A Gánti külfejtés 5. sz. barlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található Vértes hegységben, Csákváron lévő egyik barlang.
Leírás
Csákvár külterületén, Gánt szélén, kőfejtőben helyezkedik el a sajátos morfológiájú, további kutatásra érdemes barlang. A barlangot legegyszerűbb Gánt D-i részéről megközelíteni. Az emlékmű mellett DK-re, a külfejtéses, rekultivált bauxitbányába vezető úton több mint 0,5 km-t kell menni, majd onnan csak gyalogosan érhető el a bányafal ÉNy-i vége. Az alsó bányaudvar ezen része felett megmaradt egy fejtési szint terasza, amely kb. 15×20 m területű. A felette lévő meredek vetőfal sziklafelületén (230/50°) egy jól látszó ferde törésvonal fut végig, először balra, majd jobbra felfelé emelkedve. Ebben a törésben, a terasz szintje felett kb. 5–6 m-re van a barlang bejárata.
A 0,3 m széles, 1,5 m magas, természetes jellegű (de részben átalakított), hasadék alakú, függőleges tengelyirányú barlangbejárat alulról nem vehető észre, sőt, vegetációs időszakban a tövében nőtt fák lombjai takarják. A sziklafalon szabad mászással könnyen fel lehet kapaszkodni hozzá. A bejárat egy 1 m-nél hosszabb, néhány deciméter széles rés, amit láthatóan véséssel kicsit tágítottak, de így is alig lehet átférni rajta.
Karsztvízszint alatti oldódás, korrózió miatt alakult ki a jelenleg inaktív barlang. Az üreg a törésvonal síkjához (110/60°) igazodva oldódott ki, meredeken lefelé tart, felső része pedig csak nagyon vékony testalkatúak számára járható. A hasadékhoz a ferde bejárat legfelső részén, ÉK-ről kapcsolódik egy gömbfülke, amely 1 m átmérőjű. A hasadékakna keresztmetszete megnyúlt szilvamaghoz hasonló, amely lefelé tágul. A befoglaló kőzet tektonikusan apróra tört dolomitbreccsa, mely vasas erekkel van átszőve. Néhol vörös színű a felületén lévő bemosódott bauxit. A hasadék alsó sziklafelülete aránylag sík, felül 55°, alul pedig 65° dőlésszögű.
A mennyezetet alkotó felső szikla síkját sűrűn tarkítják deciméter nagyságú gömbüstök, az oldott felületek pereme pedig nagyon éles. Az üstök belsejében finom boxwork-szerkezet látszik. Kiválási képződmény nincs a barlangban. Aljzatát bemosott talajjal kevert kőzettörmelék képezi, mely részben avarral van fedve. A felszínről némi üledék mosódik be napjainkban a járatba. Az üledékkitöltés ferdén hajlik a mennyezet alá. A barlangjáró alapfelszereléssel, sziklamászással járható barlang csak nagyon vékony látogatók számára járható. Engedély nem szükséges megtekintéséhez.
Előfordul a barlang az irodalmában Gánti külfejtés 5.sz. barlang (Polacsek 1990), Gánti külfejtés 5.sz. barlangja (Polacsek 1990), HU-HA (Molnár, Zentai 2008–2009), HUHA (Molnár, Zentai 2008–2009), Huzatok-barlangja (Molnár, Zentai 2008–2009), Huzatos (Szarka, Szolga 2006–2007), Huzatos-barlang (Polacsek, Ba 2017), Huzatos-hasadék (Szarka, Szolga 2006–2007), Vetőfali-barlang (Szolga 2008), Vetőfali-hasadék (Szolga 2010) és Vetőfal-mögötti-hasadék (Polacsek, Ba 2017) neveken is.
Kutatástörténet
1990-ben Tóth Zoltán és Polacsek Zsolt (a Külker SC két tagja) felmérték a barlangot, majd a felmérés felhasználásával Polacsek Zsolt megszerkesztette a Gánti külfejtés 5.sz. barlangja hosszmetszet térképét és 2 keresztmetszet térképét. A térképek 1:100 méretarányban ábrázolják a barlangot. A hosszmetszet térképen megfigyelhető a 2 keresztmetszet elhelyezkedése a barlangban. A barlang a felmérés alapján 8 m hosszú és 6 m mély.
