Miskolc (németül: Mischkolz, szlovákul és csehül: Miškovec, jiddisül: Mishkoltz, románul: Mișcolț) megyei jogú város Magyarország északkeleti részén, a Bükk-vidék keleti lejtőinél. Az Észak-Magyarországi régió központja és legnagyobb települése. Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Miskolci járás székhelye.Borsod-Abaúj-Zemplén megye honlapja A megye lakosságának negyede Miskolcon él. Az ország negyedik legnépesebb települése Budapest, Debrecen és Szeged után, agglomerációval együtt Budapest és Debrecen után a harmadik legnagyobb, illetve a harmadik legnagyobb belterülettel/beépített területtel rendelkező város (54,21 km²) Magyarországon Budapest és Debrecen (68 km²) után, teljes terület szerint pedig az ország hatodik legnagyobb városa, 236,66 km² közigazgatási területével.
A környék Európa egyik legrégebben lakott területe, mint azt paleolit kori leletek tanúsítják. A különböző tájegységek találkozásánál, fontos kereskedőutak mentén épült település már a középkorban kereskedőváros volt, és 1365-ben Nagy Lajos királytól kapott városi rangot. A török hódoltság után ipara is fejlődésnek indult.
Miskolc Magyarország egyik legjelentősebb ipari központja volt a szocializmusban, azonban mostanra Budapest, Debrecen, Győr, Kecskemét és Szeged után a hatodik helyet foglalja el ebben a tekintetben. A hagyományos nehézipari és élelmiszeripari ágazatok mellett ma már jelentős szerephez jutnak a modern elektronikai és járműipari cégek is a város gazdaságában. Számos innovációs klaszter is működik a városban.
Miskolc ambíciója, hogy részben a helyi nagy múltú, 1949-ben alapított egyetem tudományos alapjaira építve, részben a már letelepedett nagyvállalatok műszaki hátterére alapozva, a térség kutató-fejlesztő központja legyen.
A rendszerváltás óta kulturális és idegenforgalmi szerepét igyekszik erősíteni; ebből a szempontból főbb látványosságai közé tartoznak a Miskolctapolca Barlangfürdő, a Diósgyőri vár, a lillafüredi Palotaszálló és a Miskolci Nemzeti Színház, illetve a Miskolci Állatkert és Kultúrpark. A régió vezető városaként az ennek megfelelő funkciókat is betölti; egyetemi város, a megye gazdasági, oktatási, kulturális központja. Miskolc város napja: május 11.
Nevének eredete Miskolc nevének eredete a kutatások szerint a középkori Miskóc nemzetséghez kapcsolódik. A város nevét valószínűleg erről a nemzetségről kapta, vagy fordítva, a nemzetség neve származhatott a település nevéből. A legkorábbi forrásokban a név különböző alakokban fordul elő, például Miscoucy, Myschouch vagy Miscovcy formában.
A név eredetére több magyarázat született. Az egyik nyelvészeti elmélet szerint a Miskóc nemzetség neve egy szláv eredetű személynévből, a Miško névből alakult ki, amely a Mihály név becézett formája volt. Ebből fejlődhetett ki a Miškovec alak, majd ennek magyarosodott formája lett a Miskolc név.
A név első említései a 12–13. századból származnak, ami arra utal, hogy a település már ekkor jelentős helyi központnak számított.
