Thomas Clayton Wolfe amerikai regényíró.
Wolfe négy hosszú regényt, valamint számos novellát és drámai művet írt. Arról ismert, hogy rendkívül eredeti, költői, rapszodikus és impresszionista prózát kever az önéletrajzi írásokkal. Az 1920-as évektől az 1940-es évekig írt és kiadott könyvei élénken reflektálnak az amerikai kultúrára és annak az időszaknak az erkölcseire, Wolfe érzékeny, kifinomult és hiperanalitikus perspektíváján keresztül.
Wolfe halála után William Faulkner kortárs író azt mondta, hogy Wolfe nemzedékük legnagyobb tehetsége lehetett abban, hogy minden más írónál magasabbra törekedett. Wolfe hatása kiterjed többek között a beatnemzedék írójának, Jack Kerouacnak, valamint Ray Bradburynek és Philip Rothnak az írásaira. Továbbra is fontos író a modern amerikai irodalomban mint az önéletrajzi regények egyik első mestere, és Észak-Karolina leghíresebb írójaként tartják számon.
Fiatalkora Wolfe az észak-karolinai Asheville-ben született William Oliver Wolfe (1851–1922) és Julia Elizabeth Westall (1860–1945) nyolc gyermeke közül a legfiatalabbként. Testvérei: Leslie E. Wolfe (1885–1886), Effie Nelson Wolfe (1887–1950), Frank Cecil Wolfe (1888–1956), Mabel Elizabeth Wolfe (1890–1958), Grover Cleveland Wolfe (1892–1904), Benjamin Harrison Wolfe (1892–1918) és Frederick William Wolfe (1894–1980). A gyerekek közül hatan élték meg a felnőttkort. Apja sikeres kőfaragó, sírköves vállalkozást vezetett.
Apja vállalkozása egy angyalt rakott ki az ablakba, hogy ezzel vonzza az ügyfeleket. Wolfe "nagyon részletesen írta le az angyalt" egy novellában és a Look Homeward, Angel című könyvében. Az angyalt eladták, és bár viták folytak arról, hogy melyik az igazi, 1949-ben a „Thomas Wolfe-angyal” helyét az észak-karolinai Hendersonville-ben található Oakdale temetőben határozták meg. Oakdale-temető, Hendersonville
Wolfe anyja 1904-ben panziót nyitott a Missouri állambeli St. Louisban a világkiállításra. Amíg a család St. Louisban volt, a 12 éves Grover tífuszban meghalt.
1906-ban Julia Wolfe vásárolt egy "Old Kentucky Home" nevű panziót a közeli Spruce Street 48. szám alatt Asheville-ben, ahol legfiatalabb fiával telepedett le, míg a család többi tagja a Woodfin Street-i rezidenciában maradt. Wolfe a Spruce Street-i panzióban élt egészen 1916-ig, amíg főiskolára nem ment. Ma a Thomas Wolfe-emlékmű.Thomas Wolfe's 'Angel' of Death , The New York Times blog – May 1, 2009 Wolfe állt a legközelebb bátyjához, Benhez, akinek 26 éves korában történt, korai halálát a Look Homeward, Angel (Nézz vissza, angyal!) című könyve írja le. Julia Wolfe sok ingatlant vásárolt és adott el, és végül sikeres ingatlanspekuláns lett.
Wolfe 15 évesen kezdett tanulni a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemen (UNC). A Dialektikus TársaságA Dialectic and Philanthropic Societies, közismert nevén DiPhi vagy The Societies, a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetem eredeti kollégiumi vitaegyesületei, és együtt alkotják az egyetem legrégebbi diákszervezetét, valamint az Egyesült Államok legrégebbi nyilvános diákszervezetét. és a Pi Kappa PhiA Pi Kappa Phi (ΠΚΦ) egy amerikai titkos társaság. testvériség tagjaként azt jósolta, hogy portréja egy napon New Westen az ünnepelt észak-karolinai kormányzó, Zebulon Vance közelében fog lógni, ahogy ma is. 1919-ben Wolfe drámaíró akart lenni, és beiratkozott egy drámaíró-tanfolyamra. The Return of Buck Gavin című egyfelvonásosát az újonnan alakult Carolina PlaymakersA PlayMakers Repertory Company az Észak-Karolinai Egyetemen, a Chapel Hillben működő professzionális színházi társulat. adta elő, amelyet akkor Frederick Koch drámaíró osztályának osztálytársai alkottak, a címszerepet pedig Wolfe alakította. Szerkesztette az UNC diákújságát, a The Daily Tar Heelt, és elnyerte a Worth Prize for Philosophy-díjat „Az ipar válsága” című esszéjéért. Egy másik drámáját, a Harmadik éjszakát a Playmakers adta elő 1919 decemberében. Wolfe-ot beiktatták az Aranygyapjú tiszteletbeli társaságba.
