Karl Christian Planck (Stuttgart, 1819. január 17. – Winnenden, 1880. január 7.) német filozófus. Hegelből indult, később elvált tőle és a realizmusnak egy rendszerét dolgozta ki, mely inkább csak névleg az, mert Planck a modern természettudományi elméletek ellen hévvel küzdött. Nála a való extenzív és intenzív mennyiségű, s belső középponti össztevékenység minden jelenség formája, a mindenségé, a szervezeté és a megismerő és erkölcsi egyéniségé. Az igazi vallási tudat a tiszta természet megismerésében nyilvánul. Az észt az élet természeti föltételeinek kell alárendelni, nem pedig a halhatatlanság hitével tőlük elszakítani. Meghalt mint a maulbronni evangélikus szeminárium eforusa.
Főbb művei Die Weltalter (1850, 1851, 2 rész); Grundlinien einer Wissenchaft der Natur (1864); Grundiss der Logik (1873); Testament eines Deutschen; Philosophie der Natur und der Menschheit, kiadtta KöstlinK. (Tübingen, 1881).
Jegyzetek
Forrás
Kategória:Német filozófusok Kategória:Stuttgartiak Kategória:1819-ben született személyek Kategória:1880-ban elhunyt személyek