Az Osztrák Tengermellék vagy Osztrák-Illír Tengermellék (németül: Österreichisches Küstenland, vagy Österreichisch-illyrisches Küstenland, olaszul: Litorale Austriaco, horvátul: Austrijsko primorje, szlovénül: Avstrijsko primorje) a Habsburg Birodalom, az Osztrák Birodalom, majd pedig az Osztrák–Magyar Monarchia az Adriai-tenger északi partjainál fekvő egyik tartománya (Kronland) volt. Az 1849-ben kialakított Kronland a következő három korábbi tartományból tevődött össze:
Görz és Gradisca hercegesített grófsága Isztriai őrgrófság Trieszt szabad birodalmi város és környéke
Trieszt kereskedelmi és Póla hadi kikötője stratégiai jelentőséggel bírtak Ausztria-Magyarország számára, a Tengermellék elegáns üdülőhelyei (pl. Abbázia) pedig az osztrák riviéra néven jelentős céloknak számítottak az első világháború előtt. A többnemzetiségű régióban olaszok, szlovének, horvátok, németek és friuliak alkották a fő etnikai csoportokat. A Tengermellék területe 1910-ben 7,968 km2, lakossága 894 287 fő.
Az 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchia fennhatósága alatt álló tartományt az 1915-ös londoni egyezmény ígérte oda az Olasz Királyságnak, melyet az az Antant és az Német-ausztriai Köztársaság közti 1919-es saint-germaini békeszerződés, illetve az Olaszország és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság közti 1920-ban aláírt rapallói egyezmény értelmében annektált. Területén ma Szlovénia, Horvátország és Olaszország osztoznak.
Elnevezés Az 1849-ben kialakított koronatartomány kezdetben az Osztrák Tengermellék elnevezést kapta, 1861-től a terület neve hivatalosan Osztrák-Illír Tengermellékre módosult. Korabeli német nyelvhasználatban a tartomány neve szinte kizárólagosan többesszámban (Österreichische Küstenlande) volt használatos, illetve gyakran illették a latin Litorale elnevezéssel is.
A soknemzetiségű tartományt, illetve az azt alkotó három kronlandot a lakosságot alkotó nemzetiségek a következő neveken ismerték: címermagyar névnémetolaszszlovénhorvátbélyegkép|79x79pxGörz és Gradisca Hercegesített Grófsága (Görz)Gefürstete Grafschaft Görz und Gradisca (Görz)Contea Principesca di Gorizia e Gradisca (Gorizia)Poknežena grofija Goriška in Gradiščanska (Gorica)Grofovija Goriška i Gradiška (Gorice)bélyegkép|75x75pxIsztriai Őgrófság(Parenzo)Makrgrafschaft Istrien (Parenzo)Marchesato d’Istria (Parenzo)Avstrijska mejna grofija Istra (Poreč)Markgrofovija Istra (Poreč)bélyegkép|69x69pxTrieszt Szabad Birodalmi Város és Környéke Reichsunmittelbare Stadt Triest und ihr Gebiet Città imperiale di Trieste e dintorniCesarsko svobodno mesto TrstCarski slobodni grad Trst bélyegkép|68x68pxOsztrák (- illír) Tengermellék (Trieszt)Österreichisches Küstenland (Österreichisch-illyrisches Küstenland)Litorale Austriaco(Litorale austro-illirico)Avstrijsko primorjeAustrijsko Primorje
Földrajza bélyegkép|A Tengermellék domborzati térképeA koronatartomány az Osztrák Császárság, illetve Cizlaithánia déli felén, az Adriai-tenger északi partvidékei mentén helyezkedett el. Keletről az Olasz Királyság Udine tartománya, északról Karintia, keletről Krajna illetve a magyar Szent Korona fennhatósága alá tartozó Horvát-Szlavónország és Fiume városa határolta.