Wolfe 1920 júniusában diplomázott az UNC-n művészeti diplomával, majd szeptemberben beiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol drámaírást tanult George Pierce Bakernél.George Pierce Baker (1866. április 4. – 1935. január 6.) a Harvard és a Yale angol professzora, a drámai elveket kodifikáló Dramatic Technique szerzője. The Mountains című darabjának két változatát a Baker's 47 Workshop adta elő 1921-ben.The 47 Workshop
1922-ben Wolfe a Harvardon szerzett mesterdiplomát. Apja az év júniusában Asheville-ben halt meg. Wolfe még egy évet tanult Bakernél, és a 47 Workshop elkészítette 1923 májusában a Welcome to Our City című tízjelenetes színdarabját.
Wolfe 1923 novemberében ismét ellátogatott New Yorkba, és pénzt kért az UNC-nek, miközben megpróbálta eladni darabjait a Broadway-n. 1924 februárjában oktatóként kezdett angolt tanítani a New York-i Egyetemen, ezt a pozíciót rendszeres időközönként csaknem hét évig töltötte be.
Karrier
Wolfe három év után nem tudta eladni egyik darabját sem a nagy terjedelmük miatt. A Theatre GuildA Theatre Guild 1918-ban New Yorkban alapított színtársulat. közel állt a Welcome to Our City színreviteléhez, de végül elutasította, és Wolfe úgy találta, hogy írói stílusa jobban illik a fikcióhoz, mint a színpadhoz. 1924 októberében Európába hajózott, hogy folytassa az írást. Angliából Franciaországba, Olaszországba és Svájcba utazott. Visszatérő útján 1925-ben megismerkedett Aline BernsteinnelAline Bernstein (1880. december 22. – 1955. szeptember 7.) amerikai díszlet- és jelmeztervező. Ő és Irene Lewisohn megalapították a Jelmezművészeti Múzeumot. Bernstein Thomas Wolfe szeretője, mecénása és múzsája volt. (1880–1955), a Theatre Guild jelenettervezőjével, aki húsz évvel volt idősebb nála, egy sikeres tőzsdeügynök házastársa volt, akitől két gyermeke született. 1925 októberében ő és Wolfe szerelmesek lettek, és öt évig azok is maradtak. Viszonyuk viharos és néha harcos volt, de a nő erőteljes befolyást gyakorolt, bátorította és finanszírozta az írást.
Wolfe 1926 nyarán visszatért Európába, és elkezdte írni az O Lost című önéletrajzi regény első változatát. Az elbeszélés, amely a Look Homeward, Angel névre fejlődött, korai Asheville-i tapasztalatait fikcionizálta, és megörökítette a családot, a barátokat és az anyja Spruce Street-i panziójának lakóit. A könyvben a várost Altamontnak nevezte át, a panziót pedig Dixielandnek. Családja vezetékneve Gant lett, Wolfe pedig magát Eugene-nek, apját Olivernek, anyját pedig Elizának hívta. Az O Lost eredeti kézirata több mint 1100 oldalas (333 000 szó) volt, és stílusában jóval kísérletezőbb, mint a Look Homeward, Angel végleges változata. A Scribner's-hezCharles Scribner's Sons, vagy egyszerűen csak Scribner's, egy New York-i székhelyű amerikai kiadó, amely olyan amerikai szerzők publikálásáról ismert, mint Henry James, Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, Kurt Vonnegut, Marjorie Kinnan Rawlings, Stephen King, Robert A. Heinlein, Thomas Wolfe, George Santayana, John Clellon Holmes, Don DeLillo és Edith Wharton. nyújtották be, ahol a szerkesztést Maxwell PerkinsWilliam Maxwell Evarts "Max" Perkins (1884. szeptember 20. – 1947. június 17.) amerikai könyvszerkesztő., a kor legjelentősebb könyvszerkesztője végezte, aki Ernest Hemingway-vel és F. Scott Fitzgeralddal is dolgozott. Megvágta a könyvet, hogy jobban összpontosítson Eugene karakterére Wolfe helyett. Wolfe eleinte háláját fejezte ki Perkinsnek a fegyelmezett szerkesztésért, de később aggályai voltak. Mondták, hogy Wolfe apafigurát talált Perkinsben, és Perkins, akinek öt lánya volt, egyfajta nevelt fiát látta Wolfe-ban.
