A Hamvas-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Vértes hegységben, Csákváron található.
Leírás A barlang elhelyezkedése, kiterjedése
A Vértes hegység DK-i részén, Csákvár külterületén, Gánt szélén, a Gánt közvetlen D-i szomszédságában nyitott, napjainkra rekultivált bauxitbányában fekszik a barlang. A Gém-hegy DNy-i oldalában elhelyezkedő Hosszú-haraszt egykori bauxitkülfejtésének vetőfalában van a barlang bejárata. A barlangot legegyszerűbb Gánt D-i részéről megközelíteni. Az emlékmű mellett DK-re, a külfejtéses, rekultivált bauxitbányába vezető úton kb. 0,6 km-t kell menni (idáig gépjárművel is el lehet jutni), majd onnan a vízmosásokkal szabdalt, bokrokkal benőtt, rekultivált lejtőn átlósan É felé kell gyalogolni újabb fél kilométert a barlangnak helyet adó bányafalig.
A barlang tág bejárata a látványos vetőfal ÉNy-i végének közelében, kb. 10 m-rel a felső bányaperem alatt, egy kissé beöblösödő részen található. Az előtte lévő rézsűt egyre jobban benövi a bokros, fiatal fás növényzet, emiatt vegetációs időszakban nehezebb megtalálni, mivel a bejárat alulról egyáltalán nem látszik. Az alapvetően vízszintes kiterjedésű barlangban erőteljes ÉK–DNy-i és arra majdnem merőleges tektonikus irányítottság figyelhető meg. A 72,5 m hosszú üreg 16×18 m-es alapterületen belül, a felszín közelében húzódik. Bejárata egyben legdélibb pontja is. Függőleges kiterjedése 10 m, majdnem ugyanakkora lefelé és felfelé. A bejárattól Ny-ra, néhány 10 m-re, bauxitos agyaggal kitöltött és elfedett őskarsztos formakincs bontakozik ki az erózió miatt. A barlang Csákvár 0198 helyrajzi számú területen helyezkedik el.
A barlang földtani viszonyai, fejlődéstörténete
A Hamvas-barlang a hegység szerkezetileg blokkokra tagolt kőzettömegének egyik jelentős méretű tektonikus zónájában fekszik. A bauxitbánya nagyon jól feltárta ezt a speciális elhelyezkedést, és a rekultiváció során továbbra is szabadon hagyták ezt a részt. A tágabb környezet földtani felépítésére jellemző, hogy a felső triász dolomitnak a kréta időszak végén karsztosodott felszínére rakódott a vastag bauxit. A szárazföldi periódus után, az eocénben tenger öntötte el a térséget; agyagos, kőszéncsíkos, márgás, mészköves sorozattal fedve le a bauxitos térszínt. Egy hatalmas, ÉNy–DK irányú törésrendszer mentén (ez a látható bányafal) a terület ÉK-i oldala kiemelkedett, míg a DNy-i lezökkent. Valójában nem egyszerű vetődés történt, hanem a tektonikus zóna mentén oldalirányú, valamint vertikálisan elcsavarodó mozgások is történtek. Mindezek feltolódásokkal is kombinálódtak, ami a barlang bejárata mellett DK-re kiugró sziklán látszik.
A hatalmas csúszási felületek vetőkarcai (függőlegesen kb. 50 m-nyi volt az elmozdulás) a mozgási irányokat jól szemléltetik. A mozgás nem egy vékony síkban, hanem legalább néhányszor tízméternyi sávban zajlott, aminek következtében a dolomit centiméternél kisebb darabokra morzsolódott, majd tektonikus breccsát alkotva szilárd kőzetté cementálódott, miközben több helyen átkalcitosodott a szemcsék közti tér. A nyitott, néhány milliméter széles, pár deciméter hosszú repedéseket szintén kalciterek töltötték ki, a centiméter szélességű hasadékokban pedig néhol fennőtt kalcitkristályok jöttek létre.
