Maxine Sullivan , amerikai dzsesszénekesnő, színésznő. Mint Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan előfutára, az 1930-as évek egyik legjobb énekesnője volt. Peggy Lee Sullivant döntő fontosságú hatásaként említette több interjújában is.
Pályafutása
Sullivan zenei karrierje nagybátyja zenekarában indult. Az éneklés mellett időnként kürtön és szelepharsonán is játszott. Az 1930-as évek közepén Gladys Mosier (aki Ina Ray Hutton big bandjében volt) fedezte fel. 1937-ben készítette el első felvételeit. Nem sokkal ezután Sullivan a New York-i Onyx Club sztárénekese lett.
Az 1937-ben a John KirbyvelKirby Sullivan második férje volt (1938) folytatott kapcsolata arra késztette, hogy hasonló swing-feldolgozásokat énekeljen hagyományos népi dallamokból. Népszerűsége oda vezetett, hogy egy kis szerepben feltűnt a Going Places című filmben Louis Armstronggal. Legismertebb lemeze a „Loch Lomond” című skót népdal swing változatának 1937-es felvétele lett.
Pályafutása során szerepelt filmeken és a színpadon is. 1940-ben Sullivan és Kirby szerepelt a Flow Gently Sweet Rhythm rádióműsorban, így ők voltak az első fekete dzsesszsztárok, akiknek saját heti rádiósorozattal.
Az 1940-es években Sullivan számos zenekarral lépett fel, köztük férje szextettjével, továbbá és Teddy Wilson, Benny Carter és Jimmie Lunceford vezette együttesekkel. fellépett New York legmenőbb helyein, mint a Ruban Bleu, a Village Vanguard, a Blue Angel és a Penthouse. 1949-ben szerepelt a CBS televízió egy sorozatában, 1953-ban pedig a Take a Giant Step című előadásban. 1956-ban Sullivan stílust váltott és felvette az A Tribute to Andy Razaf című albumot, ebben Razaf szövegei is szerepeltek. Az album értéke Fats Waller zongorajátéka is.
1958-tól egy ideig ápolónőként dolgozott, de 1966-ban folytatta zenei karrierjét negyedik férje, Cliff Jackson oldalán. Felléptek dzsesszfesztiválokon is. Sullivan még az 1970-es, 1980-as években is számos lemezt készített.
A My Old Friends című filmben nyújtott alakításáért 1979-ben Tony-díjra jelölték.
Négyszer házasodott meg. 1987-ben New Yorkban halt meg szívroham következtében.
Diszkográfia
Leonard Feather Presents Maxine Sullivan 1956 (1956) Leonard Feather Presents Maxine Sullivan, Vol. II (1956) Close as Pages in a Book with Bob Wilber (1969) Live at the Overseas Press Club (1970) Sullivan, Shakespeare & Hyman with Dick Hyman (1971) We Just Couldn't Say Goodbye (1978) Maxine Sullivan with the Ike Isaacs Quartet (1981) The Queen Maxine Sullivan & Her Swedish Jazz All Stars (1981) Maxine with Ted Easton (1982) Great Songs from the Cotton Club (1984) On Tour with the Allegheny Jazz Quartet (1984) Sings the Music of Burton Lane with Keith Ingham (1985) Uptown with Scott Hamilton (1985) Good Morning, Life! (1985) I Love to Be in Love (1986) Enjoy Yourself! (1986) Together with Keith Ingham (1987) Swingin' Sweet with Scott Hamilton (1988) Spring Isn't Everything with Loomis McGlohon (1989) At Vine St. Live (1992) The Music of Hoagy Carmichael (1993) 1937–1938 (1997) Love...Always (1997)
Díjai 1998: Big Band and Jazz Hall of Fame (posztumusz).
Filmszerepei 1938: Aki mer, az nyer (Going Places); Specialty 1939: St. Louis Blues; Ida
Jegyzetek
Források https://aaregistry.org/story/maxine-sullivan-vocalist-born/ http://www.swingmusic.net/Sullivan_Maxine.html https://www.allmusic.com/artist/maxine-sullivan-mn0000395819/biography https://rateyourmusic.com/artist/maxine_sullivan
További információk
Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1987-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai dzsesszzenészek Kategória:Amerikai színésznők kategória:New York-iak Kategória:Afroamerikaiak