A Külker SC Barlangkutató Csoport 1990. évi jelentésében az olvasható, hogy a Gánti külfejtés 5.sz. barlang (Gánti külfejtés 5.sz. barlangja) a Gánti 3. sz. barlang alatt lévő falszakaszban, az egyik, bauxittal nagyon szennyezett dolomittábla falában, kb. 6 m magasan található. A csoport a Gánti külfejtés 5. sz. barlangját véletlenül találta meg. A kb. 8 m hosszú és 6 m mély barlang bejárata szűk, hasadékszerű. Kétségtelenül tektonikus eredetű az üreg, melyet nagyon nehéz bejárni. A barlang tulajdonképpen egy 90° dőlésű hasadék mentén jött létre. Alját kövekből és avarból álló álfenék alkotja. Életnyomokat és huzatot nem tapasztaltak az üregben a csoport tagjai. Feltáró kutatása célszerűnek tűnik, mert a hasadék alja eléggé tág már, de a szűk barlangbejárat miatt a kitermelt anyag felszínre szállítása nem lenne egyszerű. Elkészült a barlang térkép- és fénykép-dokumentációja. A barlang diafilmekből álló fénykép-dokumentációját Duzsik Róbert készítette el. A kézirathoz mellékelve lettek a barlang 1990-ben készült térképei.
Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 2004–2005. évi évkönyvében szó van arról, hogy 2005. június 4-én, a barlangász juniálison Kocsis Ákos említette a csoport tagjainak a Hosszú-haraszt vetőfalában lévő, talpszintről elérhető, jelentős méretű hasadékot, amelyből a hűvös, hideg levegő nagy intenzitással áramlik ki. Ennek hatására a csoport öt tagja meg akarta tekinteni a hasadékot. Az útmutatás alapján megtalálták a faággal megjelölt hasadékot, amely a tetőről lehullott törmelékdomb tetején nyílik. Napsütötte kellemes délután volt, a hőmérséklet 27–28 °C, melyet tovább fokozott a zárt katlan és a sziklafal. A törmeléklejtőn felmászva, jól érzékelhetővé vált a szokatlanul hűvös és erős légáramlás, mely a hasadékból áramlott. (Mintha egy áruházi légkondicionáló berendezés lett volna maximális teljesítményre állítva.) A hasadék közelében, a törmelékkúp tetején kis állatok kiszáradt, de háborítatlan és ép tetemeit fedezték fel (fürge gyík, madár és kitinpáncélos rovar tetemét). A csoporttagok nem érzékelték gáz jelenlétét, csak a sok és hűvös levegő folyamatos áramlását.
A repedés a vetőfal közepétől balra helyezkedik el. Balról jobbra kb. 45°-os szögben tűnt el a falhoz támaszkodó törmelék mögött. A 20–25 cm széles hasadék jobbra 2 m hosszig volt belátható. Úgy lehetett látni, hogy a repedés a végén tágul és a fal mélységében folytatódik, arra merőlegesen. Kellemessé tette a sziklafal előtt felforrósodott levegőt a hasadékból kiáramló levegő. A repedésben lévő üdezöld, friss fűszálak az üdítő fuvallatban hajladoztak. Pajszerrel, ásóval és lapáttal kezdték el bontani, eltávolítani az agyagból és bauxitból álló halmot. Eleinte csak egy ember dolgozott, majd ketten is hozzáfértek a halom tetejéhez. Gyorsan haladtak a kúp tetején, gyorsan eltávolították a laza bauxitot, de a sziklatetőről az évek során lehullott és megkötött agyaggal már nehezebb dolguk volt, ahhoz csákány kellett, de az nem volt nekik. 30 cm vastag törmeléket távolítottak el, de az agyag és bauxit mindinkább keményebb lett, ezért sötétedés előtt abbahagyták a bontást. (Bíztak a másnapban és a hatékonyabb szerszámokban.)
Másnap Gánton sikerült szerezniük egy csákányt, de nem a legmegfelelőbb eszközt, a bányász helyett a fakitermelő változatot. Sokat segített a csákány, de a bauxit és agyag keveréke egyre keményebbé, kötöttebbé vált, ezért lassan haladt a munka. Most is csak ketten tudtak egyszerre dolgozni. Aznap további 20 cm-rel mélyítették a halmot. November 12-én, hétvégén négyen megint elutaztak Gántra megfelelő szerszámokkal. A hasadéknál a nyár elején tapasztalt, intenzív kiáramlás már nem volt érezhető, inkább nagyon lassú és befelé irányuló volt a légmozgás. A kiélezett bányászcsákány ekkor már nagyokat harapott a hasadékot eltakaró, bauxitos agyagból, de így is nagyon fárasztó és küzdelmes volt a munka. Lassan elértek egy vékony, kb. 10 cm vastag dolomitfalhoz, amely kívülről a továbbiakban lezárja a repedést lefelé. Azért nem érzékelték a csoport tagjai korábban a levegő erős kiáramlását, mert a hasadék akkor még több méter magasságban volt, és csak a később lehullott törmelékkúp tette lehetővé a repedés megközelítését. A hasadék lezáródásának volt egy pozitív következménye is, megakadályozta, hogy a járat eltömődjön a fal tetejéről lehullott törmelékkel. Sötétedésig dolgoztak és kb. 30 cm agyagot távolítottak el. Tervezték, hogy még legalább egy méter anyagot eltávolítanak a sziklafaltól, ezzel talán át lehet jutni a hasadék bejáratán.
