bélyegkép|250px|Lavina a Himaláján bélyegkép|250px|Lavina a Mount Everesten 2006. május
Lavina – hósuvadás. A lavina (hósuvadás) hegyoldalról egyensúlyvesztés miatt leomló hótömeg.
Etimológia A svájci rétoromán dialektusokból (engadini és ladin nyelv) ered, jelentése (‘hó- és jéggörgeteg’). Forrása a késő latin labina (‘zuhanás, csúszás’) a labi (‘esik, csúszik’) igéből. A magyar szó az olasz lavina vagy a német Lawine átvétele.Magyar etimológiai szótár
Feltételek Hólejtő: 25° – 50° közötti lejtésű Kedvezőtlen hórétegződés, (a hóban csúszóréteg van, vagy a hó rossz kötődése az altalajhoz) Terhelés növekedés (például új hó, hólerakás (hófúvásból), eső)
Kiváltó okok Természetes Huzamos meleg időjárás (a hóréteg megroskadása, az olvadó hólé csorgása a felmelegedett talajon, a hóréteg talajhoz kötődése megszűnik – alaplavina) Hosszú, nagy hideg (úszóhó képződés) Erős szél (hólerakás) Hirtelen felmelegedés Nagy hóréteg vastagság Nagy újhómennyiség (30 cm-nél nagyobb)vagy a hóréteget elnehezítő esőzés
Mesterséges robbantásokkal elindított lavinák sízők, hegymászók által akaratlan elindított lavinák
Lavinabalesetek Ausztriában a lavinabalesetek 78%-a pályán kívüli sízőket vagy sítúrázókat éri. A balesetek 94%-át olyan hólavinák okozzák, amelyeket sízők, vagy hegymászók maguk-, vagy közvetlen környezetükben levő okoz. Az Alpokban az elmúlt 100 évben évente átlagosan 100 ember vesztette életét lavinabaleset által. Kanadában a motoros szánok használatának következtében a közlekedés nagyobb súllyal szerepel a statisztikákban.
Karbantartott sípályák A sípályák üzemeltetője köteles a sípályákat karban tartani, folyamatosan ellenőrizni, lavinaveszély esetén lezárni a pályákat. A kötelezettségek a kapcsolódó síutakra is kiterjednek, de a kapcsolódó szabad síterepekre nem!
Sípályák fölötti mélyhavas területeken nem szabad mélyhósízést kezdeni, mert a pályán sízőket veszélyeztethetjük vele. Erre a sípályák kezelője táblákkal (taxis tábla) figyelmeztethet, illetve lezárhatja ezeket a területeket.
Lavinaveszély felismerése A lavinahalál elkerülésének egyetlen hatékony módja a síelő vagy túrázó általi megelőzés!
Mielőtt a kijelölt és biztosított sípályáról- vagy turistaútról letérnénk meg kell ismerjük a tájat, hóviszonyokat, legutóbbi időjárást, szél tevékenységét.
A hótakaró egyensúlyvesztésének mérlegelésében ne csak arra gondoljunk, hogy puszta súlyunkkal megbonthatjuk a hó egyensúlyi állapotát, hanem arra is, hogy egy síző vagy túrázó "perforálja" a felszíni hóréteget, ezzel megszüntethet egy stabilizáló erőt vagy hatást. Tavaszi időszakban általában a korai túra indulás javasolható, amikor stabil, fagyott havon haladhatunk, és nyomainkkal sem vágjuk át a hótakarót.
A hómentes (nyári) terep ismerete nagy segítséget nyújt. A sima füves lejtők jó csúszóréteget képeznek (alaplavina), míg a durva kőtömbökkel szabdalt lejtők jól tartják a havat. A törpefenyők csak akkor védenek, ha nem teljesen havazódnak be.
Erdőhatár fölötti facsoportok lavinabiztos pontnak tekinthetőek, azonban a ritka, aljnövényzet nélküli erdők csalókák lehetnek! A lejtők tagoltsága általában csökkenti a lavinaveszélyt, azonban növeli a hórétegben képződő húzó- és nyomófeszültségeket.
A területet jól ismerő, tapasztalt helyiektől tájékozódjunk (hegyi vezetők, síiskolai oktatók, menedékházi személyzet, erdészek, hegyi mentő szolgálat). Figyeljük a lavinaveszély jelző szolgálat területre vonatkozó jelentését és az időjárás előrejelzést. Határozzuk meg pontosan a hóprofilt rétegződés, rétegek vastagsága (szilárdság szerint, csúszóréteg szerint lapátpróba, csúszóék – csúszótömb próba), vegyük figyelembe a tiltó és figyelmeztető táblákat!
A hótakaró különböző vastagságú, különböző állapotú különböző szemcséjű rétegekből áll. A hótakaró rétegződés szerinti vizsgálatát hóprofil meghatározásnak nevezzük.
A hóprofil meghatározáshoz a hóréteg teljes keresztmetszetén leásunk. Megvizsgáljuk a rétegeket, és a rétegek egymáshoz való kötődését, a rétegek vastagságát, szilárdságát. (segédeszközeink: nagyító, kézi mikroszkóp, különböző raszterek, szilárdság méréséhez való segédeszközök)
A rétegek elmozdulásának vizsgálata is végrehajtandó túra előtt. Kiásott, és lapáttal vagy zsinórral körbevágott hótábla elmozdításához szükséges erőt mérjük, vagy becsüljük. Kisebb minta esetén lapát próbát, nagyobb minta esetén csúszóék próbát, csúszótömb próbát végezhetünk.
Lavina előrejelzés Európában a lavina előrejelzést 2003-ban egységesítették, a lavinára való hajlamot 5 fokozatba sorolták.
FokozatHó stabilitásTábla vagy zászlóLavinára való hajlam1 - Alacsony (zöld)A hótakaró erőskötésű és stabil. 64pxFelületi csuszamlások csak nagy terhelésnél, és kis kiterjedésben lehetségesek. Általában biztosítottak a túralehetőségek.2 - Mérsékelt (sárga)A hótakaró néhány lejtőn közepes kötöttségű, de általában stabil. 64pxLavinára a helyi veszélyhelyzetek figyelembevételével, és ott számíthatunk, ahol az rendszeresen előfordul. A hótakaró a szokásos elővigyázatossággal sítúrákra, magashegyi túrákra nem jelent különleges veszélyt.3 - Közepes (narancs)A hótakaró kissé gyenge kötésű, helyenként instabillá válhat. 64pxA hótakaró megcsúszása kis terhelésnél az előre jelzett lejtőkön lehetséges, esetenként néhány közepes, szórványosan néhány nagyobb spontán lavina is előfordul. A túrázás nagy tapasztalatot követel a lavinák ismerete terén, a túralehetőségek erősen korlátozottak.4 - Magas (piros)A hótakaró a legtöbb lejtőn gyenge kötöttségű. 64pxHócsuszamlás már kis terhelésnél, számos lejtőn valószínű, Sok közepes és több nagyobb spontán lavina is várható. A túralehetőségek nagyon erősen korlátozottak, és nagyon nagy tapasztalatot követelnek.5 - Nagyon magas (vörös)A hóréteg általánosan gyenge kötésű és instabil 64pxÁltalános lavinaveszély van, számos nagyobb spontán lavina alakulhat ki már közepes meredekségű lejtőn is. Sítúrák általában nem lehetségesek.
Az alpesi országokban az időjárás jelentés része a lavinaveszély ismertetése.
A lavinabalesetek 54%-a 3-as (közepes) veszélyességi foknál következik be, amelyet nem veszünk elég komolyan!
A helyi korlátozásokat – egyes hólejtőkön vagy sípályák mellett – szintén a fenti táblákkal – általában a taxis táblákkal – jelzik.
Lavinát kiváltó hatások A meleg hatása Az új hó kötődését segíti a meleg, azonban a túlzott meleg a felépülő átalakulásokat lehetetlenné teszi, ezért a hótakaró stabilitása csökken.
A szél hatása A hótakaró egyenetlenül képződik a szél felőli és szél alatti oldalon. Míg a szél a szél felőli oldalról a havat elhordja, a szél alatti oldalon lerakja.
A szél a meglevő hófelületet "lesimítja", így az új réteg kötődése jóval gyengébb lesz. Így szeles idő után a hó felszíne csúszófelületet képez.
Egy alpesi mondás szerint a "szél a lavinák építőmestere".
A terep Lavinaveszéllyel 18°-60° meredekségű terepen kell számolnunk, de a lavinák kialakulásának zónája jellemzően a 25° – 40° közötti hólejtő. Az ennél laposabb terepen stabil a hótakaró, a meredekebb terep pedig általában kisebb adagokban megszabadul a rárakódott hótól.
A hótakaró mozgása A látszólag mozdulatlan hótakaró is mozgásban van. A hótakaró mozgását „kúszás”-nak nevezzük. Domború terepen a hóban húzófeszültség (haránt irányú repedések) míg a homorulatokon nyomófeszültség hatására tömörödik a hótakaró. A hóvastagság csökkenését ülepedésnek nevezzük. A hótakaró kúszása és ülepedése egyszerre zajlik le. A hótakaró egyensúlyvesztése miatti hirtelen mozgást nevezzük lavinának. Az egyensúlyvesztés a csúszóréteg és a hótakaró tulajdonságai szerint különbözőképpen jön létre:
Táblalavina -jellemzően: a föltöredező hótáblák megcsúsznak az alattuk levő csúszórétegen Laza hósuvadás, nedves hó 15–20 m/s (kb. 70 km/h) Laza hósuvadás száraz hó 30–40 m/s (kb. 140 km/h) Porhólavina 60–80 m/s (kb. 280 km/h, erős turbulenciával: lökéshullám és szívóhatás folytán brutális rombolás jellemzi)
A lavina alatti nyomás a 20 t/m²-t is elérheti.
Az 50 m-nél kisebb elmozdulásokat a német szakirodalom csak "hó-csúszásnak" tekinti. Ezek jellemzésére találó a magyar szakirodalomban korábban, a lavinákra általánosságban használt hósúvadás kifejezés.
Magatartás lavinaveszélyben Biztosított útról, pályáról való letérésnél a csoport minden tagja kapcsolja be és akassza a nyakába a lavina-jeladót (egyéb elnevezések: avalanche transceiver, arva, pieps, beeper, csipogó). Mindenki tudatában kell legyen annak, hogy a korábbiaktól eltérő terepszakaszra érkezett. Télen egyedül soha se menjünk az ellenőrzött utakat elhagyó túrára. Az összes készüléket állítsuk adásra az egész túra idejére. Lavinaveszélyes helyen a síoktató vagy túravezető távolságtartást vagy egyenkénti áthaladást rendelhet el. A térköz növelésének célja, hogy egyszerre a csoportnak csak egy tagja tartózkodjon lavinaveszélyes területen. Helyes térkihasználás – útvonal választás. A hegyhátakat, gerinceket, domborulatokat, használjuk ki, kerüljük a vályúkat, mélyedéseket. A harántolásokat, lejtőkeresztezést általában kerüljük, próbáljuk a laposodásokon, vagy a lejtő fölső 2/3–ánál áthaladni, ha mégis rákényszerülünk és semmiképpen ne a lejtő lábánál keresztezzünk. Gyülekezőhelyek teljesen lavinabiztosak legyenek: ormok, hegyfokok, sík terepek, gerincek. Lavinaveszélyes helyen síelve vagy túrázva mindig legyünk készen, mit kell tennünk, menekülési utakon is gondolkodhatunk, sose érjen meglepetésként a lavina lezúdulása. Oldjuk a bokaszalagot, a hátizsák övét, és bújjunk ki a síbot csuklószíjából is. A ruházatunkat zárjuk.
Magatartás lavinában Ha társaságban vagyunk, kiáltsunk, ha észleljük, hogy alattunk a hóréteg megindul, vagy ha belekerülünk egy lavinába. Társaink figyelmét felhívjuk ezzel, és pontosabban meg tudják figyelni, hogy hol kerültünk lavinába, hol látnak utoljára. Nagy segítség számukra a keresési terület meghatározásában. Ha van esély rá, hogy kicsússzunk a lavinából, meg kell próbálnunk, ha nincs esélyünk rá, egy pillanat alatt meg kell szabadulnunk mindentől, ami hátráltat, hátizsáktól, sítől. A síbot segítségével próbálhatunk menekülni, vagy szabaduljunk meg attól is. Minden eszközzel próbáljunk meg a lavina felszínén maradni, és a lavina széle felé küzdjük magunkat (leugrásokkal, gurulásokkal, úszó mozdulatokkal stb.). Amikor a hótömeg sodrába kerülünk, ökölbe szorított kezünket húzzuk az arcunk elé (ez levegőt biztosít), kuporodjunk össze, amennyire lehet (összekuporodva valószínűbb, hogy a hótömegben magasabban maradunk, nem húz le az omlás az aljára). Minden fölösleges eszköz (sí, hátizsák) horgonyként az omlás aljára húzhat. Az omlás érezhető megállása előtt tegyünk egy utolsó gyors kijutási kísérletet. Vegyünk mély levegőt! Ez később biztosíthatja a mellkas szabad mozgását.
Ha megállapodott az omlás, állapítsuk meg helyzetünket, merre van fel – és le. A kicsurgó folyadék (nyál) megadja az irányt. Ha nem vagyunk mélyen betemetve, megpróbálhatjuk kimenteni magunkat, de ha nem sikerül, fölöslegesen ne fogyasszuk energiánkat és oxigénünket, hanem nyugodtan várjunk. A hó alatt sokféle hangot jól hallunk (lépéseket, beszélgetést), de minket csak nagyon-nagyon közelről hallhatnak meg!
Ha módunk van rá, a levegővételhez szükséges üreget bővítsünk az arcunk előtt, sőt ennek felületét próbáljuk rendszeresen kaparni, mert az üreg falára csapódott pára jégréteget alkotva elzárhatja a levegő-utánpótlás lehetőségét.
Túlélési esély A lavina túlélési esélye 85-90%-os, ha a mentés azonnali. A túlélési esély azonban az első 1/4 óra elteltével drasztikusan csökkenni kezd, (körülbelül félóránként feleződik a túlélési esély) 2 óra elteltével 10%-nál kevesebb esély marad arra, hogy túlélőt találnak a lavina alatt. A gyors, szakszerű keresésen és mentésen múlik a betemetett ember élete. Előfordulhat azonban, hogy több napos betemetettet is élve ásnak ki.