Az koronatartomány északnyugati részét a Júliai-Alpok (németül Julische Alpen; szlovénül Julijske Alpe; olaszul Alpi Giulie) hegyláncai uralják, melynek legmagasabb pontja, a Tricorno / Triglav (2864 m) környékéről ered a tartomány legfontosabb folyója, az Isonzó (szlovénül Soča; olaszul Isonzo; friuli nyelven Lusinç, németül Sontig). Idria (szlovénül Idrija) városától délre kezdődik az egészen Isztriáig húzódó Karsztvidék (németül der Karst; szlovénül Kars; olaszul Carso), melynek egyes csoportjai, például Trnovi-erdő (németül Ternowaner Wald; szlovénül Trnovski gozd; olaszul Selva di Tarnova) már a Dinári-hegység részét képezik. Az innen délre kezdődő Isztriai-félsziget partjait három oldalról az Adriai-tenger mossa; a Capodistria és Póla közt húzódó nyugati partszakasz enyhe lejtői, védett öblei és természetes kikötői révén számos történelmi kikötőváros (Pirano, Umago, Cittanova, Parenzo, Rovigno) található ebben a régióban . Ezzel szemben a Kvarner-öböl (németül Quarnero[busen], horvátul Kvarnerski zaljev, olaszul Golfo del Quarnero) által határolt keleti part meredek partszakaszán nem tudtak kialakulni nagyobb kikötők. A Trieszti-öböl (németül Golf von Triest, olaszul Golfo di Trieste, horvátul Tršćanski zaljev, szlovénül Tržaški zaliv) partja szintén meredek, csupán Trieszt és Muggia környékén, illetve Monfalcone után az Isonzó torkolatától nyugatra laposodik el, ahonnan kezdve a Gradói-lagúna (olaszul Laguna di Grado) egészen az Olasz Királyság határig nyúlik. Ami a szigeteket illeti, Isztria nyugati partjánál, Póla közelében fekszik a Brioni-szigetcsoport (horvátul Brijun), míg a félsziget keleti partjánál a nagyobb Veglia, Cherso, Lussin és Unie szigetek szigetek találhatóak.
Történelme bélyegkép|A Tengermellék egy 1850-es térképen
Habsburg uralom A későbbi tartomány területét a középkorban az Aquileiai Patriarchátus uralta, melyet a 15. század elejéig fokozatosan hódított meg a Velencei Köztársaság. A Tengermelléket alkotó különböző területek csak fokozatosan kerültek a Habsburgok birtokba: 1335-ben a Krajnai Őrgrófság (Mark Krain), 1374-ben az isztriai Pazin városa, 1382-ben Trieszt kikötője került az osztrák főhercegek kezébe. 1474-ben a Habsburgok megvásárolták az Adria északi partján fekvő Duino és Fiume városait, valamint a görzi grófi vonal 1500-ban bekövetkezett kihalása után újabb területeket örököltek Friuliban; I. Miksa császár 1511-ben hódította el Gradisca városát Velencétől, utolsóként pedig Isztria nyugati partja került 1797-ben osztrák fennhatóság alá. A Habsburgok kezdetben keveset tettek az Adria-parti birtokaik megszilárdítása vagy fejlesztése érdekében. A Velencei Köztársaság adriai és szárazföldi uralma, valamint a terjeszkedő Oszmán Birodalom fenyegetettségére való figyelem kevés lehetőséget adott az osztrák főhercegeknek part menti birtokaik bővítésére. A Német-római Birodalom Ausztriai körzetének (németül: Österreichischer Reichskreis) részét képező Görzi Grófság, Isztriai Őrgrófság és Trieszt Szabad Birodalmi város az Osztrák Főhercegségen belül külön igazgatás alatt maradtak és egészen a 18. századig meg tudták őrizni autonómiájukat.
VI. Károly császár (III. Károly néven magyar király) az oszmánokkal való békekötéssel és az Adrián történő szabad hajózás megteremtésével sikeresen ki tudta terjeszteni a Habsburg Birodalom tengeri hatalmát. 1719-ben Trieszt és Fiume szabadkikötőkké váltak, 1730-ban pedig a Tengermellék teljes területe egységes igazgatás alá került a Trieszti Intendánsság alatt. 1775-ben azonban II. József császár Triesztet az Osztrák örökös tartományok, Fiumét pedig a Magyar Királyság fennhatósága alá rendelte. Röviddel ezután Triesztet Szabad Birodalmi városát egyesítették Görz és Gradisca Hercegesített Grófságával.
Napóleoni intermezzo A napóleoni háborúk során a Habsburg Birodalom az 1797-es Campo Formio-i béke értelmében megszerezte Velencétől az Isztriai-félsziget nyugati partjait és a Kvarner-öböl szigeteit. Az 1805-ös pozsonyi békeszerződés értelmében azonban Ausztria hamarosan elvesztette mind az újonnan szerzett isztriai, mind pedig minden más adriai birtokát. Az 1809-es schönbrunni békeszerződéssel Karintia, Krajna, Dalmácia, Nyugat-Horvátország illetve a Raguzai Köztársaság mellett a későbbi Tengermellék egész területe az Első Francia Császárság közvetlen fennhatósága alá került. Az illír tartományok (franciául: Provinces illyriennes, németül: Illyrische Provinzen, olaszul: Province illiriche, szlovénül: Ilirske province) név alatt egyesített és Laybachból irányított terület 1809 és 1813 között maradt francia uralom alatt, melyet az osztrákok csak 1813-ra tudtak visszafoglalni katonai erővel. Az egykori illír tartományok teljes területe csak a napóleoni császárság bukása után, az 1815-ös Bécsi kongresszus határozatát követően került vissza véglegesen az Osztrák Császársághoz.
