Andréa Ferréol, született Andrée Louise Ferréol (Aix-en-Provence, Bouches-du-Rhône, 1947. január 6. –) francia színpadi és film- és televíziós színésznő, közéleti szereplő, több kitüntetés birtokosa. Öt évtizedes pályafutása során több, mint 200 filmes produkcióban szerepelt. Legismertebb szerepeit A nagy zabálás és Az utolsó metró c. filmdrámákban játszotta.
Élete Származása Aix-en-Provence-ban született, ahol felmenői már generációk óta éltek. Apja Paul Ferréol (1918-1997) biztosítási ügynök volt, a Szabad Franciaország mozgalom harcosa.http://www.francaislibres.net/liste/fiche.php?index=68385 Anyja Aurélie Darbon-Gondrand (1919-2008) volt.
Egyik dédapja Frédéric Mistral (1830–1914) okcitán nyelvű francia költő és lexikográfus volt, aki 1904-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Mistral házassága Marie-Louise Rivière-rel gyermektelen maradt. Viszonya volt azonban egyik fiatal szolgálóleányukkal, Athénais Ferréol-lal (1835–1881), aki 1859-ben Maillane-ban megszülte Mistral házasságon kívüli fiát, Marius Antoine Coriolan Ferréolt (1859–1940), akit apja hivatalosan nem ismert el saját gyermekének, de gondoskodott a fiú jó neveltetéséről és finanszírozta tanulmányait. A kiváló tehetségű Marius Ferréol komoly pályát futott be a közoktatási pályán. Az aix-en-provence-i iskolák főfelügyelője és a polgármester egyik helyettese lett. Aix-en-Provence-ban hunyt el 80 éves korában. Marius Ferréol testvéreinek gyermekei korán meghaltak, így Frédéric Mistral egyetlen ma élő egyenes ági leszármazottja a dédunoka, Andréa Ferréol maradt. A színésznő egyik távoli nagybátyja Fernand Charpin (1887–1944) színész volt.
Színészi pályája bélyegkép|jobbra|Mariantonia szerepében, az I baroni c. 1975-ös olasz filmvígjátékban
Párizsban tanult színjátszást Jean-Laurent Cochet színtanodájában. Színpadokon kezdet pályafutását, majd 1971-től kisebb filmszerepeket is kapott. Az 1970-es évek elején több francia és nemzetközi sikerfilmben is megjelent mellékszerepekben, így pl. Fred Zinnemann 1973-as politikai krimijében, A Sakál napjában. Ugyanebben az évben Marco Ferreri rendező főszerepet adott neki A nagy zabálás című társadalomkritikus filmdrámában, Michel Piccoli, Marcello Mastroianni, Ugo Tognazzi és Philippe Noiret társaságában. A film által keltett botrány egycsapásra ismertté tette Ferréolt. Ezurán sorozatban kapta a főszerepeket olasz és francia bűnügyi filmekben, drámai alkotásokban, vígjátékokban és groteszk szexkomédiákban egyaránt. 1974-ban szerepelt a Boris Vian regényéből készült Birodalomépítők című filmdrámában és Paolo Nuzzi vígjátékában, az Il piatto piange-ben. 1975-ben Jean-Paul Belmondóval és Geneviève Bujolddal együtt főszerepelt A javíthatatlan c. vígjátékban. 1976-abn megjelent Bud Spencer egyik harsány vígjátékában, A zsoldoskatonában. 1978-ban szerepelt Rainer Werner Fassbinder rendező Utazás a fénybe c. drámájában, 1979-ben Mario Monicelli olasz romantikus vígjátékában, az Utazás Anitával-ban, és Volker Schlöndorff német rendező Bádogdob című háborús melodrámájában is. 1980-ban játszott Andrzej Wajda rendező A karmester című filmjében.
Kétszer jelölték a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjra, először 1976-ban, a Les Galettes de Pont-Aven című melodrámában, másodszor 1981-ben François Truffaut Az utolsó metró c. háborús filmdrámájában, amely a németek által megszállt Párizsban játszódik. 1983-ban Alain Delonnal és Anne Parillaud-val együtt játszott a Delon által rendezett A kíméletlen című bűnügyi thrillerben, 1984-ben megjelent Yves Robert rendező Az iker c. komédiájában, a kettős szerepet játszó Pierre Richard mellett. Vérbő, életigenlő, szerelemre éhes női karaktereket alakított, nyílt erotikus jelenetektől sem riadt vissza, legutóbb 2017-ben, a Doktor Knock című filmvígjátékban. Csaknem 200 filmben és sorozatban játszott, a 2010-es évek végén is aktívan filmezett. Magyar szinkronhangját Halász Aranka, Moór Marianna, Földessy Margit, Menszátor Magdolna, Pécsi Ildikó, Andresz Kati, Borbás Gabi, Földi Teri, Győry Franciska, Kiss Mari, Martin Márta, Némedi Mari és Szabó Éva adta.