A Bernsteinnek szentelt regény 11 nappal az 1929-es tőzsdekrachA Wall Street Crash, vagy más néven Great Crash, egy nagy amerikai tőzsdekrach volt, amely 1929 őszén következett be. Szeptemberben kezdődött és október végén ért véget, amikor a New York-i tőzsde részvényárfolyama összeomlott. előtt jelent meg. Nem sokkal ezután Wolfe visszatért Európába, és véget vetett a viszonyának Bernsteinnel. A regény nagy feltűnést keltett Asheville-ben több mint 200 vékonyan álcázott helyi karakterével.Horace Kephart and Thomas Wolfe's "abomination," Look Homeward, Angel, Thomas Wolfe Review - 2006Margaret E. Roberts (Mrs. John Munsey Roberts), Buncombe County Library Wolfe úgy döntött, hogy nyolc évre távol marad Asheville-től a felzúdulás miatt; egy évre Európába utazott egy Guggenheim-ösztöndíjjal. A Look Homeward, Angel bestseller volt az Egyesült Királyságban és Németországban. Wolfe családjának néhány tagja fel volt háborodva a könyvben való ábrázolásukon, de húga, Mabel azt írta neki, hogy biztos benne, hogy a legjobb szándéka volt.
További négy év brooklyni írás után Wolfe második regénye, amelyet Scribner'snek nyújtott be, a The October Fair volt, egy többkötetes eposz, amely nagyjából annyi, mint Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regénye. Miután mérlegelte a könyv teljes kiadásának kereskedelmi lehetőségeit, Perkins úgy döntött, hogy jelentősen megvágja, és egyetlen kötetet hoz létre. Az Of Time and the River kereskedelmileg sikeresebb volt, mint a Look Homeward, Angel. Ironikus fordulatként Asheville polgárai ezúttal jobban fel voltak háborodva, mert nem kerültek bele. Esther Jack karaktere Bernsteinre épült. 1934-ben Maxim LieberMaxim Lieber (1897. október 15. – 1993. április 10.) kiemelkedő amerikai irodalmi ügynök volt New Yorkban az 1930-as és 1940-es években. volt az irodalmi ügynöke.
Wolfe-ot Edward AswellEdward Campbell Aswell (1900. október 9. – 1958. november 5.) 20. századi amerikai szerkesztő. Ő volt Thomas Wolfe utolsó szerkesztője, majd szerkesztette Wolfe három posztumusz könyvét, ez jelentős szerkesztői munkát igényelt, mivel a kéziratok Wolfe halálakor nem voltak publikálható formában. rávette, hogy hagyja el a Scribner'st, és írjon alá a Harper & Brothershez.A Harper & Brothers egy amerikai kiadó, a New York-i székhelyű HarperCollins globális kiadó zászlóshajója. Egyes vélemények szerint Perkinst Wolfe munkájának szigorú szerkesztése késztette távozásra. Mások azt írják le, hogy egyre növekedett a neheztelés, amiért egyesek Perkins szerkesztői munkájának tulajdonították sikerét. 1936-ban Bernard DeVotoBernard Augustine DeVoto (1897. január 11. – 1955. november 13.) amerikai történész, esszéíró, rovatvezető, tanár, szerkesztő és lektor., a The Story of a Novel a Saturday Review számára azt írta, hogy a Look Homeward, Angelt "feltörték, megformázták, és olyasmivé tömörítették, ami hasonlít Perkins úr regényére és a Scribner's futószalagjára".David Donald, Look Homeward (1987), 376-7
Wolfe sok időt töltött Európában, és különösen népszerű volt Németországban, ahol sok barátot szerzett. 1936-ban azonban szemtanúja volt a zsidók elleni diszkriminációnak, ami felzaklatta, és megváltoztatta a véleményét az országban zajló politikai fejleményekről. Visszatért Amerikába, és megfigyelésein alapuló történetet ("I Have a Thing to Tell You") publikált a The New Republicban. Megjelenését követően a német kormány betiltotta Wolfe könyveit, és megtiltotta számára az odautazást.
1937-ben jelent meg "Chickamauga" című novellája, amely az amerikai polgárháborús csatában játszódik. Wolfe 1937 elején tért vissza Asheville-be, először első könyve megjelenése óta.
Halála 1938-ban, miután több mint egymillió szónyi kéziratot nyújtott be új szerkesztőjének, Edward Aswellnek, Wolfe elhagyta New Yorkot, hogy az Egyesült Államok nyugati részébe utazzon. Útközben megállt a Purdue Egyetemen, és előadást tartott "Írni és élni" címmel, majd két hét alatt beutazta a 11 nyugati nemzeti parkot, amely az ország egyetlen olyan része, ahol még soha nem járt. Wolfe azt írta Aswellnek, hogy míg korábbi írásaiban a családjára összpontosított, most globálisabb perspektívát vesz fel. Júliusban Seattle-ben megbetegedett tüdőgyulladásban, és három hetet töltött ott kórházban. Húga, Mabel bezárta panzióját Washingtonban, és Seattle-be ment, hogy gondoskodjon róla. Komplikációk léptek fel, és Wolfe-nál végül miliáris tuberkulózist diagnosztizáltak.