A barlang ebben az összetöredezett kőzetanyagban alakult ki, több törésvonal (45–225°, 80–260°, 110–290°, 150–330°) találkozási pontjában. A törések mentén feláramló vizek méteres szélességű, egymást szögben metsző hasadékokat oldottak a dolomitba, melyet a barlang sajátos, elágazó alaprajza tükröz. Csapásirányban (jelenlegi ismereteink szerint) pár tíz méternél nem hosszabbak a hasadékok, függőlegesen is hasonló lehet a kiterjedés, bár lefelé nem zárható ki ennél jelentősebb méret sem. A freatikus oldódás néhol kürtők mentén mehetett végbe, melyek helyenként gömbüstök összenövésével gömbfülkékké tágultak. Mindezen folyamatok lefojtott állapotban mehettek végbe, mert a dolomitra települő agyagos-márgás összlet nem engedte közvetlenül felszínre a mélyből érkező vizeket, ezért felülről zárt üregrendszer keletkezett.
bélyegkép|262px|balra|A Hamvas-barlang bejárat utáni egyik része (Hamvas-terem)
Később, amikor a terület kiemelkedése során közvetlen kapcsolat alakult ki a fedőüledékekkel, illetve a felszínnel, az agyagos-bauxitos üledék több méter vastagságban került a barlangba. Minden bizonnyal az üregek nagy részét kitöltötte, de később belső áthalmozódással mélyebbre került. A fedőkőzeten (eocén mészkő?) átszivárgó, és onnan meszet kioldó vizekből (a jelenlegi bejárati részen) intenzív cseppkőképződés kezdődött. A sűrűn egymás mellett növekvő cseppkőzászlók, lefolyások és bekérgezések idővel teljesen átkalcitosodtak, lemezes szerkezetük a ritmikus kiválást tükrözi. A tektonikus zónában fekvő üregben korábban is lehettek természetes omlások, de a napjainkban tapasztalt hatalmas omladéktömeg már a bányászatot kísérő robbantások következménye. Maga a barlang is a bányászat során tárult fel.
1993-ban volt először Hamvas-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.
Kutatástörténet
Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1993. évi évkönyvében az van írva, hogy a gánti Hosszú-haraszt egykori bauxitkülfejtésében a csoport talált 1993-ban egy új barlangot, amelyet a csoport tagjai Hamvas-barlangnak neveztek el. Korábban, 1979-ben (a Vértes hegység barlangkataszterének elkészítéséhez szükséges terepbejárások során) fedezett fel a csoport barlangot ezen a területen. A barlangot 1993-ban a csoporttagok megvizsgálták, elkészítették térképét és fénykép-dokumentációját. Ekkor az üreg környékéről is készültek fényképek. A Hamvas-barlang a Vértes hegységben, a 4521. számú barlangkataszteri területen, Gánt szélén helyezkedik el. A barlang bejárata a gánti templom tornyától 120°-ra, 530 m-re, a Gém-hegy 310 m-t jelző magassági pontjától 206°-ra, 340 m-re, 240 m tszf. magasságban van. (Az adatok egy M = 1:5000-es térképről lettek lemérve.) A barlangbejárat a Gém-hegy DNy-i oldalában fekvő felhagyott és rekultivált bauxitkülfejtésben, a harasztosi (Hosszú-haraszt) új feltárás határoló vetőfalának ÉNy-i részén, a sziklafal pereme alatt 8 m-re, a bányatalptól pedig 20 m-rel magasabban található.
A szemből messziről is észrevehető barlangbejárat álló piskóta alakú, 1,8 m magas és 0,35–0,65 m széles. A kőfejtő rekultivációja során ültetett, szépen fejlődő facsemeték miatt a bejáratot néhány év múlva csak nehezen lehet majd megpillantani. A csoportnak nincs tudomása a barlangot említő írott műről. A csoport által 1979-ben készített Vértes hegység barlangkataszterben sem szerepel az üreg. A csoport 1993 őszén, a vetőfal bejárásakor bukkant rá. A tagok október 16-án felmérték a barlangot, majd október 19-én bejelentették a felfedezést az illetékes Budapesti Természetvédelmi Igazgatóságnak (a bejelentés száma: 221/93). A bauxitkülfejtés korábban a Fejér megyei Bauxitbányák bányatelke volt. Ennek egykori bányamérője, Csárádi Zoltán azt mondta, hogy a barlang kb. 1973-ban, az új bánya nyitásának letakarítási munkái során tárult fel. A letakarítást végző 22. számú Volán munkatársai már akkor bejárták a barlangot és meglehetősen nagy pusztítást végeztek a barlang elülső részének (Hamvas-terem) képződményeiben. 1979-ben a barlangkutató csoport tagjai jártak az akkor még művelés alatt álló bányagödörben, de a bauxitfelhordó útról nem vették észre ezt a barlangnyílást egy K felől takaró vetőkiszögellés miatt.