2001-ben színművészi pályafutásának elismeréseként Puget-Théniers-ben megkapta a „Reconnaissance des cinéphiles” (Mozirajongók hálája) díjat, amelyet a „Souvenance de cinéphiles” (Mozirajongók Emlékezetében) nevű társadalmi szervezet alapított.
Szűkebb hazájában, Provence-ban tevékenyen részt vesz a társadalmi és kulturális közéletben. Aktívan dolgozik az „Aix-en-Œuvres” nevű civil szervezetben, és ennek keretében 2007-ben megszervezte és közadakozásból finanszírozta Cézanne festőművész életnagyságnál magasabb, 2,2 méter magas szobrának (Gabriël Sterk szobrász művének) elkészítését és felállítását közös szülővárosukban, Aix-en-Provence-ban. Ez volt a festő emlékére rendezett 2007-es ünnepségsorozat megnyitó eseménye.
2016 áprilisában Ferréol Párizsban kiadta önéletrajzát, „La passion dans les yeux” (magyarul kb. „A szenvedély, ahogyan mi láttuk”) címmel.
Magánélete Az 1980-as évektől kezdve meg-megújuló viszonyt folytatott Omar Sharif egyiptomi színésszel. 2006-tól együtt éltek a férfi haláláig, 2015-ig. Hosszú és bonyolult kapcsolatukról Ferréol írt önéletrajzi jellegű könyvében, a 2016-ban megjelent „La Passion dans les yeux”-ben is.
Főbb filmszerepei 2018-2021: Alexandra Ehle, tévésorozat; Laurette Doisneau 2019–2020: Une belle histoire, tévésorozat; Madame Merlin 2017: L′échange des princesses; Palatine hercegnő 2017: Les saisons meurtrières; tévé-minisorozat; Albina Destouches 2017: Doktor Knock (Knock); Madame Rémy 2016: Gyilkosságok Franciaországban, tévésorozat, „Gyilkosságok Aix-en_Provence-ban” c. epizód; Eléonore Dorval 2011–2012: Week-end chez les Toquées, tévésorozat; Rose 2009–2011: Sültbolondok (Les toqués), tévésorozat; Rose 2010: Nincs kettő séf nélkül (I delitti del cuoco); tévésorozat; Gertrude Heine 2010: Két csirkefogó… meg egy fél (Due imbroglioni e mezzo), tévé-minisorozat; Georgine Bonaly 2008: Einstein, tévéfilm; Pauline Kock 2008: Dirty money, l’infiltré; Emeline Girard 2008: Barátnők jóban-rosszban (Mogli a pezzi), tévésorozat; Clotilde Durini 2008: Francia új világ (Le nouveau monde); Gina 2005-2006: Újrakezdők (Ricomincio da me), tévé-minisorozat; Azzurra Molinari 2005: La femme coquelicot, tévésorozat; Madame Groslier 2005: Csendes botrány (Carla Rubens), tévésorozat; Ingrid Férol 2004: Menyasszonyok (Nyfes); Emine 2001: Bulizóna (La boîte); Monique 2001: Le bal des pantins; Blanche 2000: Lourdes: Szent Bernadett legendája (Lourdes), tévéfilm; apáca-főnökasszony 1999: Szerelem az Alpokban (Premier de cordée), tévésorozat; Marie Servettaz 1999: Asterix és Obelix (Astérix et Obélix); Bonemine hangja 1997–1998: L’histoire du samedi, tévésorozat; Simone / Jeanne 1997: Les couleurs du diable; Sherri 1996: Megőrülök Iris Blondért (Sono pazzo di Iris Blond); Marguerite 1995: Sandra hercegnő (Sandra princesse rebelle), tévé-minisorozat; Jacqueline Duplessis 1995: 101 éjszaka (Les cent et une nuits de Simon Cinéma); felháborodott nő 1995: Zwei alte Hasen, tévésorozat; Chantal Duroc 1994: A császár új ruhája (Císarovy nové saty); hercegnő 1993: Maria des Eaux-Vives, tévé-minisorozat; Yvonne 1993: Maigret, tévésorozat, „Maigret és a padon üldögélő ember” c. epizód; Mariette 1993: A horizont peremén (O Fio do Horizonte); Francesca 1992: Igaz történet férfiakról és nőkről (Die wahre Geschichte von Männern und Frauen); Karla 1991: Gorilla (Le gorille); tévésorozat; Diane Lapalud 1990: HamuCipőke (If the Shoe Fits), tévéfilm; Wanda 1990: Le cri du lézard; Clo 1990: A hírnév szárnyán (Wings of Fame); Theresa 1990: Az operaház fantomja (The Phantom of the Opera), tévé-minisorozat; Carlotta 1990: Il maestro; Dolores 1989: Juliette en toutes lettres, tévésorozat; Madame Pujols 1989: velencei karnevál (Rouge Venise/Rosso Veneziano); Hortense