Címere
középre|104x104px Miskolc város első pecsétlenyomata egy 1389. július 7-én kelt okmányon található, sárga viaszba nyomva. Körirata kivehetetlen, címerképe liliomos koronával ékesített királyi fő. 1433-ból való a következő pecsétváltozat, ugyancsak sárga viaszban, körirata Sigillum Civitas Miskolcz, ezen már szakállas a koronás fő, feltehetően Luxemburgi Zsigmond. A fej mellett balról hold, jobbról hatágú csillag. Egy időszakban a koronás fő helyett egy szétvetett lábú alak volt a pecsétnyomat, majd Szent István király teljes alakja, kezeiben jogarral és országalmával. Ezt a pecsétet 1687-ig használták, ezután jelent meg a király alakja helyett egy hajdú, egyik kezében szőlőfürttel, másikban búzaszállal. 1909-ben, amikor a város megkapta a törvényhatósági jogot, a címert az addigi pecsétképek összevonásával alkották meg.Csanálossi Béla: Miskolc – várostörténeti kalauz (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003)
Fekvése, földrajz
Miskolc a Bükk-vidék keleti peremén, abba „beágyazódva”, a Miskolci-Bükkalja, a Tardonai-dombság és a Sajó–Hernád-sík természeti és gazdasági tájegységek találkozásánál, a Szinva, a Hejő és a Sajó völgyében épült. A város kivételes szépségét e csodás fekvése miatt is köszönheti. A Sajó, a Bódva és a Hernád folyók Sajó–Hernád-sík nevet viselő kistája Miskolci-kapu kultúrtörténeti néven az ősidők óta jelentős áru- és személyforgalom színtere.
A területe 236,66 km², ebből 54,21 km² a belterület, 29,34 km² a zártkert és 153,11 km² a külterület. A belterületi rész szélessége kelet-nyugat irányban 19 km, észak-dél irányban 10 km. Mai felszíne – a kéregszerkezeti mozgások eredményeként – lépcsőzetes felépítésű. Keletről nyugat felé 30 km kiterjedésű, amin belül négy „lépcső” figyelhető meg; a magasságkülönbség eléri a 800 métert. Legmagasabb területe a Borovnyák-tető (945 m).Gazdasági program a 2007–2008. évre (.doc) A legalacsonyabb terület a Sajó melléke (110–120 m), ez az alföldi táj része. Fiatal, pleisztocén–holocén üledékek (kavics, homok, agyag, iszap) építik fel. A síksági tájat az Avas–Tetemvár vonalától Diósgyőrig egy 250–300 méter magas dombvidéki tájövezet, az Alacsony Bükk váltja fel. Geológiai felépítésében harmadkori tengeri üledék – homok, homokkő, márga, agyag, közbeépült szénrétegek – és miocén-kori vulkáni anyagok, főleg tufák vesznek részt. Felszínét patakok, vízfolyások tagolták fel. Diósgyőrtől körülbelül Lillafüredig terjed a Középső Bükk 400–600 méteres rögsorozata, melyet túlnyomórészt triász mészkő, pala, alárendelt dolomit és egyéb kőzetek építenek fel. A tájövezet földrajzi sajátosságait a karsztos lepusztulásformák adják. Lillafürednél kezdődik a miskolci táj legmagasabb lépcsője, a 600–900 méterre emelkedő Magas Bükk, vagy Bükk-fennsík. Felépítésében ó- és középkori tengeri üledékek (mészkő, pala, dolomit) és eruptív kőzetek (például diabáz és porfirit) vesznek részt. Keletről nyugat felé fokozatosan emelkedik, belsejében kisebb-nagyobb barlangok alakultak ki.Miskolc (9-15. old); Budapest, 1979, Szerkesztő: Imreh József
Éghajlat A város sokévi átlagos havi középhőmérsékleteit tekintve elmondható, hogy a leghidegebb hónap a január, míg a legmelegebb a július. Az évi közepes hőingás 22,1 °C. Az évi átlagos felhőborítottság 60% körüli.
Miskolc átlagos évi csapadékösszege 533 mm, ami jellegzetes évi menetet mutat, a nyári félév csapadékosabb, míg a téli félév szárazabb. A legkevesebb csapadék január-februárban hullik, a legcsapadékosabb hónap pedig – közel négyszer akkora értékkel – a június.
A napsütéses órák éves összege átlagosan 1800 óra, de évenként nagy változékonyságot mutat. Megfigyelhető a napfénytartam jellegzetes évi menete, a nyári hónapokban van a maximuma (havi 230–250 óra), míg november-január időszakban a minimuma (havi 40–60 óra).
A nyári napok (Tmax ≥ 25 °C) éves száma 70 nap. A hőségnapok (Tmax ≥ 30 °C) éves száma 15 nap. Forró nap (Tmax ≥ 35 °C) átlagosan kétévente 1 nap. A fagyos napok (Tmin ≤ 0 °C) éves száma 105 nap. A téli napok (Tmax ≤ 0 °C) éves száma 30 nap. A zord napok (Tmin ≤ –10 °C) éves száma 10 nap.
