Károlyi Fülöp Béla (Kolozsvár, 1939. július 23. – Orosháza, 2013. november 9.) magyar közíró, tanár, költő. Az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium igazgatója volt egy évtizeden át (1986–1996). Ezenkívül Békés megye kulturális életének meghatározó alakja, a Magyarságtábor megalkotója.
Életútja 1939. július 23-án Kolozsvárott látta meg a napvilágot. Később a családja 1949-ben Nagykárolyra költözött. Az érettségit követően vasöntőnek tanult. Ez alatt felvételizett a kolozsvári Tudományegyetemre. 1956 és 1959 között jogi képzésen tanult, ezt később abbahagyta. Ennek oka az volt, hogy a román lehetett a jogban a kizárólagosan használt nyelv. Ezt követően számos romániai magyar lapban közölt (Előre, Falvak Dolgozó Népe). 1961 és 1967 között filológiát tanult, és magyartanár végzettséget szerzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen.
1969-ben költözött családjával Magyarországra, azon belül is Orosházára. Eleinte bekapcsolódott a város kulturális életébe. Majd ezzel párhuzamosan 1974-től kezdve az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskolában tanított magyar tantárgyat. Később igazgatóhelyettesi, majd egy évtizeden át igazgatói pozícióba került. Az ő irányítása alatt dolgozták ki és vezették be 1991-ben az első nyolc évfolyamos gimnáziumi osztályt az intézményen belül. Eközben folytatta a kulturális élet gyarapítását is. 1990-ben indította el A hónap címet viselő folyóiratot. 1992-től a Helios Alapítvány elnöke volt. A város kulturális életében hatást gyakorolt a határon túli orosházi testvértelepülések számára évente megrendezett magyarságtábor és a Gyopárka tündér mesemondó verseny.
1998-ban stroke-ot és féloldali bénulást diagnosztizáltak nála. Ezt követően még négy évig tanított az Orosházi Evangélikus Gimnáziumban.
2009-ben megkapta az Orosháza városért elismerést. 2013. november 9-én hunyt el hosszan tartó betegségben.
Családja 1958-ban Orosházára utazása során ismerte meg Szabó Gyöngyike Lenkét, akivel nem sokkal később házasságot kötöttek. Három gyerekük született. Első fiuk, Csaba 1963-ban látta meg a napvilágot Nagykárolyon. Jelenleg tanári pályán van. Apjával együtt közösen jelentette meg 2013-ban Csavargókönyv című munkájukat.
Főbb művei A műveit főleg hely- és művelődéstörténet vonatkozásában írta.
Az orosházi Dózsa Termelőszövetkezet története 1949-1974. Orosháza: Dózsa Termelőszövetkezet, 1974. Hétköznapok. Orosháza: A hónap szerkesztősége, 1991. Fenyő a Hegyen. Orosháza: Helios, 1995. Gyopárosfürdő. Orosháza: Helios, 1998. A gimnázium története Orosházán 1933-1998. (Keller József és Blahó János mellett) Orosháza: Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola, 1999. Zuhanórepülésben: Vallomások könyve. Orosháza: Helios, 2000. Ízes Orosháza - Régi és mai finom ételek. Orosháza: Mikula János, 2008. Fényjelek, szójelek, énekek. Orosháza: Helios, 2008. Orosházi libalakoma. Orosháza, 2009. Orosházi disznótorok hajdanában és napjainkban. Orosháza: Helios, 2010. Amadeus kávéház: kisvárosi történetek (karcolatok, novellák). Békéscsaba: Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház, 2011. Orosházi csudafa : mesék gyerekeknek és felnőtteknek. Orosháza: Helios, 2012. Csavargókönyv/Ne búsulj... (versek és egyéb írások). Orosháza: Helios, 2013. (Fülöp Csaba Attilával közösen)
Díjai Táncsics-díj (1998) Darvas-díj (1998) Pro Novo Kiadó meseíró pályázat országos II. díj (2006) Orosháza városért elismerés (2009)
Jegyzetek
Kategória:1939-ben született személyek Kategória:2013-ban elhunyt személyek Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Romániából Magyarországra áttelepült magyarok Kategória:Kolozsváriak Kategória:Orosháziak