hercegnő 1989: A hóbortos nagybácsi (Lo zio indegno); Teresa 1989: V comme vengeance, tévésorozat; Joséphine 1989: Street of No Return; Rhoda 1989: Assisi Szent Ferenc (Francesco); Francescoe anyja 1988: Egy csipetnyi élet (Una botta di vita); Germaine 1988: A bubifrizurás (La garçonne), tévéfilm; Claire Dumas 1986: Douce France; Marthe Maurin 1985: Nőstényfarkasok (Les louves); Julia 1985: Sogni e bisogni, tévé-minisorozat; Fedora Tagliaferri 1985: Z és két nulla (A Zed & Two Noughts); Alba Bewick 1985: Mattia Pascal két élete (Le due vite di Mattia Pascal); Silvia Caporale 1984: A szív (Cuore), tévé-minisorozat; Andréa 1984: Az iker (Le jumeau); Evie 1984: A vadnyugati bíró (Le juge); Regine Sauvat 1984: Mire megyek az apámmal? (Aldo et Junior); Fernande 1982–1983: Merci Bernard, tévésorozat; Solange Picoud 1983: A kíméletlen (Le battant); Sylviane Chabry 1983: A kockázat ára (Le prix du danger); Élisabeth Worms 1982: La ragazza di Trieste; Stefanutti 1982: A postakocsi (La nuit de Varennes); Madame Adélaïde Gagnon 1981: Feketézők (Au bon beurre); tévésorozat; Juliette Poissonnard 1981: Három fivér (Tre fratelli); Raffaele felesége 1980: Az utolsó metró (Le dernier métro); Arlette Guillaume 1980: L’empreinte des géants; Germaine Hansen 1980: A karmester (Dyrygent); névtelen szereplő 1979: Martin Eden, tévé-minisorozat; Maria 1979: Milo-Milo; Aphrodité 1979: Bádogdob (Die Blechtrommel); Lina Greff 1979: Utazás Anitával (Viaggio con Anita); Noemi 1978: Utazás a fénybe (Despair); Lydia 1978: L’amant de poche; Suzanne Chaput 1977: A faljáró (Le passe-muraille), tévéfilm; hölgy 1976: Mondd, hogy mindent megteszel értem (Dimmi che fai tutto per me); Miriam Spinacroce 1976: Goldflocken; Andréa / Marie 1976: A zsoldoskatona (Il soldato di ventura); Leonora 1975: I baroni; Mariantonia 1975: A javíthatatlan (L’incorrigible); Tatiana Negulesco 1975: Vergine, e di nome Maria; Maddalena 1975: Les galettes de Pont-Aven; portrévásárló 1975: Sérieux comme le plaisir; fehérruhás hölgy 1974: Il piatto piange; Cantante Lirica 1974: Donna è bello; Ottavia / szobalány 1974: Birodalomépítők (Les bâtisseurs d’empire); tévéfilm Boris Vian színművéből; Cruche 1974: Le trio infernal; Noemie 1973: A nagy zabálás (La grande bouffe); Andrea 1973: A Sakál napja (The Day of the Jackal); szállodai alkalmazott 1973: Az ördög fehér kesztyüje (Les gants blancs du diable); névtelen szereplő 1973: Szalad, szalad a külváros (Elle court, elle court la banlieue); női páciens 1972: A bajhozó (La scoumoune); dühös prostituált 1972: L′argent par les fenêtres, tévéfilm; fűszerboltos nő 1971: Maigret felügyelő nyomoz, tévésorozat, „Maigret az esküdtszéken” c. epizód; Madame Ernie
Elismerései, díjai Jelölései 1976: a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjra, a Les Galettes de Pont-Aven-ben játszott szerepéért, 1981: a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjra Az utolsó metró-ban játszott szerepéért, 1997: a legjobb női mellékszereplőnek járó David di Donatello-díjra, a Megőrülök Iris Blondért c. filmben nyújtott alakításáért.
Kitüntetései Ordre des Arts et des Lettres (a Francia Kulturális Minisztérium művészeti és irodalmi érdemrendje) 1989: tiszti fokozat. 2019. március 12: parancsnoki fokozat.
A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje 1999. november 15: lovagi fokozat, 28 évnyi művészi munkásságáért. 2009. május 15: tiszti fokozat.
A francia Becsületrend 2002. december 31: lovagi fokozat, 31 évnyi színművészi munkásságáért. 2013. július 12: tiszti fokozat.
Műve
Jegyzetek
Források További információk
Kategória:1947-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Aix-en-provence-iak Kategória:Francia színésznők Kategória:A Becsületrend lovagjai