Abszolút minimum-hőmérséklet: –35,0 °C (1940. február 16.) Miskolc-Görömbölytapolca (országos rekord) Abszolút maximum-hőmérséklet: 38,6 °C (1952. augusztus 16.) Miskolc Repülőtér, (2007. július 20.) Miskolc Avas Legnagyobb évi csapadékösszeg: 1554,9 mm (2010.) Miskolc-Lillafüred-Jávorkút (országos rekord)
A város története
Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 ótaRangja1909-igrendezett tanácsú város1909–1950törvényhatósági jogú város1950–1954közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város1954–1971megyei jogú város1971–1990megyei város1990 ótamegyei jogú városHozzá tartozó települések1945 ótaDiósgyőr, Hejőcsaba1950 ótaGörömböly, Hámor, Szirma1981 ótaBükkszentlászlóTerületi beosztása1909-igBorsod vármegye1909–1950(törvényhatósági jogú város)1950–1954Borsod-Abaúj-Zemplén megye1954–1971(megyei jogú város)1971 ótaBorsod-Abaúj-Zemplén megye1994–2012Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Miskolci kistérség2013 ótaBorsod-Abaúj-Zemplén megye, Miskolci járásMegyeszékhely1923-igBorsod vármegye1923–1938Borsod, Gömör és Kishont k.e.e. vármegye1938–1945Borsod vármegye1945–1950Borsod-Gömör vármegye1950–2022Borsod-Abaúj-Zemplén megye2023–2026Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye2026–Borsod-Abaúj-Zemplén megyeEgyéb központi szerepköre1983-igMiskolci járás székhelye1981–1990Miskolci városkörnyék központja1994–2012Miskolci kistérség központja2013–Miskolci járás központja
250px|bélyegkép|balra|Miskolc térképe 1759-ből A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott, s ez a mai Magyarország legrégebben lakott területe is. A több mint , paleolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek. Első ismert lakói a kelta gotinok, talán hozzájuk köthető a Miskolctapolcától délre fekvő Leányvár építése is. A honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak. A mai diósgyőri vár helyén a honfoglalás előtt már földvár állt.
A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven a Gesta Hungarorumban 1173 körül („que nunc uocatur miscoucy”). A Miskóc nemzetség, amely a megyének is nevet adó Bors nemzetség egyik ága volt, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben. A király a rimaszécsi Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.
Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra – oppidummá, azaz mezővárossá nyilvánította, bíróválasztási és végrendelkezési jogok biztosításával –, 1365-ben, nagyjából ugyanabban az időben, amikor a közeli diósgyőri várat felújíttatta. A király egyben a diósgyőri koronauradalomhoz is csatolta a várost, amely egészen 1848-ig királyi tulajdonban állt. Zsigmond király 1435. október 2-ai oklevelében pallosjogot adott Miskolcnak. A település gyors fejlődésnek indult, a 15. század végén már 2000 lakosa volt, a török hódoltság idején azonban a fejlődés lelassult. 1544-ben a törökök felégették a várost és behódolásra kényszerítették. Miskolcot egészen az 1687-es felszabadulásig adóztatta a török, bár a diósgyőri várat már 1674-ben sikerült visszafoglalni. A város ebben az időszakban vált fontos bortermelő központtá, és a 17. század végére már 13 céh is működött itt. A török idők végére a lakosság létszáma elérte az akkori Kassáét.
A szabadságharc idején Rákóczi fejedelem rövid időre Miskolcon rendezte be főhadiszállását (1704. január 18-ától március 15-éig). 1706. szeptember 25-én az osztrákok kirabolták és felégették a várost, 1711-ben pedig kolerajárvány pusztított, melynek a népesség fele áldozatul esett. Miskolc ezután újra virágzásnak indult. 1724-ben Borsod vármegye mint központi helyen fekvő, nagy lakosságú mezővárost, Miskolcot választotta a megyeháza felépítésének helyszínéül. Az első népszámlálás 1786-ban 2414 házat és lakost jegyzett föl a városban.