Balassa Gyula (Bánffyhunyad, 1903. augusztus 3. – Budapest, 1974. április 6.) magyar jogász, politikus, rendőr altábornagy, 1945-től 1946-ig Nógrád-Hont vármegye főispánja, 1946 és 1950 között országos rendőrfőkapitány, 1949-től 1950-ig országgyűlési képviselő, 1957 és 1966 között miniszterhelyettesi rangban az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője.
Élete Érettségi vizsgáit követően 1924-től újságíró gyakornokként dolgozott, 1924-től pedig az Igazságügyi Minisztérium számvevőségének munkatársa volt. 1937-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett, majd 1938 és 1944 között az Igazságügyi Minisztérium előadója volt. A második világháború alatt katonaszökevényként került kapcsolatba a földalatti munkásmozgalommal.
1945 februárjában a Szociáldemokrata Párt tagja lett, és a Közszolgálati Alkalmazottak Szabad Szakszervezetének titkárává választották, majd 1945 júniusában Nógrád–Hont vármegye főispánja és közellátási kormánybiztosa lett. 1946 februárjától 1950-ig altábornagyi redfokozatban országos rendőrfőkapitány volt. 1948-ban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, és az V. kerületi pártszervezet vezetőségi tagja lett, majd az 1949-es országgyűlési választáson a Magyar Függetlenségi Népfront országos listájáról került a parlamentbe.
1950 augusztusában az Államvédelmi Hatóság letartóztatta, és a szociáldemokraták elleni koncepciós perben 12 év börtönbüntetésre ítélték, képviselői mandátumától megfosztották. 1955 novemberében szabadult, 1956 augusztusában rehabilitálták, majd a Budapesti Takarékgyújtós Üzem és a Belkereskedelmi Hűtő- és Üzletberendező Hivatal jogtanácsosaként dolgozott, tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1956 decemberében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesévé és az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjévé nevezték ki, tisztségét 1966-os nyugdíjazásáig viselte.
Nyugdíjazása után a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke, illetve haláláig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tanácsadó testületének tagja volt. Nevéhez fűződik a pilisi parkerdők és a Dunakanyar fejlesztése, valamint a Vadgazdálkodási Tanács és az Országos Trófeabíráló Bizottság megalapítása. Nagy szerepe volt a nagykovácsi Erdészeti Nevelőotthon alapításában, a visegrádi panorámaút építésében, a vadgazdálkodás hosszú lejáratú tervezésének bevezetésében, számos vadászház létesítésében és kiállítás rendezésében.
1974-ben hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.
Kutatható iratanyaga Maradandó értékű iratanyagának egy része szórványként Marosán György államminiszter iratai közé került és azok között kutatható az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetében, a XIX-A-2-s törzsszámon.Marosán György államminiszteri iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. június 4.
Jegyzetek
Források
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1974-ben elhunyt személyek Kategória:Bánffyhunyadiak Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar rendőrök Kategória:SZDP-tagok Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:Országgyűlési képviselők (MDP) Kategória:Országgyűlési képviselők (1949–1953) Kategória:Bebörtönzött politikusok Kategória:A magyar kommunista hatalom által politikai okból bebörtönzött személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek