Vukašin Mandrapa (cirill írással: Вукашин Мандрапа, ortodox szentként Klepci Szent Vukašin , Klepci, Čapljina mellett, ? – Jasenovaci koncentrációs tábor, 1942 vagy 1943) a szerb ortodox egyház szentje és vértanúja. Vukašin mint történelmi személy létezése és mártíromsága vitatott és állítólag csak legenda. A Vukašinról szóló információk nyilvánvalóan kizárólag Nedo Zec (1899-1971) jugoszláv kommunista funkcionárius 1961-ben elmondott történetéből származnak. Vukašin állítólag Petar Brzica ún. „ölőversenyének” lett az áldozata, amelyre állítólag 1942. augusztus 29-én került sor.
Élete Vezetékneve és születési helye vitatott. Több forrás azt állítja, hogy a vezetékneve valójában Toholj volt, egyesek pedig azt állítják, hogy nem Klepci, hanem Lokve községből származott. Halálának éve is vitatott, hiszen 1942 vagy 1943 lehet. Az egyik történet szerint Vukašin földműves és kereskedő volt, aki Klepciben született. Családjával Szarajevóban élt, majd visszatért Klepcibe, de letartóztatták, és a Független Horvát Állam jasenovaci haláltáborába küldték. Mandrapát 2007-ben a Szerb Kutatási Alap a jasenovaci népirtás áldozatai közé sorolta.
A Jasenovacban fogva tartott Nedo Zec neuropszichiáter 1970-ben tett tanúvallomása szerint Mandrapát egy horvát usztasa, Friganović (keresztnevén Josip vagy Mile) emelte ki, aki a kényszermunka napjaiban és a rabok éjjeli lemészárláskor megfigyelte sztoikus viselkedését."New Martyr Vukašin of Klepci", pemptousia.com; hozzáférés: 2018. április 16. Friganović állítólag megpróbálta rákényszeríteni Mandrapát, hogy áldja meg Ante Pavelićet a Független Horvát Állam vezetőjét, amit Mandrapa nem volt hajlandó megtenni, még azután sem, hogy Friganović állítólag minden egyes elutasítás után levágott belőle egy darabot. Előbb fülét és az orrát, majd állítólag kivágta Mandrapa szemét, kitépte a szívét, és elvágta a torkát. Ennek az incidensnek állítólag egy másik rab is tanúja volt.Avro Manhattan, The Vatican's Holocaust, p. 48.
A legenda Vukašin haláláról1961-ben Nedo Zec neurológus számolt be először. Riportjának címe Vukašin állítólagos kijelentése a halála előtt: „Radi ti, dijete, svoj posao!” (Tedd a dolgodat, gyermekem!). Ezután további publikációk következtek 1969-ben, 1970-ben, 1971-ben, 1973-ban, valamint Jugoszlávia 1992-es felbomlása során. Zec arról számolt be, hogy 1943 januárjában a koncentrációs tábor parancsnokának, Ivica Matkovićnak az utasítására neurológusként egy, a koncentrációs tábor őreinek vizsgálatára újonnan alakult orvosi bizottsághoz tartozott. Az usztasa Mile Friganović ittas állapotban mondta neki a következőket:
Különböző szerb forrásokból származó ellentmondásos kutatások szerint Vukašin vagy a Toholj (Тохољ) vagy a Mandrapa (Мандрапа) családnevet viselte. A Szerb Ortodox Egyház Püspöki Szinódusának rendes ülésén 1998-ban Vukašint hitvallóként felvették a Szerb Ortodox Egyház nómenklatúrájába, és szentté avatták.
Kritikák Nedo Zec, aki Vukašinból számolt be, a második világháború után a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság első egészségügyi minisztere, valamint a Szarajevói Orvostudományi Egyetem Orvosi Karán az Ideg- és Mentális Betegségek Klinikájának alapítója és első vezetője lett, amely korábban szintén az ő nevét viselte. Kommunista tevékenysége miatt Zec 1942 és 1943 között a jasenovaci koncentrációs tábor foglya volt. Zec beszámolójában elmondja, hogy 1943 januárjában a koncentrációs tábor parancsnokának, Ivica Matkovićnak az utasítására neurológusként egy újonnan alakult, a koncentrációs tábor őreit vizsgáló orvosi bizottsághoz tartozott.
Nedo Zec története erről a „gyilkolóversenyről” és a meggyilkolt Vukašinról kétséges. Aleksandar Pražić szerb filozófus szerint a narratívát Zec találta ki a jugoszláv kommunisták számára abból a célból, hogy minden gyanú felett álljon, hiszen nagyrészt szabad emberként mozoghatott a táborban. Pražić kritikájában a következőket írja:
Ivo Rendić-Miočević horvát történész kifogásolja, hogy ennek az „ölőversenynek” csak Zec volt a szemtanúja, ráadásul ilyen sok év eltelte után lehetetlen szó szerint reprodukálni egy beszélgetést. Vukašin nem történelmi személy, és csak 2007-ben került fel Jasenovac áldozatainak listájára, miután Marko Ručnov szerb író egy könyvében (2004) bizonyítatlanul tulajdonította Vukašinnak a Mandrapa vezetéknevet, még a családnév és a származási hely megnevezése nélkül is. Filip Škiljan horvát akadémikus Sabrina P. Ramet által szerkesztett Logorski sustav Jasenovac: konroverze (Vitatott kérdések Jasenovacról) című munkájában rámutat arra, hogy Vukašin nem szerepel a jasenovaci vagy a stara gradiška tábor áldozatainak listáján.
Ünnepe Vukašin ünnepe a szerb ortodox egyházban május 16, (a Gergely-naptár szerint május 29.), mely szentté avatásának napja. A Szerb Ortodox Egyház más úgynevezett „új mártírjaival” együtt, akik állítólag a jasenovaci koncentrációs táborban haltak meg, őt is ünneplik augusztus 31-én (szeptember 13-án).
A troparionban, a szerb ortodox liturgiában ez az ima áll:
Film Az „ölőversenyt” és Vukašin állítólagos mártíromságát egy 2020-ban készített szerb történelmi dráma, a „Дара из Јасеновца” (Dara iz Jasenovca, magyarul Jasenovaci Dara) vitte filmre Predrag Antonijević rendezésében.
Irodalom
Jegyzetek
További információk Biography on Jasenovac info website
Saint Vukasin, orthodoxwiki.org; Hozzáférés: 2018.06.27.
Fordítás
Kategória:A 19. században született személyek Kategória:Az 1940-es években elhunyt személyek Kategória:20. századi keresztény vértanúk Kategória:Szerb szentek Kategória:A jasenovaci koncentrációs tábor foglyai