A beáramló levegő miatt feltételezték, hogy füstjelzéssel láthatóvá lehet tenni a vetőfal repedéseinek összefüggéseit. A nyári intenzív levegőkiáramlás véleményük szerint csak nagyméretű tárolótér esetén jöhet létre. Ez biztosítja a hatalmas, hűvös légtömeget a külső hőmérséklet és légnyomás hatására. Szűk résekben, hasadékokban nem jöhet létre ilyen mértékű áramlás, mert az áramlási veszteségek hamar felemésztenék annak energiáját. Elképzelésük szerint a hasadék jelentős méretű barlangteremmel, barlangjáratokkal van kapcsolatban, amelyek csak arra várnak, hogy megtalálják és felfedezzék őket. Az évkönyvbe bekerült négy, olyan színes fénykép, amelyek bemutatják a Gánti külfejtés 5. sz. barlangját és környezetét. Az első fényképen a Gánt melletti felhagyott bauxitbánya vetőfala látható. A kép középső részén helyezkedik el a hasadék. (A fényképen azonban nem látható a hasadék.) A második fényképen a hasadék előtt lévő törmelék eltávolításának megkezdése figyelhető meg. A harmadik fényképen a huzatos hasadék belseje, a negyedik fényképen (a háttérben, felül) pedig a hasadéknál folyó bontómunka van bemutatva. A fényképeket Molnár Gyula készítette.
bélyegkép|262px|balra|A Gánti külfejtés 5. sz. barlangját rejtő kőfejtő
Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 2006–2007. évi évkönyvében az van írva, hogy a Huzatos-hasadék (4521-es barlangkataszteri terület, Gánt, hosszú-haraszti vető) GPS koordinátái: 47°23'13,8" (északi szélesség), 18°23'39,7" (keleti hosszúság). (Hiba: 10,5 m.) A barlang bejárata 211 m tszf. magasságban van. A Vaskobak-barlang a Huzatos-hasadéktól DK-re, kb. 30 m-re helyezkedik el. 2006. április 1-jén a Huzatos-hasadékból kifelé áramló gyenge légmozgást lehetett érezni délben. A hasadék belső hőmérséklete +4,8 °C (kb. –2 m-nél), a külső hőmérséklet pedig +19,2 °C. A hőmérsékletet Lakatos János, Molnár Dávid, Molnár Gyula és Zentai Ferenc mérték. 2006. július 19-én a hasadékból kiáramló levegő hőmérsékletét Molnár Dávid, Molnár Gyula és Zentai Ferenc megmérték. Ez a levegő a mérés szerint 15 °C-os, míg kint (árnyékban) 30 °C-ot mértek. Ekkor bontva lett a hasadék előtt lévő törmelékkúp.
A hasadékba 2006. augusztus 10-én belógatott hőmérő 12 °C-ot mutatott, kint 19 óra 40 perckor pedig 17 °C volt. Molnárné Oláh Erika, Molnár Dávid, Molnár Gyula és Zentai Ferenc ekkor a Huzatos-hasadék hosszú ferde hasadékában három helyen mértek légáramlási sebességet. Az eredmény: fent: v = 0,6 m/s, középen: v = 0,9 m/s, lent: v = 0,9 m/s. Mindhárom adat kihúzó irányú légáramlásra vonatkozik. A szén-dioxid tartalom (10 szívásból számítva) 10 mg/l = 0,53 tf%. 2006. november 11-én Lakatos János, Molnár Gyula és Zentai Ferenc a hasadéknál befelé húzó légáramlást észleltek, a huzatmérő fluktuációt jelzett, de kint is fújt a szél. 11 órakor a hasadékban 0,5 m-re a hőmérséklet 6 °C, kívül pedig 11 °C. A hasadék előtti törmelékhalmot 14 óra 30 percig bontották a csoport tagjai. 2007. április 8-án Molnár Gyula, Rutz Ferenc és Zentai Ferenc a hasadékból enyhén kifelé húzó, pulzáló, 0,6–1 m/s közötti sebességű légáramlást mértek. A hasadékban 1 m-nél mért hőmérséklet 7,5 °C, a külszíni hőmérséklet pedig 8,1 °C (10 órakor). A botra felszerelt, kb. 3 m-re bedugott gyertya folyamatosan égett, de a megszokottól kissé vörösebb volt a lángja, ami a párásabb levegőn kívül azt is jelezheti, hogy némi szén-dioxid van jelen a levegőben. A tagok ezen a napon megpróbáltak sokat eltávolítani a hasadék előtt lévő törmelékkúpból.