A meredek agyaglejtő tetejéről, egy kb. 0,5 m magas küszöbön keresztül lehet bejutni a barlangba. Belépve a Hamvas-terem tág tere látható. Lefelé botladozva az első 6 m-en az omladéktömbök között kell menni, de felül, a járat tetején is kisebb-nagyobb omladékkövek vannak. Az utat egy nagy omladékhalom zárja el. A szemben lévő hatalmas kőtömb bal oldalánál könnyen fel lehet mászni egy kb. 2 m magasan húzódó párkányra. Balra a Breccsás-terem felé lehet bebújni, jobbra húzódva, majd a párkányon egy lelógó éles kő alatt átbújva pedig a Vörös-folyosó eleje érhető el. Jobbra felfelé nézve látszik a barlang legmagasabb kürtője (1. sz. kürtő). Továbbra is omladékon haladva (útközben az egyik helyen fellépve egy nagy kőre, a másik helyen pedig lefelé mászva) lehet eljutni a barlang végéig. Közben még két kürtő figyelhető meg (a 2. sz. kürtő és a 3. sz. kürtő). Ezek az első kürtővel párhuzamosan fekszenek. A csoport óvakodott a kürtők kimászásától az üregeket lezáró, labilisnak tűnő omladék miatt.
bélyegkép|262px|A Hamvas-barlangból látható kilátás
Visszafelé haladva, a nagy kőtömbök között néhány helyen le lehet bújni kisebb-nagyobb üregekbe (ezek nem lettek felmérve). A Breccsás-terem megtekintéséhez nem kell visszamenni a párkányig, hanem a nagy kőtömb hátsó oldalán, egy széles helyen, éles köveken át lehet bújni a terembe. Szemben található a lebegő kövekkel határolt kürtő, a Lapos-kürtő, amelyben fel lehet mászni (óvatosan) kb. 2 m-t és be lehet nézni a lapos kürtőrészbe. A Breccsás-teremben továbbhaladva, az omladékköveken már hason kell kúszni. Bal oldalon egy szűk, de még éppen járható résen át be lehet lesni a Cserszegi-fülke előtti szűk részbe, de legjobb előre csúszni, ahol tágul a hely. A Breccsás-teremben és a barlang további részében (a kürtőket kivéve) már nincs omlásveszély, mert szálkőből áll a mennyezet.
Balra felfelé mászva, majd hirtelen jobbra kanyarodva a korábban említett szűkületbe lehet jutni, amin nem kell egészen átbújni, de mégis látható jobbra a Cserszegi-fülke, balra a Gyökérszakállas-kürtők felé vezető lapos rész, szemben pedig egy lapos kis terem, amelybe be kell bújni a továbbjutáshoz. A Cserszegi-fülke egy gömbfülke, ahol érdemes körülnézni, a puha kitöltésen kényelmesen térdelve. A Gyökérszakállas-kürtőkhöz felkúszva ismét van mit csodálni. Visszafelé haladva egy kis járat tűnik fel, ahol némi kerülővel vissza lehet jutni a Cserszegi-fülke előtti kiindulópontra. A bejárathoz a már ismertetett útvonalon lehet eljutni, de a Breccsás-teremből közvetlenül be lehet menni a Hamvas-terembe (a már említett, 2 m-es lemászással).
A barlangot befoglaló dolomit vetőfal a barlang környezetében tektonikailag nagyon erősen meg van dolgozva, maga az üreg pedig legyezőszerűen találkozó vetősíkok metszéspontjában keletkezett. A vető felszíne jellemzően 10–20 cm mélységig nagyon korrodált, vas-oxiddal és mangánnal átitatott, mely sok helyen 1–2 cm vastag, kemény és fényes, könnyen elváló kérget képez. A barlang felett fekvő, 8–10 m vastag kőzettömeg nagyon töredezett, tömbös elválástól egészen a morzsalékos szemnagyságig felaprított. A kőzettömbök helyenként lyukacsosan korrodált felszíne, illetve a barlangban található mészkiválások, tekintélyes méretű cseppkőképződmények szelektív vegyi oldódásra utalnak. Az összetört kőzetfelszínt néhány deciméter vastag, rendzinás jellegű erdei talaj borítja, melyen a tájra jellemző cserjék és fák alkotnak összefüggő erdőt. A barlangbejárat alatt lévő vetőrészen, a bányászkodás során lecsúszott nagy kőtömbök és az agyagos-bauxitos lejtőtörmelék egy kb. 40–60° dőlésű meredek rézsűt képez, ezért a barlang minden irányból könnyen megközelíthető.
bélyegkép|262px|balra|A Hamvas-barlang bejárat utáni egyik része (Hamvas-terem)