Osztrák uralom bélyegkép|Az Illír királyság egy 1822-es osztrák térképen Az 1813-ban visszafoglalt régió északi fele, beleértve Karintiát, Krajnát, Triesztet, Görz-Gradiscát, Isztria egészét, a Kvarner-öböl szigeteit, Fiumét, a Horvát Királyságot (Szlavónia és a katonai határőrvidék nélkül) egységes közigazgatás alá került, mely 1816-tól Illír Királyság (németül: Königreich Illyrien, olaszul: Regno d’Illiria, szlovénül: Ilirsko kraljestvo, horvátul: Kraljevina Ilirija) néven egészen 1849-ig az Osztrák Császárság egyik koronatartománya maradt. 1822-ben Fiume és a Horvát királyság átkerült a Magyar Királyság (1849-ben pedig Horvát-Szlavónország) fennhatósága alá. Az Illír királyság uralkodója Ausztria mindenkori császára volt, Illíria királyának minőségében. A kronland székhelye Laibach (Ljubljana) volt.
Az 1849 utáni államreform keretében az Illír Királyság három külön koronatartományra bomlott fel:
Karintiai Hercegség (Herzogtum Kärnten) Krajnai Hercegség (Herzogtum Krain) Osztrák-illír Tengermellék (Österreichisch-illyrisches Küstenland)
Az 1861-es Februári pátens értelmében Görz és Gradisca hercegesített grófsága és az Isztriai őrgrófság, 1867-ben pedig Trieszt Szabad Birodalmi Város is önálló tartományi gyűléssel (Landtag), tartományi elöljáróval (Landeshauptmann) és tartományi kormánnyal (Landesausschuss) rendelkező, közigazgatásilag különálló egységekké válták. A régió egysége csupán csak a császár által kirendelt császári-királyi helytartó (k.k. Statthalter) személyében, illetve a Triesztben székelő Tengermelléki Helytartótanács (küstenländische Statthalterei) intézményében nyilvánult meg.
Az osztrák uralom vége óta Az első világháború vége felé olasz megszállás alá került tartományt az 1915-ös londoni egyezmény Ausztria-Magyarország más olaszlakta területeivel együtt az Olasz Királyságnak ígérte. A monarchia felbomlása után az Antant és az Német-ausztriai Köztársaság közti 1919-es saint-germaini békeszerződés, illetve az Olasz és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság közti 1920-ban aláírt Rapallói egyezmény értelmében a Tengermellék véglegesen olasz fennhatóság alá került. A terület Trieszt székhellyel és Fiumével kiegészülve 1947-ig az Olasz Királyság Venezia Giulia tartománya maradt.
A II. világháború, alatt Olaszország 1943. szeptemberi kapitulációja után a terület a Wehrmacht egyik hadműveleti területeként (németül Operationszone) német megszállás alá került Operationszone Adriatisches Küstenland (olaszul Zona d’operazioni del Litorale adriatico) néven. A háború végére Venezia Giulia szinte teljes egésze a jugoszláv hadsereg megszállása alá került, mely 1945 májusában még Triesztbe is bevonult. Az egykori Tengermellék területével szinte teljesen megegyező régió 1945 és 1947 között a két ország, Olaszország és Jugoszlávia közti konfliktus fő színterévé vált, hisz mindkét ország magáénak követelte azt.
Ma Horvátország és Szlovénia birtokolja a terület egy részét, Trieszt városa pedig továbbra is olasz fennhatóság alatt áll. A régió neve csupán a szlovén közigazgatásban él tovább Primorska (Tengermellék) régió nevében.
Statisztikai adatok
Terület és népesség tartományszékhelyterületnépességnépsűrűségGörz és GradiscaGörz (Gorizia)2918 km 2260,72189,3 fő/km 2IsztriaParenzo (Poreč)4956 km 2403,56681,4 fő/km 2TriesztTrieszt (Trieste)95 km 2230,0002414,8 fő/km 2Tengermellék összesenTrieszt7969 km 2894,287112,2 fő/km 2 Az adtok az 1910-es osztrák népszámlálás eredményei
Nyelvi összetétel Az utolsó, 1910-es osztrák népszámlálás szerint az Tengermellék népessége a következő nyelvi közösségekből tevődött össze: +tartományolaszszlovénszerb-horvátnémetegyébGörz és Gradisca90.119 (36%)154.564 (58%)–4.486 (2%)Isztria147.417 (38,1%)55.134 (14,3%)168.184 (43,5%)12.735 (3,3%)Trieszt118.957 (51,85%)56.845 (24,78%)2.403 (1,05%)11.856 (5,17%)779 (0,34%) ill. külföldi állampolgárok, köztük 75% Olaszországból: 38.597 (16,82%)Tengermellék összesen356.676 (39,85%)266.845 (29.82%)170.706 (19,08%)29.615