260px|bélyegkép Olbia vagy Olbia Pontiké (görögül: Ὀλβία Ποντική, ukránul: Ольвія) ókori görög város volt a Fekete-tenger északi partján, a Déli-Bug torkolatánál.

A várost a milétosziak alapították az i. e. 7. században, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal.Encyclopedia of Ancient Greece (ed. by Nigel Guy Wilson). Routledge (UK), 2005. . p. 510. Végleg az. i. sz. 3-4. században hagyták el, miután a gótok elpusztították.

Elhelyezkedése

Olbia a Déli-Bug (akkori nevén Hüpanisz) jobb partján helyezkedett el, közvetlenül a folyó torkolata előtt, a mai Ukrajna Mikolajivi területén, Parutino falunál. A kolónia mintegy 50 hektáron terült el. Városfalai nagyjából egyenlő szárú háromszöget alkotnak, amely kb. másfél km hosszú és háromnegyed km. széles. Környékén néhány kisebb település is létezett (a mai Viktorivka és Dnyiprovszke helyén), amelyben feltehetően szintén görögök éltek.

Olbia alsóvárosát (amelyet mára nagyrészt elöntött a Bug) főleg a kikötő és a kézművesnegyed alkotta. A felsőváros kőből épült lakóházai egy agora köré csoportosultak. A települést tornyokkal megerősített kőfal védte az esetleges ellenségtől.Wasowicz, Aleksandra. Olbia Pontique et son territoire : l'aménagement de l'espace Paris: Belles-lettres, 1975. OCLC 3035787 Az első telepesek a felsőváros területén építették fel házaikat még a görög archaikus korban. Az i. e. 6. századtól négyzetrácsos utcarendszert vezettek be (másodikként Szmürna után).

A város történetének kései szakaszában felépült az akropolisz. Az i. e. 6. században szentélyt, az 5. század elején pedig egy Apollón Delphiniosznak szentelt templomot emeltek az olbiaiak.

Története Archaikus és klasszikus kor

bélyegkép|Olbiai cserépedények (Mikolajivi múzeum) A mintegy egy évezredig fennálló várost a milétosziak alapították, hogy innen kereskedjenek a szkítákkal, akik gabonájukat, halukat, rabszolgáikat különböző görög árucikkekre cserélték. A kolónia nevének jelentése görögül "vidám" vagy "gazdag". A görög megtelepedés első nyomára a Déli-Bug torkolatában fekvő, apró Berezany-szigeten bukkantak a régészek; az itt kiásott cserépedények az i. e. 7. század végéről származnak. Lehetséges hogy területén már létezett korábban a kis szkíta település és az sem zárható ki, hogy a sziget az ókorban még félsziget volt. A berezanyi városka az. i. e. 5. századig állt fenn, amikor feltehetően beleolvadt a gyorsan növekvő Olbiába.

Az i. e. 5. században Olbiát meglátogatta Hérodotosz, akitől a város és lakóinak legrészletesebb leírása származik.Herodotus, Histories, 4.19

Az i. e. 5. századtól saját bronzpénzt vertek, amely a hagyományos kerek érmealakot mutatta, rajta gorgófővel; de készítettek egyedi, delfin alakú pénzt is. Utóbbiról feltételezik, hogy Apollón Delphiniosz templomának áldozati ajándékaiból származik.

Egyes feltételezések szerint a korai hellén vallást, különösen az orfikus misztériumokat nagyban befolyásolhatta a sztyeppei népek sámánisztikus hite. Az Olbiában talált nagyszámú orfikus szimbólum alátámasztja azt az elképzelést, hogy Olbia volt a két kultúra érintkezésének egyik gócpontja.West, M. L., The Orphic Poems, Oxford : Clarendon Press, 1983. . Cf. p.146

Hellenisztikus és római kor A város alkotmányának elfogadása után kapcsolatát Milétosszal szerződéssel szabályozták.Serhii Plokhy (2015) "The Gates of Europe : A History of Ukraine" New York : Basic Books Az i. e. 4. században közösen léptek fel Nagy Sándor hadvezére, Zopürion ellen. Az i. e. 3. század végére az olbiai gazdaság súlyos helyzetbe került, kénytelen volt bizottságot felállítani, amely gabonát osztott ki a lakosság között és elfogadta Szkilurosz szkíta király fennhatóságát. Az i. e. 1. században VI. Mithridatész pontoszi király uralma alatt ismét megnőtt a jelentősége, de aztán i. sz. 48 körül Burebista géta harcosai kifosztották, amely súlyos csapást mért Olbia prosperitására és lakosságának kétharmadát elvesztette.

A rómaiak némileg rendbehozták a várost, de lakossága nem érte el a korábbit és feltehetően nagyrészt barbárokból állott. Az i. sz. 1. század végén Dión Khrüszosztomosz meglátogatta Olbiát, amelyet Borüsztenészi értekezésében írt le (Olbiát a közeli Dnyeper-torkolat miatt gyakran Borüsztenésznek hívták).

A Moesia Inferior provinciához tartozó várost a 3-4. században a gótok legalább kétszer felgyújtották és azután lakói elhagyták.

Ásatások Az Ocsakivi járáshoz tartozó Parutino falu területén fekvő Olbia ma védett régészeti zóna. 1902 előtt a Muszin-Puskin grófok birtoka volt, akik megtiltották a régészeti ásatásokat. 1901-1095 és 1924-1926 között Borisz Farmakovszkij vezetésével zajlott a város maradványainak feltárása. Mivel a terület az ókor után lakatlan maradt, nagy mennyiségben találtak leleteket, ezek közül a látványosabbak a szentpétervári Ermitázsban láthatók. Az újabb ásatásokat sürgeti, hogy a tenger és a Déli-Bug fokozatosan elmossa a partvidéket. 2016-ban a Varsói Nemzeti Múzeum régészeinek vezetésével újabb feltárásokra került sor.

Az érdekesebb leletek közé tartozik egy viszonylag jó állapotban megmaradt, archaikus korból származó görög ház a későbbi akropolisz területéről, valamint egy ólomtáblára írt, i. e. 500 körüli levél, melyben egy rabszolga eltulajdonítása miatt panaszkodnak.

Jegyzetek

Irodalom

Ancient Coinage of Sarmatia, Olbia Greek inscriptions of Olbia Pyotr Karyshkovsky: Coins of Olbia: Essay of Monetary Circulation of the North-western Black Sea Region in Antique Epoch. Киев, 1988. . Pyotr Karyshkovsky: Coinage and Monetary Circulation in Olbia (6th century B.C. – 4th century A.D.) Odessa (2003). . Polish Archaeological Mission "Olbia"

Fordítás

Kategória:Ókori görög települések