Balogh Sándor (Pereszlény, 1926. július 31. – Budapest, 2004. december 15.) magyar történész, egyetemi tanár, politikus, 1964 és 1967 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatási rektorhelyettese, 1986-tól 1991-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1988 és 1991 között a Párttörténeti Intézet, illetve a Politikatörténeti Intézet igazgatója.

Élete Balogh Sándor 1926-ban született a trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiához csatolt Pereszlényben, Balogh István vasúti pályamunkás és Bátovszky Mária fiaként. Mezőgazdasági munkásként is dolgozott, majd középiskolai tanulmányait Ipolyságon és Balassagyarmaton végezte. 1946-ban tagja lett a Népi Kollégiumokat Építő Mozgalomnak, a balassagyarmati népi kollégiumban érettségizett. 1947-ben az ELTE történelem szakos hallgatója lett, tanulmányai mellett kollégiumi nevelőtanár, majd igazgató volt.

1948-ban lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába. 1950-ben az MDP pártfőiskolájának hallgatója lett, ahol 1952-ben végzett. Ekkor az MDP Központi Vezetősége (KV) Agitációs Propaganda Osztály politikai munkatársa, 1953-ban egyetemi alosztályvezetője lett. 1954-től a moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa volt, itt 1958-ban a történelemtudományok kandidátusa lett. Hazatérése után a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tudományos titkára volt, majd 1960 és 1964 között az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály alosztályvezetője volt, emellett 1961-ben az ELTE BTK Újkori Magyar Történeti Tanszék egyetemi docense lett. 1964-től 1967-ig az egyetem oktatási rektorhelyettese volt, 1967-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. 1973-ban a történettudományok doktora lett.

1986 és 1991 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1988-tól 1991-ig az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, illetve a Politikatörténeti Intézet igazgatója volt. 1990-ben a Politikatörténeti Alapítvány első elnöke lett, 1994-től 1997-ig a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésének képviselője és a Történettudományi Bizottság tagja volt. Részt vett a közéletben is, 1989 és 1994 között a Magyar Szocialista Párt Országos Egyeztető Bizottságának elnöke, majd a Baloldali Platform, illetve a Baloldali Tömörülés vezetője volt, 2001-ben tiszteletbeli elnöke lett.

Történészként eleinte a Horthy-korszak kultúrpolitikájával és a Klebelsberg-féle ún. neonacionalizmussal foglalkozott, majd Magyarország 1945 utáni történetét vizsgálta, elsőként foglalta össze a második világháború utáni parlamenti harcok történetét és az 1945-ös országgyűlési választásokat, valamint a Baloldali Blokk és az FKgP viszonyát.

Művei

Die Geschichte Ungarns nach dem zweiten Weltkrieg in der marxistischen Geschichtsliteratur. Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (81). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970 Fragen der Demokratie in der Organisation politischer Parteien in Ungarn nach dem zweiten Weltkrieg. Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (125). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975 Die Frage des fakultativen Religionsunterrichts und die Kirchen. Frühjahr 1947. Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (177). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980

Díjai, elismerései

Bugát Pál-emlékérem (1968) Madách-emlékérem (1973) Akadémiai Díj (1976) a Magyar Történelmi Társulat Emlékérme (1995) MSZOSZ Díj (1998) Demény Pál-emlékérem (2000) A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal (2003)

Jegyzetek

Források

Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2004-ben elhunyt személyek Kategória:Ipolyságiak Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MDP-tagok Kategória:MSZMP-tagok Kategória:MSZP-tagok Kategória:Akadémiai díjasok Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal kitüntetettjei Kategória:Magyar nevelőtanárok