Commuter flottába, a Short 360 típusú repülőgépek leváltására. 1992-re az Aer Lingus a teljes eredeti 737-200-as flottáját lecserélte, és ezzel a világon az első olyan légitársaság lett, amely a második generációs 737-es mindhárom változatát üzemeltette. Ezek voltak a -300-as, -400-as és -500-as sorozat, bár a -300-as nem sokáig maradt az Aer Lingus flottájában.
Airbus repülők bélyegkép|Egy Aer Lingus Commuter Saab 340-es a Dublini Repülőtéren 1993-ban 1994-ben, az Aer Lingus közvetlen járatokat indított Dublin és az Egyesült Államok között Airbus A330-as repülőgépet használva, és ugyanezen év májusában az Aer Lingus üzemeltette az első A330-300-as ETOPS járatot az Atlanti-óceán északi része felett. Ez a Boeing 747-es és a rövid ideig üzemeltetett Boeing 767-300ER fokozatos kivonásához vezetett. 1995. október 2-án, a Boeing 747-es repülőgép az utolsó útját tette meg 25 évnyi szolgálat után. Addigra már több mint nyolcmillióan utaztak át az Atlanti-óceánon az Aer Lingus Boeing 747-esével. Az 1990-es évek végén az Aer Lingus visszatért Belfastba, és Shannonon keresztül New Yorkba üzemeltetett járatot. Emiatt a Newark Liberty nemzetközi repülőtér is célállomásként szerepelt, de a légitársaság 2001-ben megszüntette ezt a járatot.